19.rész - Tegnapelőtt

Az előző részekből:
...
Penny:Abigel-t kellett volna elkapnod a szilveszteri bulin és nem Lucy-t.  Most nem tartanánk itt, ha nem lettél volna ilyen hülye szokásod szerint.
(Az alak kezei hirtelen körbefonják Penny nyakát mindkét oldalról)
Penny:Ááá!
...
(Penny elhalad May és Abigel mellett napszemüvegben, sálba bebugyolálva, de hirtelen a sál egy picit lecsúszik mire Abigel és May észreveszik a lila foltokat Penny nyakán. May hangosan megjegyzi)
May:Na mi az?! Rossz randi?!
(Penny visszafordul majd beszól)
Penny:Ha akarod a te nyakad köré is odatekerem.. jó szorosan.
Abigel:Hát ki is nézzük belőled!
...
Kate:El akarok menni a suliból.
Romeo:Hova el? És mi lesz velünk?
Kate:Nem tudom.
...
Kevin:A Townswille-i gimnázium- és leánykollégium felszabadított még egy helyet. Csak neked!
(Kate arca elfehéredik)
Kate:Hogy micsoda?
...
Bryan:Mit akarsz?
Justin:Ezt!
(Justin ekkor kihúzza magát, megemeli testét majd közelebb hajol a nála egy fejjel magasabb Bryan-hez, kezeivel átkulcsolja nyakát majd közelebb húzódik hozzá majd szenvedélyesen megcsókolja Bryan-t. A folyosón eközben az a néhány diák akik még kinn áll elneveti magát, mutogatni kezd, pofákat vág majd berohan a saját termébe. Bryan néhány másodperc múlva megijed majd meghátrál)
...
Bryan:Veled akarok lenni.
(Bryan elfordítja a fejét majd elhalkul)
Bryan:De nem lehet.
(Justin ekkor odalép Bryan elé)
Justin:Miért nem?!
Bryan:Ne haragudj Justin de én nem tudnék úgy élni.
(A busz ebben a pillanatban befut majd Bryan fellép, de Justin még odakiabál neki)
Justin:Persze, mert így sokkal könnyebb. Elbujkálni.
....
Aurora:Elegem van abból, hogy folyton mondogatod, hogy a csapat tagja vagyok de közben egy hülye szerepet kell játszanom, aminek a szövegét mindig te írod meg. Elegem van! Ja, és a hülye kis deviáns démonidéző klubodból is kiszállok, mert szeritnem hótciki az egész. Nagyon gáz. Örülj neki, hogy nem jelentelek be a pszichiátriára emiatt.
Lexi:Hogy mi van?!
Aurora:Vége van Lexi! Ennyi volt!
...

(Ellie hatalmas lélegzetet vesz, hangja megkönnyebbültté válik)
Ellie:El sem hiszem, hogy végre vége..
Lucy:Én sem.
Ellie:Ennek vége és végre, valahára élhetjük az életünket.
...
May:Igyunk!
Lucy:Csirió!
Ellie:Egészségetekre!
Abigel:Egészség!
(A lányok megemelik poharaikat majd koccintanak)
---------------------------
...............

(Bryan az ágyán fekszik miközben puffos fekete fejhallgatója fülein nyugszik; zenét hallgat közben pedig szemeivel a szobáját fürkészi: meztelen csajos poszterek mindenhol, kocsi és motor makettek, igazi férfias cuccok. A zene egyszercsak megszakad és Mariah Carey hangját - amit egyébként Bryan mindig csak titokban mert hallgatni - mikor hirtelen SMS jelzőrezgés veszi át annak helyét. Pár gombnyomás és máris olvassa az SMS-t: ,,Szia. A házatok előtt állok. Gyere ki!".  A szám Bryan számára ismeretlen; telefonkönyvében nem szerepel és eddig soha nem is találkozott vele.
Bryan felkel az ágyról majd az ablakhoz lép s megpillantja a házuk ajtaja előtt toporgó Justint. Azonnal a bejárati ajtóhoz rohan majd kinyitja azt)
Bryan:Te meg mit keresel itt?
Justin:Beszélnem kell veled!
Bryan:Honnan tudod a telefonszámomat?!
Justin:Kint van a Facebook adatlapodon. Onnan néztem le.
Bryan:És honnan tudod, hogy hol lakok?!
Justin:Hát.. egyszer sunyiban utánad jöttem csak hogy lássam.
Bryan:Hogy mi van?!
Justin:Bocs.
Bryan:Te nem vagy normális! Menj el!
Justin:Nem! Addig nem amíg nem beszéltünk.
Bryan:Miről?
(Justin közelebb lép, hangja elhalkul, szinte már suttog)
Justin:Hát miről?! Rólunk.
(Bryan körülnéz majd fejével a házon belülre biccent mire Justin megindul, hogy belépjen a lakásba. Bryan beengedi őt maga előtt majd becsukja a bejárati ajtót maga után. Végigvezeti Justin-t egy folyosón amely tele van képekkel, egy ruhafogassal, egy kis cipősszekrénnyel és néhány váza virággal. Bryan befordul az egyik ajtón, megvárja míg Justin belép utána majd becsukja azt is. Justin amint belép Bryan szobájába elámul. Eddig nem hitte volna, hogy Bryan izlése ennyire kifinomult és elegáns. Az egyik oldalon egy hosszú fekete szekrénysor, amelyen különböző nippek, modellek sorakoznak. Repülő, kocsi, kamion és motormodellek terítenek be egyes polcokat. Némelyek könyvekkel vannak tele zsúfolva, csupa romantikus verseskötettel. Televízió készülék nincs a szobában. A szekrények mellett a falon egy gyönyörű nyári tájkép a száraz kalászról és a gyönyörű narancsszínekben úszó naplementéről. Függönyei szürkék, selyemből vannak. A másik oldal tele van meztelen csajos képekkel, az íróasztala a sarokban áll alattuk, rajta számítógépével. Az ágyon egy telefon és egy fülhallgató hever. Látszik, hogy valaki feküdt rajta, mert kissé szét van fészkelve. Az egész szoba olyan, mintha két különböző életet élne; mintha két különböző személyiséggel rendelkezne. Egy művisz kifinomult személyiséggel és egy ordenáré, kirívó, közömbössel.)
Justin:Azta! Soha nem gondoltam volna, hogy így néz ki a szobád.
(Bryan átpakolja a telefonját és a fülesét az íróasztalra majd pedig rendbe teszi az ágyát)
Bryan:Hogy néz ki?
Justin:Jól. Bár azok a csajos képek kicsit megrémítenek.
Bryan:Mert?
Justin:Mert te nem vagy oda a csajokért, azért.
Bryan:Azt meg honnét tudod?
(Bryan egyre jobban elvörösödik, ezért úgy simítja ki ágyán takaróját, hogy közben eltakarja arcát Justin elől)
Justin:Ahogy a minap csókoltál. És ahogy a srácokat bámulod. Csodálom, hogy más még nem vette le rólad, hogy más kapura játszol.
Bryan:Te smároltál le engem, nem emlékszel?! És mindig rohadt ideges vagyok miatta.
(Bryan képe vérvörös; el sem hiszi, hogy kicsúszott egy ilyen mondat a száján amit egy srácnak mond)
Justin:Azért mert páran megláttak?!
Bryan:Te miattad mindenki engem fog majd basztatni  a suliban. Kurva életbe!
(Bryan viselkedése teljesen kiszámíthatatlan; hirtelen leül az ágyra, megragad egy kispárnát majd az arcába szorítja)
Justin:Normális vagy?!
(Justin odasétál Bryan-hoz majd leül mellé az ágyra és nagynehezen kirángatja kezei közül a párnát)
Justin:Mit csinálsz?!
Bryan:Megölöm magam!
Justin:Te hülye vagy!
(Bryan feje vérvörös és homlokán kidudorodik egy vastagabb ér amit Justin elkezd nyomogatni mire Bryan hátrahőköl, de közben fel is nevet)
Bryan:Mit csinálsz?!
(Justin elneveti magát)
Justin:Azt tudod, hogy amikor ideges vagy akkor mindig kidudorodik egy kis ér a homlokodon?
(Bryan mosolya eltűnik, lehorgatszja a fejét)
Bryan:Szerinted most mit csinálok majd?! Rohadt ideges vagyok miattad. Legszívesebben most agyon vernélek.
Justin:Hát akkor miért nem versz agyon?
(Bryan arca még mindig kipirult; végignéz Justin-on; legszívesebben most tényleg agyon verné)
Justin:Na? Nem versz meg?
Bryan:Baszd meg! Miért kellett lesmárolnod a suliban?! Mi lesz most majd a jövő héten szerinted?! Be se megyek inkább!
Justin:Ne hülyéskedj már; alig látták. Csak páran.
Bryan:Aztán?!
Justin:Azok is csak csajok voltak; azokat nem érdekli az ilyen.
Bryan:Dehogynem! Azok a legpletykásabbak. Van egy húgom. Tudom miről beszélek.
(Justin lehajtja a fejét)
Justin:Ne haragudj. Bocsánatot kérek; nem akartam, hogy ez legyen. Elragadtak az érzelmeim.
(Bryan ekkor kissé letisztulva ránéz a bűnbánó barátjára)
Bryan:Nem baj. Csak most nem tudom mit csináljak majd, ha megtudják. Apám is állandóan azzal basztat, hogy buzi vagyok. Pedig aztán direkt megpróbálok úgy viselkedni, hogy ne vegyék rajtam észre.
Justin:Hát mér' nem mondod el nekik, hogy az vagy. Buzi vagy aztán kész. Hadd csodázzanak miatta. Kit érdekel?!
Bryan:A faszt! Nem lehet.
Justin:Mindig ezt hajtogatod, hogy nem lehet. Mert gyáva vagy. Most sem az vagy akinek a suliban meg az utcán mutatod magad. Itt a szobádban vagy igazán önmagad.
(Justin tekintete hirtelen megakad a pornós posztereken)
Justin:Legalábbis egy bizonyos részig. Gondolom a csajos poszterek is azért vannak, hogy apád ne szólogasson be.
Bryan:Tök mindegy. Ígyis-úgyis beszólogat állandóan.
Justin:És mit akarsz? Örökre így akarsz majd élni? Bújkálni akarsz ameddig csak lehet, amíg bele nem bolondulsz, vagy mi?! Hogy képzeled?
Bryan:Csak addig amíg el nem költözök.
Justin:Az nem megoldás. Ki tudja mi lesz holnap.
Bryan:Hú, hirtelen milyen bölcs lettél.
Justin:Most ne húzd már fel magad ezen. Komolyan mondom. Szerintem el kéne mondanod és kész.
Bryan:Ezért jöttél ide?
Justin:Nem.
Bryan:Hát akkor?
Justin:Láttam, hogy valami nincs rendben úgyhogy meg kellett, hogy nézzelek. Eléggé magadba fordultál ott a buszmegállóban is.
Bryan:Na nem mondod!
Justin:Komolyan. Aggódtam miattad.
(Justin közelebb hajol Bryan-hez, ráteszi egyik kezét az övére, kicsit megszorítja mire mindketten hirtelen mélyen egymás szemébe néznek; Bryan hagyja egy kicsit, hogy érezze milyen Justin kézmelege majd lassan kicsúsztatja sajátját Justiné alól)
Bryan:Kösz.
(Bryan ránt egyet a vállán aztán újra Justin-ra néz)
Bryan:De ugye nem mondtál el senkinek se semmit?
Justin:Dehogyis! Nem akarom, hogy basztassanak téged miatta.
Bryan:Jó.
(Justin még egyszer körülnéz a szobában, aztán nagy levegőt vesz és végül gyorsan kiböki mielőtt még meggondolná magát)
Justin:Figyelj! Járni akarok veled!
(Bryan szemei kikerekednek)
Bryan:De mondtam már!
Justin:De ne válts témát! Te nem akarsz velem járni?
(Bryan vonakodik, elkezdi egyik körmével a másikat feszegetni miközben egész végig a hajópadlót nézi)
Bryan:Hát... de. De..
Justin:De nem akarod, hogy megtudják, hogy buzi vagy.
(Bryan újra felemeli a hangját, elpirul)
Bryan:Ne mondd már ki ezt a rohadt szót. Utálom!
Justin:Figyelj! Ezt valahogy le kell küzdeni.
Bryan:De hogyan?!
Justin:Nem tudom. Miért nem megyünk el együtt valahova? Moziba vagy valami.
Bryan:Az hogy segítene?
Justin:Csak menjünk el. Kapcsolódjunk ki; ne foglalkozzunk végre semmivel. Menjünk el a hétvégén egyet moziba. Most hirtelen más nem jut eszembe.. de amúgyis el akartalak hívni. Jobban meg akarlak ismerni. Mindent tudni akarok rólad. Érdekelsz. Kívül is meg belül is.
(Bryan megint Justinra néz aki felvonja szemöldökét)
Justin:Na?
...
Ellie:Rendben. Gyorsan csináljuk. Abigel és May már vár ránk a könyvtárban.
Lucy:Milyen egyszerű. Remélem, hogy tényleg lesz majd kapásunk.
Ellie:Ha nem akkor visszatesszük a kamerát és kész. Várunk még egy napot, újra elvisszük és ezt csináljuk folyamatosan amíg rajta nem kapjuk Penny-t ahogy drogot árul.
(Ellie és Lucy épp a titkos átjáron keresztül létráznak fel a harmadik emeletre, s amint kiérnek a mosdóba, kisegítik egymást onnan majd leszerelik a tükörhöz rögzített rejtett minikamerát.)
Ellie:Erre kíváncsi leszek.
Lucy:Erre én is.
Ellie.Menjünk.
(Ellie már mászik is vissza a zárt fülkébe; Lucy is követné őt, de megpillant egy ellibbenő hosszú, vérvörös szoknyát amikor kinéz a nyitott mosdóajtón és átlát abba az osztályba, amelyben év elején azt a csodaszép nőt látta az ablakban állni késő este, és amely teremben az a furcsa szélvihar kerekedett akkoriban)
(Ellie már a zárt fülkéből kiabál kifelé)
Ellie:Na, Lucy! Jösz már?
Lucy:Mindjárt jövök, de előtte valamit meg kell néznem.
Ellie:Megvárjalak?
Lucy:Menj csak le nyugodtan. Mindjárt megyek, tényleg.
Ellie:Jó. De nehogy elkeveredj valahol.
(Hallani Ellie lépteit a létrán lefelé)
(Lucy kilép a mosdóból majd átvág a folyosón s benéz abba az osztályba, amelyben a lebegő szoknyát vélte látni. Amint belép a terembe észreveszi, hogy az ablakok tárva-nyitva vannak. Mintha az ablakok hívnák őt azonnal odasétál az egyikhez majd kinéz rajta. Az iskolával szemben lévő parkot pillantja meg és Penny-t amint átsétál a hídon majd eltűnik Lucy horizontjáról. Lucy mégjobban kihajol, hogy lássa Penny-t de akkor hirtelen elszédül, majdnem kiesik az ablakon, de még időben visszalép tőle. Gyorsan becsukja az őket majd odasétál a másikhoz és azt is becsukja; még egy ablak van nyitva.. odasétál ahhoz is majd azt is becsukja. Megfordul és nem lát semmit, csak az üres osztálytermet. Nagy levegőt vesz, kifújja, lehelletét látja a levegőben majd ölbe helyezi kezeit és végül kisétál a teremből)
...
(Abigel és May mindeközben már a könyvtár egyik eldugott szegletében tanácskoznak; Lucy és Ellie éppen akkor érnek a helyszínre és dobják le táskáikat az asztal mellé majd pedig helyet foglalnak a csajok társaságában)
Lucy:Beüzemeltétek a laptopot?
(Abigel eközben laptopján pötyögtet)
Abigel:Persze. Rákapcsolódtam a könyvtár ingyenes wifijére úgyhogy netezni is tudunk korlátlanul.
Ellie:Az még jól jöhet.
May:Megvan a kamera?
(Ellie a zsebébe nyúl majd előszedi a kamerát aztán kipattint belőle egy kis memóriakártyát)
Ellie:Itt van a memóriája. Hoztatok kártyaolvasót?
Abigel:Még szép. Nem felejtettem el semmit.
(Abigel beledugja a kártyát egy kis kocka alakú fehér kütyübe majd rácsatlakoztatja azt számítógépére)
Abigel:Beolvasta.
Ellie:Na. Mit vett fel?
Abigel:Pillanat. Nem támogatott formátum. Le kell töltenem egy kódeket ami segítségével meg tudom nyitni a fájlt ami a kártyán van.
(Ellie bosszúsan szól)
Ellie:Remek!
Abigel:Mondtam, hogy van wifi. Méghozzá elég gyors úgyhogy csak pár perc és kész az egész.
May:Pár perc múlva remélhetőleg aztán Penny is lelepleződik és ennek az egész huza-vonának is vége lesz. Már annyira fáradt vagyok a sok hülyeségtől. Meg attól, hogy folyton a hátam mögé kell néznem; még a wc-n is.
Lucy:Na?
Abigel:Letöltöttem egy kódeket, de még azzal sem jön be.
Lucy:Milyen fájlformátum az már?!
Abigel:Ismeretlen. Alapjáraton nem is ismeri fel; ez nagyon különös.
Ellie:Hé ezt nézzétek már!
(Ellie hirtelen megpillantja a könyvespolcok között elsétáló Penny-t; feláll az asztaltól majd utána megy, Lucy pedig követi példáját)
May:Hé! Hova mentek?!
(Abigel és May a számítógép mellett maradnak, hogy megpróbálják megnyitni valamivel az ismeretlen fájlt miközben Lucy és Ellie a könyvespolcok mögött kommandózik és közben mindketten látják, hogy Penny néhány könyvvel épp a kölcsönzőpultnál áll majd lesétál a lépcsőn)
Ellie:Utána kell mennünk. Követnünk kell!
Lucy:Lehet, hogy még csak most készül az akcióra.
Ellie:Menjünk.
(Ellie és Lucy óvatosan kikerülik a kölcsönzőpultot majd lesétálnak a földszintre és a ruhatárból kikérik ruháikat, eközben látják hogy Penny már a könyvtár épülete előtt masírozik egyenesen át a zebrán. A lányok gyorsan magukra kapják meleg öltözéküket majd kirohannak az ajtón; átvágnak a zebrán és óvatosan követik Penny-t aki az iskola felé veszi az irányt. Penny amint elér a sulihoz Ellie és Lucy meglapul az épülettel szembeni parkban az egyik bokor mögött)
Ellie:Nem hiszem el; mit keres ez délután fél hatkor a suliban..?
Lucy:Most majd kiderítjük.
(Penny a bejárati ajtóhoz ér majd rendesen körülnéz, hogy követte-e őt valaki majd belép a hatalmas ajtón; a csajok ekkor előjönnek a bokor mögül és követik őt; átfutnak a zebrán, óvatosan benyitnak majd behatolnak az épületbe, szerencséjükre a portás horkol az asztalánál ezért gyorsan továbbszaladnak; benéznek az osztályukba de ott nincs senki, ezért a női wc-t célozzák meg; amint belépnek oda lépteket hallanak a zárt fülkéből, amely léptek egyre halkabbak majd megszűnnek a titkos fülkébe érve. Lucy és Ellie várnak egy kicsit majd ők is megmásszák a zárt fülkét, óvatosan belépnek a titkos üregbe majd felmennek a létrát használva a harmadik emelet mosdójába. Amint kimásznak annak zárt fülkéjéből és kilépnek a mosdóból hirtelen Penny-t látják meg ahogy egy kulcsot dug be egy zárba, amely a csuklóján nyugvó karperecére van ráfűzve. Az ajtó kinyílik, Penny besuhan, eltűnik mögötte, a lányok persze azonnal utána futnak, de az ajtó már bevágódik s bezáródik mire odaérnek. Lucy ráüt az ajtóra.)
Lucy:Ezt nem hiszem el.
(Ellie végignézi az ajtót majd rácsodálkozik az eseményekre)
Ellie:Ez a padlás ajtaja. Honnan van Penny-nek kulcsa a padláshoz? És mit csinál ez a suli padlásán?
Lucy:Hamarosan megtudjuk.
(Ugyanebben a pillanatban Abigel és May rohannak ki a harmadik emelet mosdójából egyenesen beállva Lucy és Ellie mellé)
May:Tudtuk, hogy ide jöttök.
(Abigel mérgesen folytatja)
Abigel:Nem fogjátok elhinni mi van a felvételen.
Ellie:Micsoda?!
Lucy:Mi?!
Abigel:Hát ez az! Hogy semmi! Hibás a memóriakártya!
Ellie:Ne már!
Abigel:Mondom ez csúcs. Azért nem tudta beolvasni a fájlt. Az egész kártya hibás; úgy ahogy van. Ki lehet dobni.
May:Beletettük az én telefonomba is, mert jó bele, de lefagyott tőle a rendszer. Sajna az a kártya nem jó.
Lucy:Ezt nem hiszem el!
Abigel:És ti mit csináltok itt?!
Lucy:Hogy találtatok meg?
May:Egyből jöttünk utánatok.
(May elmosolyodik)
May:És most mi történik?
Lucy:Penny felment az iskola padlására és azt várjuk, hogy lejöjjön onnan.
Abigel:Nem tudunk bemenni?
Lucy:Nem. Az egész le van zárva és csak Penny-nek van hozzá kulcsa.
Abigel:Helyes. Akkor várjuk meg míg ki jön onnan.
May:Erre én is kíváncsi vagyok.
Lucy:Nincs mitől félnünk. Négyen egy ellen. A nyerési esélyeink 99%-osak.
Abigel:Én készen állok.
Ellie:Hát még én.
May:Én is.
(Lucy eltökélt arckifejezéssel zárja le a csoportbeszélgetést; szemei szikrát szórnak)
Lucy:Még én hogy mennyire!
..................
...................(Folytatjuk......)....................................

9.rész - Veszélyes és mozog

Abigel:Akárki, akármit mond neked, gondold meg kétszer, hogy mit hiszel el. Ez a hely, máldító.
Lucy:Máldító?
Abigel:Átkozott.
-
Abigel:Nem akarok pletykálni, de a tesitanár dugiszálja Patriciat.
Lucy:Ezt meg miből gondolod?
Abigel:Miből gondolom?! Tegnap láttam őket együtt smárolni az egyik közeli parkban...
-
Ken:Egy rákos daganatot találtak a méhedben ami elég csúnyán elterjedt.
Ken:Ki kell, hogy operálják a méhed, Kate.
-
Abigel:Most Patricia is jól megszívja.
Penny:Eddig a faszt szívta, hát most szívja ezt is.
(A lányok felnevetnek. Lucy és Ellie az öltöző ajtajából hallgatóznak. Ellie felvonja szemöldökét)
Abigel:Ez a Patricia tényleg azt hitte, hogy együttműködünk vele.
Penny:Ribanckurva. Megérdemli azt amit teszünk vele.
-
(Patricia egy sötét szobában ül egy széken. Kezei a széktámlához kötve. Szeme szemtakaróval befedve.)
Patricia:Segítség! Hahó! Segítség! Hall valaki?! Haló! Engedjenek el! Kérem! Könyörgöm!
------------
(Ellie és Lucy táskáikkal a vállukon sétálgatnak osztályuk ajtaja előtt a folyosón miközben fejeiket, s szemeiket is forgatják, hogy többször körbepásztázzák a területet)
Ellie:Te láttad Patriciat?
Lucy:Nem. És te?
Ellie:Egyáltalán nem. Sőt. Nem láttam senkit. Nincs itt se May, se a szőke klónok, se Abigel vagy bárki más.
Ellie:Ezek együtt lehetnek valahol.
Lucy:Abigel, May és a szőke klónok? Nem hangzik túl groteszknek? És külöben meg, nem azt mondtad, hogy May kérvényezte a magántanulóságiját? Ami azt jelenti, hogy ő többet már nem is jön be.
Ellie:Ja, ezt nem mondtam. Azóta már visszadobták neki. Nem fogadták el, mert nem volt nyomós indok arra, hogy otthon tanulhasson.
Lucy:Ha csak nem azért akart, mert leszbikus.
Ellie:Ha emiatt akart magántanuló lenni akkor jól is tették, hogy elutasították. Az ember ne bújkáljon el, csak mert más, mint a többiek.
(Ellie a karórájára pillant)
Ellie:Áhá. Kábé két perc és csengetnek.
Lucy:Nem megyünk be?
Ellie:Minek? Maradjunk míg meg nem szólal a csengő. Hátha látunk valami érdekeset.
(A folyosókon közlekedő diákok közül hirtelen kitűnik a lányok számára egy ismerős arc ami feléjük közelít majd leszólítja őket)
May:Sziasztok.
Ellie:Szia!
Lucy:No lám! A tékozló fiú hazatért.
(May elmosolyodik)
May:Abigel?
Ellie:Fogalmunk sincs.
May:És Patricia?
Lucy:Szintúgy.
May:Érdekes. Pedig azt hittem, hogy már alig várják, hogy újra betámadhassanak.
Ellie:Nem fognak. És ha mégis mi is itt vagyunk. Nem hagyjuk, hogy ez történjen.
(Lucy lábújjhegyre áll, s végigbámul a folyosón)
Lucy:Lui-t sem látom sehol.
Ellie:És Kate sem jár már egy ideje.
Lucy:Itt valami nem stimmel.
(Ebben a pillanatban Penny fordul be a folyosón, de amint meglátja a lányokat ahogy azok együtt állnak egy háromszöget bezárva, sarkon fordul majd szapora léptekkel távozik. Lucy látja mindezt.)
Lucy:És én ki fogom deríteni. Maradjatok.
(Lucy gyors léptekkel szeli át a folyosót Penny-t követve, ugyanakkor eltűnve a lányok horizontjáról)
May:Mi történt?
(Ellie értetlenül igazgatja jobb mutatóujjával szemüvegét)
Ellie:Nem tudom.
(Ekkor hirtelen megszólal a csengő. Ellie és May betérnek az osztályba miközben Lucy már a második emeletre felvezető lépcsőn topog felfelé, Penny után aki a lépcsőfordulónál megállva átfordul egy újabb lépcsősor elé majd felsétál azon, egyenesen a harmadik emeletre. Lucy utánaered, de mikor megmászná a harmadik emelethez vezető lépcsősor első fokát, kiabálást hall a közeli igazgatói irodából amely kiszűrődika folyosóra. Lucy megáll, s fülel. Ekkorra már minden diák elfoglalta osztálytermét.. legalábbis majdnem mindenki.)
-Az egyik diákot elrabolták és váltságdíjat követelnek érte, te ezt minek neveznéd?!
(Egy férfi hang reagál a dühös mondatra)
-El sem tudom képzelni, hogy itt volt az orrunk előtt egész idő alatt.
(Lucy óvatosan közelebb lépked az ajtóhoz mely mögül a hangokat hallja)
(A női hang újra felkiált)
-Patricia Tisch-t elrabolták és ha 24 órán belül nem adjuk át Mark-nak azt amit követel megöli Patricia-t.
(Lucy nagy levegőt vesz majd a megdöbbenéstől nekidől a folyosó falának. A szobában hirtelen csend teremtődik majd Lucy kopogó lépteket hall amik egyre csak közelednek. Lucy visszatartva levegőjét szapora léptekkel felmegy a lépcsőn, egyenesen a harmadik emeletre. Mrs. Kelly e közben kiles az igazgatói iroda ajtaján, körülkémleli szemeivel az üres folyosót majd visszamegy, s bevágja maga után az ajtót)
(Lucy felért a harmadik emelet folyosójára majd körülnézett, de nem látott senkit. Ezután visszasétált a második emelet folyosójára. Az igazgatói irodából már nem szűrődtek ki hangok. Lucy előhalászta farmerzsebéből telefonját majd szaporán pötyögni kezdett azon.)
--
(Kate a kórházi ágyon fekszik betakarva mikor Lui belép a kórterembe)
(A fiú egy csokor vörösrózsával állít be a lányhoz. Amint belép óvatosan megközelíti Kate-t majd leül az ágya szélére. Kate megérzi Lui jelenlétét majd kinyitja szemeit)
Lui:Szia.
Kate:Szia.
Lui:Hogy vagy?
Kate:Pokolian.
Lui:Ezt neked hoztam.
(Kate körülnéz majd válaszol)
Kate:Tedd csak le ide az asztalra, itt.
(Kate az ágya melletti kiasztalra biccent)
(Lui felkel majd leteszi a rózsákat az asztalra amelyen csak egy váza van teli napraforgókkal. Amint az asztalra helyezi a virágokat visszaül az ágy szélére)
Kate:Neked nem a suliban kellene lenned?
Lui:És neked?
(Kate elmosolyodik)
Lui:Mi történt?
(Kate fáradt, s rekedt kissé álmos hangon válaszol)
Kate:Volt valami rákos daganat a méhemben.
Lui:És mi történt?
Kate:Kivették.
Lui:A daganatot.
Kate:Nem. Hanem. Kivették. A.
Lui:Micsodát?
Kate:Az egészet.
Lui:A méhed?
Kate:Ne mondd ki!
Kate:Már volt egy. Volt itt. Beszéltem. Nemrég volt itt egy pszichológus.
Lui:És segített?
Kate:Nem tudom.
Kate:Azt tudom, hogy pár órával ezelőtt még megakartam halni.. most már nem tudom, hogy mi lesz.
(Lui kétségbeesetten reagál majd megfogja Kate egyik kezét)
Lui:Kate!
Kate:Majd rendbe jövök. Valahogy.
Kate:Meg kell tenned nekem valamit.
Lui:Bármit amit csak kérsz.
(Lui mélyen Kate szemeibe nézett)
Kate:Meg kell keresned nekem valakit.
Lui:Kicsodát?
Kate:Valakit akit nagyon szeretek. Akibe szerelmes vagyok.
(Lui hirtelen ledöbbenésében kilöki két keze közül Kate kezét)
Kate:Mi az?
Lui:Kit szeretsz? Azt hittem nincs senkid.
Kate:De van valakim, de eddig még nem beszéltem róla, mert azt hittem, hogy nem olyan komoly.
(Lui arcára sértődöttség ül ki. A fiú feláll majd az ajtónak hátrál)
Lui:Ki az?
Kate:Egy nagyon kedves és édes, szeretnivaló férfi.
Lui:De ki az?!
Kate:Nem mondhatom meg.
Lui:Mert miért nem?
Kate:Mert nem. Tartsd tiszteletben.
Kate:Nagyon szeretjük egymást. Nem akarjuk nagy dobra verni.
Lui:Értem. Szóval nagyon szeretitek egymást. Ő is szereted téged?
Kate:Igen, nagyon szeret engem ő is.
Lui:Aha. És ha nagyon szeret téged ez a férfi akkor most hol van?!
Kate:Lui!
(Kate megrázza a fejét. Lui pedig elbúcsúzik majd kirohan az ajtón)
Lui:Jobbulást. Szia.
(Kate utánakiabál elégséges hangerejével, de választ nem kap)
Kate:Lui, most meg mi a baj?!
---
(Ellie épp egy munkafüzeti feladatot oldott meg mikor a padjában vibrálni kezdett telefonja. Óvatosan félretette tollát a füzet mellé majd benyúlt a padjába, kihúzta telefonját, s elolvasta a kapott üzenetét:,,Ne ijedj meg, de állítólag Patriciat elrabolták.")
(A feladó Lucy volt. Ellie, mikor elolvasta megdöbbent arckifejezéssel tette fel a kezét. Mrs. Juliana, földrajztanárnő, gombafrizurája és keretes szemüvege mögül azonnal felfigyelt Ellie-re, s felszólította)
Mrs. Juliana:Igen, Ellie?
(Ellie kissé erőlködve próbálta előadni magát)
Ellie:Tanárnő, ne haragudjon, de nagyon csikar a hasam, muszáj, hogy kimenjek.
(A tanárnő szemöldöke összébbkúszott)
Mrs. Juliana:Menj csak Ellie, de légy oly szíves és siess vissza.
(Az osztályban a hátul ülő diákok közül páran halkan felnevettek. Ellie mit sem törődve velük felállt, vállára vette táskáját, de ekkor a tanárnő újra félbeszakította)
Mrs. Juliana:Minek a táska?
Ellie:Ö, hát tudja ebben vannak a dolgaim. A tisztasági betétem, zsebkendő, papír meg ilyesmik.
Mrs. Juliana:Ó. Rendben.
(Ellie nagy levegőt vett, kifújta azt majd kiment az ajtón. Amint a folyosóra ért gyorsan el kellett bújnia az egyik italautomata mögé, mert Mrs. Kelly-t és Mr. Andrew-t látta távozni az épületből a folyosón keresztülmenet. Mindketten nagyon gyorsak voltak, feldúltak, s hangosan beszélgettek egymással. Miután mindketten elköszöntek a portástól, kimentek az iskola nagy ajtaján. Ellie megnyomott néhány gombot telefonján majd füléhez helyezte azt)
Ellie:Haló, hallasz? Hol vagy?
Lucy:Itt vagyok a harmadik emelet folyosóján.
Ellie:És sikerült valamit kiderítened?
Lucy:Semmit. Penny feljött ide, de eltűnt.
Ellie:Biztos, hogy jól láttad?
Lucy:Biztos! Neked nem órán kéne lenned?
Ellie:Hosszú. Mi volt ez az SMS?
Lucy:Itt voltam az igazgató iroda közelében és a nyitott ajtón keresztül hallottam, ahogy Mrs. Kelly és Mr. Andrew arról beszélt, hogy Mr. Mark a tesitanár elrabolta Patriciat.
Ellie:Patricianak viszonya volt Mr. Mark-kal.
Lucy:Aha.
Ellie:Ezért rabolta el, vagy most mi van?
Lucy:Fogalmam sincs.
(Lucy hirtelen hátra fordul a folyosón amint észreveszi, hogy valaki felér arra az emeletre amelyen ő is tartózkodik. Lucy meglepődve veszi észre Ellie-t aki ugyanebben a pillanatban kinyomja telefonját. Lucy szintúgy tesz majd zsebre rakja azt.)
Ellie:Most mi lesz?
Lucy:Valahogy meg kell tudnunk, hogy hol van Patricia.
Ellie:Aztán mégis hogyan?! Nemrég láttam Mrs. Kelly-t és Mr. Andrew-t elmenni. Nagyon feldúltak voltak.
Lucy:Akkor biztos Mr. Markhoz mentek a váltságdíjjal.
Ellie:Váltságdíj?! Ez valami német akciófilmsorozat vagy mi?!
Penny:Csak nem kerestek valamit?!
(Penny érces, szigorú, démoni hangja szólal meg a folyosó végén, s beharangozza az egész harmadik emeletet. Lucy és Ellie ijedten fordulnak szembe Penny-vel)
Lucy:Te meg mit csinálsz itt?
Penny:Mennétek megmenteni a kis barátnőtöket, ugye?
(Penny egyre közelebb és közelebb sétál. Rózsaszín kistáskája kezén virít. Démoni mosolya kihangsúlyozza őzike szemeit amely egyre éhesebbnek tűnnek.)
Ellie:Tudsz valamit róla beszélj! Ha nem, fogd be!
(Penny elmosolyodik majd kihúz egy üres pink színű vastag kis kocka alakú letéphető jegyzettömböt. Letép belőle egy papírt, füle mögül elő vesz egy tollat, a papírt a falhoz nyomja majd írni kezd rá. Mikor befejezte összegyűri, s odadobja a lányoknak. Ellie előrelép néhány lépést, felveszi a lapot majd kinyitja azt, s felolvassa)
Ellie:Elinoy út parkja?
Lucy:Csak félre akar vezetni!
Penny:Soha!
Ellie:Miért segítenél?!
Penny:Azért, mert Mark mindenképp megöli Patricia-t. Nem menthetitek meg, de a halálát még végig nézhetitek.
(Penny újra elmosolyodik. A lányok pedig szó nélkül lerohannak a lépcsőn át a második emeleten, le az elsőre majd a portára. Lucy és Ellie berontanak a portás szobájába ahol egy idősödő nő ül)
Lucy:Mrs. Kelly és Mr. Andrew bajban vannak, most azonnal hívja a rendőrséget és mondja meg nekik, hogy menjenek ki erre a címre!
Clarissa:Hogy micsoda?
Ellie:Nem hülyéskedünk, ez most komoly!
(Lucy ledobja a portás asztalára a címkét majd Ellie-vel együtt kirohannak az iskola ajtaján)
---
(Egy fekete Opel parkol le egy elhagyatott parknál a városon kívül. Mrs. Kelly és Mr. Andrew kiszállnak a járműből. Mrs. Kelly vállára rántja ridiküljét majd mindketten besétálnak a park erdősebb, bokrosabb részére. Minél beljebb érnek egyszer csak megpillantják Mark-ot aki egy padnál áll. Patricia az álló férfi mellett ül a padhoz kötözve. Patricia csak remeg, s zokog a padon ülve. Szája szigetelőszalaggal befedve. Szeme bekötve. Kezei, lábai összekötözve. Mark a kezében tartott pisztolyát a tanárokra szegezi akik megállnak vagy 5 lépésnyire Mark-tól)
Mark:Na! Na! Ne tovább!
(Mrs. Kelly előhúz egy fehér, tömött borítékot a ridiküljéből majd lobogtatni kezdi a levegőben)
Mrs. Kelly:Itt van, amit kértél.
Mark:Helyes! Nagyon helyes! Na most dobjátok szépen ide!
Mr. Andrew:Előbb engedd el a lányt!
Mark:A-a! Nálam van a fegyver, én diktálok. És remélem, hogy a zsarukat nem hívtátok ki, mert akkor rajtam kívül senki nem megy el innen élve.
Mrs. Kelly:Miért csinálod ezt Mark?
Mark:Mert csak. Semmi közötök hozzá, hogy miért csinálom azt amit csinálok.
Mr. Andrew:Te ölted meg Margaret Fay-t is, ugye?
Mark:Mi a faszról beszéltek?! Na dobd csak ide azt a szép kis borítékot.
Mrs. Kelly:Mondtam, hogy nem, addig amíg el nem engeded Patriciat.
Mark:Na jó! Nekem erre nincs időm!
(Mark meghúzza a ravaszt ami egyenesen Mrs. Kelly torkánál robban bele a nő bőrébe, s a másik oldalon a töltény távozik is. Kelly torkából cafatok és vér robban ki, s ömlik a pázsitra, ahogy a nő elvágódik, eldobja a borítékot.)
Mrs. Kelly:Áah!
Mr. Andrew:Jézus Istenem!
(Mr. Andrew odarohan Mrs. Kelly-hez, de ekkor őt is egy lövés teríti le a földre lábáról.)
---
(Kate arcán gyengéd ajkak kényesztetését érzi mikor kinyitja szemeit)
Kate:Itt vagy!
(Kate ahogy megpillantotta Romeo-t egy bőrdzsekit és egy farmert viselve menten elakadt a lélegzete és olyan boldogság töltötte el amit csak akkor érzett mikor átadhatta magát a hőn szeretett férfinak. A férfi az ágy szélén ült. Kate pedig most már belecsimpaszkodott Romeo nyakába. Kate-nek több se kellett, azonnal szenvedélyes csókokkal bombázta a férfit. Érezte forró nyelve, s nyála ízét. A lány testét elöntötték a hormonok és a kéj. Végül Kate mélyen a férfi szemébe nézett)
Romeo:Mi történt veled szerelmem?
Kate:A..
(Kate-t ekkor félbeszakította apja aki meglátta, hogy lányát egy koros férfi ölelgeti az ágyon. Kevin meglepődött lett, aztán dühös)
Kevin:Maga meg mit keres itt?
(Romeo hirtelen kiszabadította nyakát Kate kezei közül majd felállt az ágyról, s feltette két kezét)
Romeo:Nézze uram.
Kate:Apu megtudom magyarázni.
Kevin:Ki ez a férfi, Kate?!
Kate:Ő.
Romeo:Én. Hát.
(A szobában nem csak a szereplők, de a levegő is teljesen megfagyni érződött)
----
(Lucy és Ellie egy elhagyatott útszakaszon sétáltak)
Ellie:Pár perc és ott vagyunk.
Lucy:Remélem nem történt semmi. Hol vannak már a zsaruk?
Ellie:Szerencse, hogy a legközelebbi helyijáratos busz a parktól úgy tíz percnyire, fél óránként jár erre.
Lucy:El sem hiszem, hogy ez történik.
Ellie:Itt van!
(A lányok megpillantják a park tábláját majd szapora léptekkel berohannak a zöld övezetbe. Néhány lépés után hangokat hallanak, ezért lelassítanak majd az egyik fa mögül megpillantják Mrs. Kelly és Mr. Andrew tesét amint a földön alighogy mozognak)
(Ellie halkan felsóhajt)
Ellie:Uram atyám.
Lucy:Rohadt élet!
Ellie:Mi folyik itt?
(Mark ekkor kikötözi Patricia-t majd megához ráncigálja)
Mark:Most tovább kirándulunk, kis ribancom.
(Mark elindul Patricia-val, de a következő pillanatban megfordul és még kettőt belelő Mrs. Kelly és Mr. Andrew földön fekvő testébe amire a lányok összerezzennek, s egymásba kapaszkodva szökik ki könnyük ahogy végignézik a jelenetet)
Ellie:Édes Istenem!
Lucy:Úr Isten!
(Mark meghallja a közeli fa mögül szűrődő hangokat majd felkiált)
Mark:Ki van ott, ha?!
(Mark magával rángatja a még zokogó Patricia-t, s egyre közelebb sétál a lányok által bevett fa közelébe. A lányok nagyot nyelnek, nagy levegőt vesznek majd összekuporodnak, s szájuk elé téve kezüket várják végzetüket, hogy egyre közelebb érjen hozzájuk míg végül ők is megérzik támadójuk ízét.)
---
(folytatjuk...)