18.rész - Változás szele

Az előző részekből:

Romeo:Hogy?
(Gabriella nagy levegőt vesz)
Gabriella: El akarok válni.
....
Kevin:Készülsz valahová?
Bettina:Igen, készülök.
(Bettina oda sem figyel Kevinre csak pakol tovább, mintha az ott sem lenne)
Bettina:És majd csak a jövő héten jövök haza.
...
Penny:Ez most a te hibád! Abigel-t kellett volna elkapnod a szilveszteri bulin és nem Lucy-t. Ehelyett te majdnem őt ölted meg. Nem hiszem el, hogy nem tudtad normálisa lefedni a bejáratot. Most nem tartanánk itt, ha nem lettél volna ilyen hülye szokásod szerint.
(Az alak kezei hirtelen körbefonják Penny nyakát mindkét oldalról)
Penny:Ááá!....
...
Edem:Jó reggelt kívánok, lányok.
Lucy:Maga az új igazgató úr?
Edem:Ahogy mondod. Edem Simons vagyok. A harmadik emelet pedig hivatalosan is lezárásra kerül.
...
Kate:És mi lenne ha sarokba szorítanánk őket?
Aurora:Kiket?
Kate:Lexit meg Dinát.
....
Ellie:És emlékeztek arra, hogy a mosdó ajtaja milyen erővel szokott becsapódni.. ez azért történik, mert huzat van.. anélkül, hogy nyitva lenne bármelyik ablak is.
...
Abigel:Szóval valaki egész idő alatt fel-alá járkált a női mosdókból? Az első emelet és a harmadik között?
May:Ez olyan bizarr.
...
------------------
(Egy fekete kocsi kanyarodik be az iskola utcájába. Amint az utca végére ér, lelassít majd megáll. Kate és Romeo beszélgetnek a kocsiban. Azóta beszélgetnek mióta elindultak onnan ahol titokban Romeo fel szokta venni kocsijábal Kate-t, de még mindig nem jutottak dűlőre. A feszültség izzik a levegőben, akárcsak az érzelmek)
Romeo:Kate szeretlek! De nem lehetek mindig ott veled. Az emberek soha nem értenék meg a kettőnk kapcsolatát.
Kate:Na hát ezt most úgy fogalmaztad meg mintha egy elcsépelt mexikói szappanoperában lennél.
Romeo:Miért? Talán nem igaz?
(Kate lesüti szemeit, lehajtja fejét)
Kate:De.
Romeo:El sem hiszem, hogy miken kell keresztül menned.
(A lány újra felemeli a fejét majd ránéz a férfire)
Kate:El akarok menni a suliból vagy nem tudom. Mindig agyalok, hogy mi lenne a jobb. Annyian elmentek már. Meg nem is szeretek itt lenni.
Romeo:Hova el?
Kate:Nem tudom. Illetve tudom. Vagyis, csak egy tippem van. Apu szerint kollégiumba kellene mennem. Van is egy klassz iskola, de messze van innen.
Romeo:Milyen messze?
Kate:Az ország másik felében?
Romeo:Dehát az több, mint félezer kilométer.
Kate:Tudom. De úgy érzem nem maradhatok itt. Itt mindenki csak veszekszik és folyton bántják egymást. Úgy érzem eleget sérültem már. Elegem van. Ki vagyok, pedig aztán még csak egy félév ment el.
Romeo:De mi lesz velünk?
(Kate mélyen a férfi szemébe néz)
Kate:Nem tudom. Nem tudom Romeo, tényleg.
Romeo:Te szeretsz engem?
Kate:Persze, hogy szeretlek.. de ez az egész olyan bonyolult.
Romeo:Szerintem mindenre van megoldás.
(Kate rápillant az órájára; nem képes témát váltani, menekülni akar, fojtja a levegő a zárt helyiségben)
Kate:Mennem kell. Mindjárt becsöngetnek.
(Kate csókot nyom Romeo arcára majd kiszáll a kocsiból és elindul a suli felé)
...
(Eközbe a tömött helyijáratos buszon Justin épp a telefonját pötyögi mikor az egyik megállónál felszáll Bryan pont annál az ajtónál amelynél Justin áll. Mivel nem tud tovább menni ezért megáll Justin előtt)
Justin:Szia.
Bryan:Hali.
Justin:Miújság?
Bryan:Semmi.
(Bryan végigvágzát újjaival felzselézett rövid haján)
Justin:Jó a hajad.
Bryan:Kösz.
Justin:Lexinek csináltad? Hallottam - meg persze láttam is -, hogy mostanában vele futsz.
Bryan:És?
Justin:Csak kérdeztem. Meg mondtam.
(fél perc néma csend kell, hogy elteljen mikor Justin újra odaszól Bryan-nek)
Justin:Nem tudom mit lehet enni Lexin.
Bryan:Mert?
Justin:Csak mondom. Nem gondoltam, hogy érdekelnek a hozzá hasonló emberek.
Bryan:És mi van ha igen?
Justin:Csak hülyét csinálsz magadból, ennyi.
Bryan:Menj a francba!
(Bryan hátat fordít Justin-nak)
...
(Abigel és May mindeközben már a folyosón állnak s beszélgetnek)
Abigel:Szóval.. akkor mi is lesz az első óra?
May:Matek.
Abigel:Ühü.
(A következő pillanatban May odasúg Abigel-nek)
May:Szerinted biztos, hogy sikerülni fog a terv?
Abigel:Tuti. Milliószor átbeszéltük.
(May fennakasztja szemeit egy pillanatra)
May:Hát nagyon remélem.
(Ugyanekkor Penny halad el mellettük napszemüvegben, sálba bebugyolálva, de hirtelen a sál egy picit lecsúszik mire Abigel és May észreveszik a lila foltokat Penny nyakán. May hangosan megjegyzi)
May:Na mi az?! Rossz randi?!
(Penny visszafordul majd beszól)
Penny:Ha akarod a te nyakad köré is odatekerem.. jó szorosan.
Abigel:Hát ki is nézzük belőled!
(Penny úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna csak megy tovább)
May:Ez durva volt.
(Csengőszó tölti meg a folyosókat)
(May gyanakodva körbenéz a folyosón ahonnan mindenki szállingózik be a saját osztálytermébe)
May:Remélem Lucy-ék már bent vannak.
Abigel:Néhány percet késhetnek.
(May nagy levegőt vesz majd összenéznek Abigel-lel aki az osztályterem felé biccent üzenve ezzel barátnőjének, hogy ideje menni végül mindketten elindulnak a terem felé.
Ugyanebben a pillanatban a második emeleten Lexi és Bryan búcsúznak el egymástól egy kirívó, erőszakos csókkal, miután pedig Lexi lesétál a lépcsőn, Justin bukkan elő a másik oldalról. Már csak páran vannak a folyosón mikor Bryan megpillantja a feléje közeledő Justint és sebes léptekkel próbál bemenekülni osztályába, de Justin még időben elé lép)
Justin:Nekem már elegem van!
(Bryan elmosolyodik, egy pillanatra felnéz a plafonra majd belevakar hajába miközben másik kezét zsebre vágja)
Bryan:Te tényleg nem szállsz le rólam.
(Justin kihúzza magát)
Justin:Addig nem amíg meg nem kapom amit akarok.
Bryan:Mit akarsz?
Justin:Ezt!
(Justin ekkor kihúzza magát, megemeli testét majd közelebb hajol a nála egy fejjel magasabb Bryan-hez, kezeivel átkulcsolja nyakát majd közelebb húzódik hozzá majd szenvedélyesen megcsókülja Bryan-t. A folyosón eközben az a néhány diák akik még kinn áll elneveti magát, mutogatni kezd, pofákat vág majd berohan a saját termébe. Bryan néhány másodperc múlva megijed majd meghátrál)
(Justin még mindig Bryan-nal szemben áll de egyikőjük sem tud megmozdulni, a levegő egyszerre izzik és fagyott meg körülöttük)
(Miközben a levegő a hűvős és a forró között váltakozik a második emelet folyosóján, a harmadik emeleten Lucy és Ellie munkálkodik)
(Lucy ellép a koszos mosdótükörtől)
Lucy:Kész. Szerintem innen mindent belát.
Ellie:Na végre! Késő délután még zárás előtt visszajövünk, megmondjuk a portásnak, hogy a padban hagytunk valamit aztán bemegyünk még a mosdóba is; feljövünk ide, hazavisszük a kamerát és...
(Lucy közbevág)
Lucy:Meglesz a bizonyítékunk Penny ellen, amit azonnal viszünk a rendőrségre és végre vége lesz minden borzadálynak.
(Ellie hatalmas lélegzetet vesz, hangja megkönnyebbültté válik)
Ellie:El sem hiszem, hogy végre vége..
Lucy:Én sem.
Ellie:Ennek vége és végre, valahára élhetjük az életünket.
Lucy:És végre fókuszálhatunk a másik tervünkre is.
Ellie:Milyen másik tervünkre?
Lucy:Hogy hogyan csábítsuk el Bryant Lexitől.
(Ellie a plafonra bámul, egy pillanatig elpirul)
Ellie:Aaaah.. ne fárassz.
Lucy:Ne már! Láttam hogy néztél rá.
(Ellie egy pillanatig Lucy szemébe néz majd megrázza a fejét; beletúr hajába)
Ellie:Tetszik. De szerinted kinek nem? Egyébként meg.. nekem már amúgy sem kéne. Az a valaki aki leáll egy olyan lánnyal mint Lexi?! Ne hülyéskedj. Ha valaha elkelek a piacon én olyan embert akarok magam mellé aki nem olyan puhapöcsű, mint Bryan már megbocsáss. Egy férfi ne süllyedjen le ilyen mélyre.. vagy legalábbis ne legyenek ennyire mélyponton az elvárásai egy lánnyal kapcsolatban.. az önbecsüléséről nem is beszélve.
Lucy:Egy tipp.
Ellie:Hm?
Lucy:Szerintem ne olvass több pszichológiai könyvet.
(Ellie szemöldöke felugrik egy pillanatra)
...
Ulga:Késtetek!
(Ellie és Lucy késve lép be az osztályba; Ulga pedig azonnal elkezd velük sikítozni ovális fejével, vörös arcával)
Ellie:Jó reggelt tanárnő! Elnézést!
Lucy:Elnézést de a mosdóban voltunk.
Ellie:Tudja.. épp a havi.. és.. hát.. öö.., szóval tudja..
Ulga:Nem tud érdekelni! Most az egész osztály elővesz egy papírt és írtok nekem egy két oldalas dolgozatot a puhatestűekről. Ha nem haladja meg a két oldalt inkább be se adjátok, ígyis-úgyis beírom a karót.
(Lucy és Ellie tátott szájjal ülnek a helyükre miközben az osztály többi tagja dünnyögni és hangoskodni kezd)
Lexi:Hülye seggfejek!
Ulga:Lexi pedig most azonnal fogja magát az ellenőrzőjével együtt és megy fel az osztályfőnökéhez! Hallottam már összegyűlt a három szaktanári szóval nem kell külön irkálással fáradoznom.
(Lexi a táskájában kotorászik majd megragadja az ellenőrzőjét, feláll a padból majd kisétál az osztályból)
Ulga:Diktálom a kérdéseket!
...
(Az iskola után a nebulók kitömörülnek a tanintézményből; közöttük van Kate is, kinek elébe hirtelen Kevin rohan aki kissé meglepődött arckifejezéssel néz végig saját lányán)
Kate:Szia, apa.
Kevin:Szia, drágám.
(Puszit váltanak egymás között)
Kate:Mi a baj?
Kevin:Isteni híreim vannak.
Kate:Milyen hírek?
Kevin:A Townswille-i gimnázium- és leánykollégium felszabadított még egy helyet. Csak neked!
(Kate arca elfehéredik)
Kate:Hogy micsoda?
Kevin:Hát nem nagyszerű? Itt hagyhatod ezt a koszos sulit és végre új életet kezdhetsz a külváros egyik legismertebb gimnáziumjában.
Kate:Fú. Ez tényleg újdonság.
Kevin:Nem örülsz?
Kate:És most oda kell mennem vagy micsoda?
Kevin:Te akartál elmenni.
Kate:Igen, tudom.. csak olyan furcsa amikor .. hogy is mondjam.. szóval valóra is válik.
(Kevin megfogja Kate vállát majd mélyen a szemébe néz)
Kevin:Figyelj. A változás rémisztő és félelmetes, de csak akkor tudsz igazán szembe szállni a félelmeiddel ha megteszed azt amitől félsz. Szerintem itt az ideje, hogy itt hagyd ezt az iskolát, amelyben eddig csak szenvedéssel és bajjal kellett találkoznod.
(Kate emlékképeiben felbukkan a sok szenvedés amit eddig megélt)
Kate:Igazad van. Szerintem jobb lesz, ha még ma felhívod őket.
Kevin:Akkor? Mész?
(Kate felemeli fejét majd határozott kijelentést tesz)
Kate:Igen. Átiratkozom a Townswille-i gimnáziumba.
...
(Bryan telefonját nyomogatja miközben egy nyitott, üres buszvárófülkében áll. Amikor a szél befúj a fülkébe kicsit összerezzen, összehúzza magát majd mikor meglátja, hogy Justin áll be hirtelen mellé, elteszi a telefont majd zsebredugja kezeit)
(Justin és Bryan egymás mellett toporognak, néha egyik lábukról a másikra dölöngélnek.. nem néznek egymásra, csak le a földre vagy néha előre.. közel fél lépésnyi távolságot tartanak egymás között miközben Justin megpróbál szóba elegyedni Bryan-nel)
Justin:Szóval?
Bryan:Szóval!
Justin:Csak úgy otthagytál búcsú nélkül.. délelőtt a folyosón.. az után a dolog után.
Bryan:Ja.
(Bryan lehorgasztja a fejét, mindkét keze kabátzsebében pihen, egyik lábával egy követ kezd el rugdosni bakancsával)
Bryan:Bocs.
Justin:Nem haragszom.
Bryan:Pedig lehetne rá okod.
Justin:Ja, tudom.
(Újabb félperces néma csend mielőtt Justin újra veszi a bátorságot, hogy kezdeményezzen)
Justin:Akkor most mi lesz?
(Bryan végre most az egyszer ránéz Justin-ra de csak egy pillanat erejéig, aztán újra a kis kaviccsal kezd el játszani; a szél lökései most erősebbek és ridegebbek)
Bryan:Hogy érted, hogy mi lesz?
Justin:Hát..
(Justin torka elszorul, aztán arca elpirul majd végül veszi a bátorságot és kinyögi mondandóját)
Justin:.. veled meg Lexivel.. meg velem. Velünk.
(Bryan újra felkapja a fejét, mondana valamit, de inkább nem teszi, ehelyett újra a földet kezdi el nézni aztán kicsit megemeli kobakját, az autókat nézi, amelyek az úton közlekednek)
Bryan:Nem tudom.
Justin:Olyan nincs hogy nem tudod. Olyan van, hogy nem akarod vagy félsz tőle; de biztos hogy tudod mit akarsz.
(Bryan mérgesen rákiabál Justin-ra, hogy úgy érezze mintha nem is a saját szájából hangoztak volna el a következő szavak)
Bryan:Veled akarok lenni.
(Bryan elfordítja a fejét majd elhalkul)
Bryan:De nem lehet.
(Justin ekkor odalép Bryan elé)
Justin:Miért nem?!
Bryan:Ne haragudj Justin de én nem tudnék úgy élni.
(A busz ebben a pillanatban befut majd Bryan fellép, de Justin még odakiabál neki)
Justin:Persze, mert így sokkal könnyebb. Elbujkálni.
(Bryan helyet foglal a buszon, a jármű ajtói bevágódnak majd a busz elindul Justin pedig belerúg a buszmegállós tábla oszlopába)
Justin:Rohadás!
(Ezekben a pillanatokban Aurora még mindig ott áll az iskola folyosóján, kezében egy rmappát szorongat és várja, hogy Lexi megjelenjen ami szerencséjére azonnal meg is történik; amint Lexi odaér Aurorahoz aki elállja az útját)
Lexi:Tűnj az utamból!
Aurora:A-a. Az most nem fog menni.
Lexi:Mondtam! Tűnés!
(Lexi elmenne Aurora mellett mire az megmarkolja csuklóját)
Aurora:Nem mész sehova! Előbb inkább nézd meg ezt!
(Lexi meglepődöttségében hirtelen mozdulni sem tud; Aurora a kezébe nyomja a mappát mire Lexi egy pillanatra fürkészni kezd Aurora tekintetében hátha hazugságon kapja, végül kinyitja a mappát, végignézi a benne rejlő kinagyított képeket majd elsápad)
Lexi:Ezek meg...?
Aurora:Képek a szilveszteri bulimról amin te hótrészeg voltál és egyszerre két pasival is csináltad. A srácok sajna nem voltak annyira részegek és csináltak rólatok néhány fotót.. mivel valószínűleg ők soha nem fognak erre járni és egy kicsit sikerült is megfenyegetnem őket, ezért elküldték nekem azokat a fotókat, amelyeket készítettek. Mondhatnám elég durva akciófotók lettek, hogy szelíden szóljak. Amúgy meg vidd csak el őket magaddal nyugodtan. Nem vagyok hülye. Minden este nézem a Gyilkos sorok című krimisorozatot; csináltam belőlük másolatot. Méghogy a tévéből nem lehet tanulni.
(Lexi levegőért kapkod)
Lexi:Miért csinálod ezt?
Aurora:Tudod... Imádom a divatot meg a csini cuccokat, csak az a baj, hogy nem akarok olyan hülye picsa lenni mint te!
Lexi:Hogy mi van?!
Aurora:Elegem van abból, hogy folyton mondogatod, hogy a csapat tagja vagyok de közben egy hülye szerepet kell játszanom, aminek a szövegét mindig te írod meg. Elegem van! Ja, és a hülye kis deviáns démonidéző klubodból is kiszállok, mert szeritnem hótciki az egész. Nagyon gáz. Örülj neki, hogy nem jelentelek be a pszichiátriára emiatt.
Lexi:Saját magatok egyeztetek bele a dologba.
Aurora:Marhaság!
Lexi:És mégis hogy akarsz kiszállni, hm?! Nem szállhatsz ki! Már te is tag vagy! Vérszerződést kötöttünk.
Aurora:Menj a francba Lexi!
Lexi:Honnan vetted ezeket?!
Aurora:Semmi közöd hozzá.
Lexi:Esküszöm, hogy megölle...
(Aurora közbevág)
Aurora:Vége van Lexi! Ennyi volt!
(Aztán hátat fordít Lexinek, megcélozza a kijáratot, de még egy utolsó szóra visszafordul)
Aurora:És ha valaha bántani merészelsz itt bárkit is.. esküszöm, hogy ezeket kiplakátolom. Vagy rosszabb! Elfaxolom a szüleidnek! Én is tudok úgy játszani ahogy te!
....
(A lányok mindeközben egy hangulatos Pub-ban ülnek és beszélgetnek)
May:Szóval most akkor csak várunk itt?
Ellie:Ühü.
(Ellie belekortyolna italába amikor Lucy ráteszi Ellie poharának a szájára a kezét)
Lucy:Te meg mit képzelsz mit csinálsz?
Ellie:Mert?!
Lucy:Először koccintunk.
(Abigel hirtelen megpillantja ahogy az emberek szinte küzdenek a heves szél ellen, hogy néhány lépéssel előrébb jussanak a járdán)
Abigel:Hú. Ez a változás szele!
May:Erre igyunk!
Lucy:Csirió!
Ellie:Egészségetekre!
Abigel:Egészség!
(A lányok megemelik poharaikat majd koccintanak s mindannyian belekortyolnak saját italukba. Először látszanak felhőtlenül boldognak és mosolyognak, kacagnak így)
---------------.
...........
---------
...