...
Penny:Abigel-t kellett volna elkapnod a szilveszteri bulin és nem Lucy-t. Most nem tartanánk itt, ha nem lettél volna ilyen hülye szokásod szerint.
(Az alak kezei hirtelen körbefonják Penny nyakát mindkét oldalról)
Penny:Ááá!
...
(Penny elhalad May és Abigel mellett napszemüvegben, sálba bebugyolálva, de hirtelen a sál egy picit lecsúszik mire Abigel és May észreveszik a lila foltokat Penny nyakán. May hangosan megjegyzi)
May:Na mi az?! Rossz randi?!
(Penny visszafordul majd beszól)
Penny:Ha akarod a te nyakad köré is odatekerem.. jó szorosan.
Abigel:Hát ki is nézzük belőled!
...
Kate:El akarok menni a suliból.
Romeo:Hova el? És mi lesz velünk?
Kate:Nem tudom.
...
Kevin:A Townswille-i gimnázium- és leánykollégium felszabadított még egy helyet. Csak neked!
(Kate arca elfehéredik)
Kate:Hogy micsoda?
...
Bryan:Mit akarsz?
Justin:Ezt!
(Justin ekkor kihúzza magát, megemeli testét majd közelebb hajol a nála egy fejjel magasabb Bryan-hez, kezeivel átkulcsolja nyakát majd közelebb húzódik hozzá majd szenvedélyesen megcsókolja Bryan-t. A folyosón eközben az a néhány diák akik még kinn áll elneveti magát, mutogatni kezd, pofákat vág majd berohan a saját termébe. Bryan néhány másodperc múlva megijed majd meghátrál)
...
Bryan:Veled akarok lenni.
(Bryan elfordítja a fejét majd elhalkul)
Bryan:De nem lehet.
(Justin ekkor odalép Bryan elé)
Justin:Miért nem?!
Bryan:Ne haragudj Justin de én nem tudnék úgy élni.
(A busz ebben a pillanatban befut majd Bryan fellép, de Justin még odakiabál neki)
Justin:Persze, mert így sokkal könnyebb. Elbujkálni.
....
Aurora:Elegem van abból, hogy folyton mondogatod, hogy a csapat tagja vagyok de közben egy hülye szerepet kell játszanom, aminek a szövegét mindig te írod meg. Elegem van! Ja, és a hülye kis deviáns démonidéző klubodból is kiszállok, mert szeritnem hótciki az egész. Nagyon gáz. Örülj neki, hogy nem jelentelek be a pszichiátriára emiatt.
Lexi:Hogy mi van?!
Aurora:Vége van Lexi! Ennyi volt!
...
(Ellie hatalmas lélegzetet vesz, hangja megkönnyebbültté válik)
Ellie:El sem hiszem, hogy végre vége..
Lucy:Én sem.
Ellie:Ennek vége és végre, valahára élhetjük az életünket.
...
May:Igyunk!
Lucy:Csirió!
Ellie:Egészségetekre!
Abigel:Egészség!
(A lányok megemelik poharaikat majd koccintanak)
---------------------------
...............
(Bryan az ágyán fekszik miközben puffos fekete fejhallgatója fülein nyugszik; zenét hallgat közben pedig szemeivel a szobáját fürkészi: meztelen csajos poszterek mindenhol, kocsi és motor makettek, igazi férfias cuccok. A zene egyszercsak megszakad és Mariah Carey hangját - amit egyébként Bryan mindig csak titokban mert hallgatni - mikor hirtelen SMS jelzőrezgés veszi át annak helyét. Pár gombnyomás és máris olvassa az SMS-t: ,,Szia. A házatok előtt állok. Gyere ki!". A szám Bryan számára ismeretlen; telefonkönyvében nem szerepel és eddig soha nem is találkozott vele.
Bryan felkel az ágyról majd az ablakhoz lép s megpillantja a házuk ajtaja előtt toporgó Justint. Azonnal a bejárati ajtóhoz rohan majd kinyitja azt)
Bryan:Te meg mit keresel itt?
Justin:Beszélnem kell veled!
Bryan:Honnan tudod a telefonszámomat?!
Justin:Kint van a Facebook adatlapodon. Onnan néztem le.
Bryan:És honnan tudod, hogy hol lakok?!
Justin:Hát.. egyszer sunyiban utánad jöttem csak hogy lássam.
Bryan:Hogy mi van?!
Justin:Bocs.
Bryan:Te nem vagy normális! Menj el!
Justin:Nem! Addig nem amíg nem beszéltünk.
Bryan:Miről?
(Justin közelebb lép, hangja elhalkul, szinte már suttog)
Justin:Hát miről?! Rólunk.
(Bryan körülnéz majd fejével a házon belülre biccent mire Justin megindul, hogy belépjen a lakásba. Bryan beengedi őt maga előtt majd becsukja a bejárati ajtót maga után. Végigvezeti Justin-t egy folyosón amely tele van képekkel, egy ruhafogassal, egy kis cipősszekrénnyel és néhány váza virággal. Bryan befordul az egyik ajtón, megvárja míg Justin belép utána majd becsukja azt is. Justin amint belép Bryan szobájába elámul. Eddig nem hitte volna, hogy Bryan izlése ennyire kifinomult és elegáns. Az egyik oldalon egy hosszú fekete szekrénysor, amelyen különböző nippek, modellek sorakoznak. Repülő, kocsi, kamion és motormodellek terítenek be egyes polcokat. Némelyek könyvekkel vannak tele zsúfolva, csupa romantikus verseskötettel. Televízió készülék nincs a szobában. A szekrények mellett a falon egy gyönyörű nyári tájkép a száraz kalászról és a gyönyörű narancsszínekben úszó naplementéről. Függönyei szürkék, selyemből vannak. A másik oldal tele van meztelen csajos képekkel, az íróasztala a sarokban áll alattuk, rajta számítógépével. Az ágyon egy telefon és egy fülhallgató hever. Látszik, hogy valaki feküdt rajta, mert kissé szét van fészkelve. Az egész szoba olyan, mintha két különböző életet élne; mintha két különböző személyiséggel rendelkezne. Egy művisz kifinomult személyiséggel és egy ordenáré, kirívó, közömbössel.)
Justin:Azta! Soha nem gondoltam volna, hogy így néz ki a szobád.
(Bryan átpakolja a telefonját és a fülesét az íróasztalra majd pedig rendbe teszi az ágyát)
Bryan:Hogy néz ki?
Justin:Jól. Bár azok a csajos képek kicsit megrémítenek.
Bryan:Mert?
Justin:Mert te nem vagy oda a csajokért, azért.
Bryan:Azt meg honnét tudod?
(Bryan egyre jobban elvörösödik, ezért úgy simítja ki ágyán takaróját, hogy közben eltakarja arcát Justin elől)
Justin:Ahogy a minap csókoltál. És ahogy a srácokat bámulod. Csodálom, hogy más még nem vette le rólad, hogy más kapura játszol.
Bryan:Te smároltál le engem, nem emlékszel?! És mindig rohadt ideges vagyok miatta.
(Bryan képe vérvörös; el sem hiszi, hogy kicsúszott egy ilyen mondat a száján amit egy srácnak mond)
Justin:Azért mert páran megláttak?!
Bryan:Te miattad mindenki engem fog majd basztatni a suliban. Kurva életbe!
(Bryan viselkedése teljesen kiszámíthatatlan; hirtelen leül az ágyra, megragad egy kispárnát majd az arcába szorítja)
Justin:Normális vagy?!
(Justin odasétál Bryan-hoz majd leül mellé az ágyra és nagynehezen kirángatja kezei közül a párnát)
Justin:Mit csinálsz?!
Bryan:Megölöm magam!
Justin:Te hülye vagy!
(Bryan feje vérvörös és homlokán kidudorodik egy vastagabb ér amit Justin elkezd nyomogatni mire Bryan hátrahőköl, de közben fel is nevet)
Bryan:Mit csinálsz?!
(Justin elneveti magát)
Justin:Azt tudod, hogy amikor ideges vagy akkor mindig kidudorodik egy kis ér a homlokodon?
(Bryan mosolya eltűnik, lehorgatszja a fejét)
Bryan:Szerinted most mit csinálok majd?! Rohadt ideges vagyok miattad. Legszívesebben most agyon vernélek.
Justin:Hát akkor miért nem versz agyon?
(Bryan arca még mindig kipirult; végignéz Justin-on; legszívesebben most tényleg agyon verné)
Justin:Na? Nem versz meg?
Bryan:Baszd meg! Miért kellett lesmárolnod a suliban?! Mi lesz most majd a jövő héten szerinted?! Be se megyek inkább!
Justin:Ne hülyéskedj már; alig látták. Csak páran.
Bryan:Aztán?!
Justin:Azok is csak csajok voltak; azokat nem érdekli az ilyen.
Bryan:Dehogynem! Azok a legpletykásabbak. Van egy húgom. Tudom miről beszélek.
(Justin lehajtja a fejét)
Justin:Ne haragudj. Bocsánatot kérek; nem akartam, hogy ez legyen. Elragadtak az érzelmeim.
(Bryan ekkor kissé letisztulva ránéz a bűnbánó barátjára)
Bryan:Nem baj. Csak most nem tudom mit csináljak majd, ha megtudják. Apám is állandóan azzal basztat, hogy buzi vagyok. Pedig aztán direkt megpróbálok úgy viselkedni, hogy ne vegyék rajtam észre.
Justin:Hát mér' nem mondod el nekik, hogy az vagy. Buzi vagy aztán kész. Hadd csodázzanak miatta. Kit érdekel?!
Bryan:A faszt! Nem lehet.
Justin:Mindig ezt hajtogatod, hogy nem lehet. Mert gyáva vagy. Most sem az vagy akinek a suliban meg az utcán mutatod magad. Itt a szobádban vagy igazán önmagad.
(Justin tekintete hirtelen megakad a pornós posztereken)
Justin:Legalábbis egy bizonyos részig. Gondolom a csajos poszterek is azért vannak, hogy apád ne szólogasson be.
Bryan:Tök mindegy. Ígyis-úgyis beszólogat állandóan.
Justin:És mit akarsz? Örökre így akarsz majd élni? Bújkálni akarsz ameddig csak lehet, amíg bele nem bolondulsz, vagy mi?! Hogy képzeled?
Bryan:Csak addig amíg el nem költözök.
Justin:Az nem megoldás. Ki tudja mi lesz holnap.
Bryan:Hú, hirtelen milyen bölcs lettél.
Justin:Most ne húzd már fel magad ezen. Komolyan mondom. Szerintem el kéne mondanod és kész.
Bryan:Ezért jöttél ide?
Justin:Nem.
Bryan:Hát akkor?
Justin:Láttam, hogy valami nincs rendben úgyhogy meg kellett, hogy nézzelek. Eléggé magadba fordultál ott a buszmegállóban is.
Bryan:Na nem mondod!
Justin:Komolyan. Aggódtam miattad.
(Justin közelebb hajol Bryan-hez, ráteszi egyik kezét az övére, kicsit megszorítja mire mindketten hirtelen mélyen egymás szemébe néznek; Bryan hagyja egy kicsit, hogy érezze milyen Justin kézmelege majd lassan kicsúsztatja sajátját Justiné alól)
Bryan:Kösz.
(Bryan ránt egyet a vállán aztán újra Justin-ra néz)
Bryan:De ugye nem mondtál el senkinek se semmit?
Justin:Dehogyis! Nem akarom, hogy basztassanak téged miatta.
Bryan:Jó.
(Justin még egyszer körülnéz a szobában, aztán nagy levegőt vesz és végül gyorsan kiböki mielőtt még meggondolná magát)
Justin:Figyelj! Járni akarok veled!
(Bryan szemei kikerekednek)
Bryan:De mondtam már!
Justin:De ne válts témát! Te nem akarsz velem járni?
(Bryan vonakodik, elkezdi egyik körmével a másikat feszegetni miközben egész végig a hajópadlót nézi)
Bryan:Hát... de. De..
Justin:De nem akarod, hogy megtudják, hogy buzi vagy.
(Bryan újra felemeli a hangját, elpirul)
Bryan:Ne mondd már ki ezt a rohadt szót. Utálom!
Justin:Figyelj! Ezt valahogy le kell küzdeni.
Bryan:De hogyan?!
Justin:Nem tudom. Miért nem megyünk el együtt valahova? Moziba vagy valami.
Bryan:Az hogy segítene?
Justin:Csak menjünk el. Kapcsolódjunk ki; ne foglalkozzunk végre semmivel. Menjünk el a hétvégén egyet moziba. Most hirtelen más nem jut eszembe.. de amúgyis el akartalak hívni. Jobban meg akarlak ismerni. Mindent tudni akarok rólad. Érdekelsz. Kívül is meg belül is.
(Bryan megint Justinra néz aki felvonja szemöldökét)
Justin:Na?
...
Ellie:Rendben. Gyorsan csináljuk. Abigel és May már vár ránk a könyvtárban.
Lucy:Milyen egyszerű. Remélem, hogy tényleg lesz majd kapásunk.
Ellie:Ha nem akkor visszatesszük a kamerát és kész. Várunk még egy napot, újra elvisszük és ezt csináljuk folyamatosan amíg rajta nem kapjuk Penny-t ahogy drogot árul.
(Ellie és Lucy épp a titkos átjáron keresztül létráznak fel a harmadik emeletre, s amint kiérnek a mosdóba, kisegítik egymást onnan majd leszerelik a tükörhöz rögzített rejtett minikamerát.)
Ellie:Erre kíváncsi leszek.
Lucy:Erre én is.
Ellie.Menjünk.
(Ellie már mászik is vissza a zárt fülkébe; Lucy is követné őt, de megpillant egy ellibbenő hosszú, vérvörös szoknyát amikor kinéz a nyitott mosdóajtón és átlát abba az osztályba, amelyben év elején azt a csodaszép nőt látta az ablakban állni késő este, és amely teremben az a furcsa szélvihar kerekedett akkoriban)
(Ellie már a zárt fülkéből kiabál kifelé)
Ellie:Na, Lucy! Jösz már?
Lucy:Mindjárt jövök, de előtte valamit meg kell néznem.
Ellie:Megvárjalak?
Lucy:Menj csak le nyugodtan. Mindjárt megyek, tényleg.
Ellie:Jó. De nehogy elkeveredj valahol.
(Hallani Ellie lépteit a létrán lefelé)
(Lucy kilép a mosdóból majd átvág a folyosón s benéz abba az osztályba, amelyben a lebegő szoknyát vélte látni. Amint belép a terembe észreveszi, hogy az ablakok tárva-nyitva vannak. Mintha az ablakok hívnák őt azonnal odasétál az egyikhez majd kinéz rajta. Az iskolával szemben lévő parkot pillantja meg és Penny-t amint átsétál a hídon majd eltűnik Lucy horizontjáról. Lucy mégjobban kihajol, hogy lássa Penny-t de akkor hirtelen elszédül, majdnem kiesik az ablakon, de még időben visszalép tőle. Gyorsan becsukja az őket majd odasétál a másikhoz és azt is becsukja; még egy ablak van nyitva.. odasétál ahhoz is majd azt is becsukja. Megfordul és nem lát semmit, csak az üres osztálytermet. Nagy levegőt vesz, kifújja, lehelletét látja a levegőben majd ölbe helyezi kezeit és végül kisétál a teremből)
...
(Abigel és May mindeközben már a könyvtár egyik eldugott szegletében tanácskoznak; Lucy és Ellie éppen akkor érnek a helyszínre és dobják le táskáikat az asztal mellé majd pedig helyet foglalnak a csajok társaságában)
Lucy:Beüzemeltétek a laptopot?
(Abigel eközben laptopján pötyögtet)
Abigel:Persze. Rákapcsolódtam a könyvtár ingyenes wifijére úgyhogy netezni is tudunk korlátlanul.
Ellie:Az még jól jöhet.
May:Megvan a kamera?
(Ellie a zsebébe nyúl majd előszedi a kamerát aztán kipattint belőle egy kis memóriakártyát)
Ellie:Itt van a memóriája. Hoztatok kártyaolvasót?
Abigel:Még szép. Nem felejtettem el semmit.
(Abigel beledugja a kártyát egy kis kocka alakú fehér kütyübe majd rácsatlakoztatja azt számítógépére)
Abigel:Beolvasta.
Ellie:Na. Mit vett fel?
Abigel:Pillanat. Nem támogatott formátum. Le kell töltenem egy kódeket ami segítségével meg tudom nyitni a fájlt ami a kártyán van.
(Ellie bosszúsan szól)
Ellie:Remek!
Abigel:Mondtam, hogy van wifi. Méghozzá elég gyors úgyhogy csak pár perc és kész az egész.
May:Pár perc múlva remélhetőleg aztán Penny is lelepleződik és ennek az egész huza-vonának is vége lesz. Már annyira fáradt vagyok a sok hülyeségtől. Meg attól, hogy folyton a hátam mögé kell néznem; még a wc-n is.
Lucy:Na?
Abigel:Letöltöttem egy kódeket, de még azzal sem jön be.
Lucy:Milyen fájlformátum az már?!
Abigel:Ismeretlen. Alapjáraton nem is ismeri fel; ez nagyon különös.
Ellie:Hé ezt nézzétek már!
(Ellie hirtelen megpillantja a könyvespolcok között elsétáló Penny-t; feláll az asztaltól majd utána megy, Lucy pedig követi példáját)
May:Hé! Hova mentek?!
(Abigel és May a számítógép mellett maradnak, hogy megpróbálják megnyitni valamivel az ismeretlen fájlt miközben Lucy és Ellie a könyvespolcok mögött kommandózik és közben mindketten látják, hogy Penny néhány könyvvel épp a kölcsönzőpultnál áll majd lesétál a lépcsőn)
Ellie:Utána kell mennünk. Követnünk kell!
Lucy:Lehet, hogy még csak most készül az akcióra.
Ellie:Menjünk.
(Ellie és Lucy óvatosan kikerülik a kölcsönzőpultot majd lesétálnak a földszintre és a ruhatárból kikérik ruháikat, eközben látják hogy Penny már a könyvtár épülete előtt masírozik egyenesen át a zebrán. A lányok gyorsan magukra kapják meleg öltözéküket majd kirohannak az ajtón; átvágnak a zebrán és óvatosan követik Penny-t aki az iskola felé veszi az irányt. Penny amint elér a sulihoz Ellie és Lucy meglapul az épülettel szembeni parkban az egyik bokor mögött)
Ellie:Nem hiszem el; mit keres ez délután fél hatkor a suliban..?
Lucy:Most majd kiderítjük.
(Penny a bejárati ajtóhoz ér majd rendesen körülnéz, hogy követte-e őt valaki majd belép a hatalmas ajtón; a csajok ekkor előjönnek a bokor mögül és követik őt; átfutnak a zebrán, óvatosan benyitnak majd behatolnak az épületbe, szerencséjükre a portás horkol az asztalánál ezért gyorsan továbbszaladnak; benéznek az osztályukba de ott nincs senki, ezért a női wc-t célozzák meg; amint belépnek oda lépteket hallanak a zárt fülkéből, amely léptek egyre halkabbak majd megszűnnek a titkos fülkébe érve. Lucy és Ellie várnak egy kicsit majd ők is megmásszák a zárt fülkét, óvatosan belépnek a titkos üregbe majd felmennek a létrát használva a harmadik emelet mosdójába. Amint kimásznak annak zárt fülkéjéből és kilépnek a mosdóból hirtelen Penny-t látják meg ahogy egy kulcsot dug be egy zárba, amely a csuklóján nyugvó karperecére van ráfűzve. Az ajtó kinyílik, Penny besuhan, eltűnik mögötte, a lányok persze azonnal utána futnak, de az ajtó már bevágódik s bezáródik mire odaérnek. Lucy ráüt az ajtóra.)
Lucy:Ezt nem hiszem el.
(Ellie végignézi az ajtót majd rácsodálkozik az eseményekre)
Ellie:Ez a padlás ajtaja. Honnan van Penny-nek kulcsa a padláshoz? És mit csinál ez a suli padlásán?
Lucy:Hamarosan megtudjuk.
(Ugyanebben a pillanatban Abigel és May rohannak ki a harmadik emelet mosdójából egyenesen beállva Lucy és Ellie mellé)
May:Tudtuk, hogy ide jöttök.
(Abigel mérgesen folytatja)
Abigel:Nem fogjátok elhinni mi van a felvételen.
Ellie:Micsoda?!
Lucy:Mi?!
Abigel:Hát ez az! Hogy semmi! Hibás a memóriakártya!
Ellie:Ne már!
Abigel:Mondom ez csúcs. Azért nem tudta beolvasni a fájlt. Az egész kártya hibás; úgy ahogy van. Ki lehet dobni.
May:Beletettük az én telefonomba is, mert jó bele, de lefagyott tőle a rendszer. Sajna az a kártya nem jó.
Lucy:Ezt nem hiszem el!
Abigel:És ti mit csináltok itt?!
Lucy:Hogy találtatok meg?
May:Egyből jöttünk utánatok.
(May elmosolyodik)
May:És most mi történik?
Lucy:Penny felment az iskola padlására és azt várjuk, hogy lejöjjön onnan.
Abigel:Nem tudunk bemenni?
Lucy:Nem. Az egész le van zárva és csak Penny-nek van hozzá kulcsa.
Abigel:Helyes. Akkor várjuk meg míg ki jön onnan.
May:Erre én is kíváncsi vagyok.
Lucy:Nincs mitől félnünk. Négyen egy ellen. A nyerési esélyeink 99%-osak.
Abigel:Én készen állok.
Ellie:Hát még én.
May:Én is.
(Lucy eltökélt arckifejezéssel zárja le a csoportbeszélgetést; szemei szikrát szórnak)
Lucy:Még én hogy mennyire!
..................
...................(Folytatjuk......)....................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése