5.rész A titkok azért vannak, hogy kiderüljenek

Az előző részek tartalmából:
-
Lucy:Most miért vagy ilyen velem?!
Penny:Te csak egy játékszer voltál. Csak egy tárgy, amit akkor használhattam, amikor csak akartam.
-
Andrew:Milyen nevetséges.
Esther:Szerintem nem. Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha erről az iskoláról beszélünk.
-
(Ellie belépett az osztályba, majd megpillantott egy félbecsukott papírlapot az asztalán. Felemelte a papírt, majd kinyitotta azt...)
Ellie:Ismered a mondást Ellie! A hitetlenek megbűnhődnek. Addig meg csak rettegj, mert úgyis el leszel kapva.
-
Kate:Te is szoktad látni, azt a hajléktalan férfit a parkban ugye?
Lui:Igen.
Kate:Nos, ő az apám.
-
(Lucy karjai közé egy újságcikket sodort a szél amire hirtelen pillantást vetett majd ugyanezen pillantása meg is állt a papíroson. A fülszöveget kezdte el halkan olvasni. Szavai elvesztek a szélben)
Lucy:Fekete mágia és démonidézés. Rejtélyes betegség szedi áldozatait az iskolában. Iskolai újság.
-
(Lucy zsebében ekkor hirtelen megrezzent a mobilja. Gyorsan előkapta, s a pad alá csúsztatva a készüléket, megpróbálta elolvasni a kapott szöveges üzenetet: Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha előre, jobbra, vagy balra nézel.
-------
(A lányok az ebédlőben ültek. Az asztalnál Lucy és Ellie egymás előtt ültek, de nem néztek egymásra és csak piszkálták a babfőzeléküket. A többiek gyanakodtak, s azonnal kérdezősködni kezdtek.)
Abigel:Mi történt?
Lucy:Ez is...
Ellie:...az is...
Patricia:...filóztunk ezen is azon is, de nem sikerült rájönnünk.
May:Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Abigel:A tegnap délutáni akció óta egy szót sem szóltok.
Lucy:Már elmeséltük, hogy mi történt.
Abigel:Ja. Annyit, hogy Ellie és te felmentetek a harmadik emeletre. Bementetek az utolsó terembe és megállt a tudomány.
Patricia:Ez az! Több infót! Ki vele! Mi történt?!
(Lucy megtörte a jeget, Ellie pedig dühös tekintetet vetett rá)
Lucy:Találtam valamit.
Abigel:Micsodát?
May:Egy hullát?
Lucy:Egy újságcikket.
Patricia:Milyen újságcikket?
Lucy:Tudom elég hülyén hangzik, de fekete mágiáról, démonidézésről és titokzatos betegségekről szólt amelyek miatt diákok haltak meg ebben az iskolában.
Patricia:Micsoda?!
Abigel:Én ezt nem értem. Hol találtad?
May:Ez király!
(Ellie feláll az asztaltól)
Ellie:Nekem ebből elegem van!
Lucy:Mi a baj?!
May:Begyulladtál Ellie?
Ellie:Szellemek, démonidézés, fekete mágia, gyilkosok, vér, mászkáló árnyak, hangok, rejtélyes betegségek... ez az egész hülyeség akkor kezdődött amikor te ide jöttél.
Abigel:Mindannyian most kezdtünk.
Ellie:Tiltakozom! Ami tegnap történt az tudom furcsa és megmagyarázhatatlan, de ha bele szakadok is találni fogok egy tudományos magyarázatot amivel leírhatom a tegnap történeteket.
May:Mert?! Mik történtek tegnap?
Ellie:Majd Lucy elmeséli.
(Ellie ezzel faképnél hagyta a lányokat. Lucy pedig dalolni kezdett a többieknek, mint a pity. Azok meg csak tátott szájjal hallgattak. Ugyanekkor az ebédlőben Lui és Kate közlekedett tálcákkal a kezükben, rajta kenyérrel, egy pohár narancslével és egy tányér babfőzelékkel)
Kate:Tegnap nagyon megijedtem. Szerencsénk volt, hogy anyám nem volt otthon.
Lui:De nem úgy volt, hogy szembesíted apukád anyukáddal?
Kate:Tudom. Az elején olyan bátorság lett urrá rajtam, de amikor hazaértünk és megtaláltam a cetlit a konyhaasztalon, hogy anyu későig dolgozik, megnyugodtam.
Lui:Akkor most változtak a terveid?
Kate:Azt akarom, hogy apu újra az életem része legyen. Akarom őt. Abban viszont biztos vagyok, hogy a házsártos jóanyám valahogy elüldözné őt otthonról mihánst meglátná.
(Lui és Kate elértek egy üres asztalhoz a sarokban. A távolból Kate még látta mikor helyet foglalt, hogy néhány asztalnyival arrébb Dina, Lexi és Aurora nevetését és mutogatását.)
Lui:Joga van ahhoz, hogy az életed része legyen.
Kate:Tegnap olyan jó volt. Kikupáltam. Megtisztálkodott a fürdőben és előturkáltam neki néhány ruhát.
Lui:Tudom. Ott voltam.
Kate:De ugye mennyire jobban nézett ki utána.
Lui:Igen. Valóban sármosabbá vált.
(Kate elmosolyodik majd közelebb hajol Lui-hoz)
Kate:Ezt már meg akartam kérdezni. Te a fiúkhoz vagy a lányokhoz vonzódsz?
(Lui félrehúzza majd elharapja száját)
Lui:Fogalmam sincs.
Kate:Hogy?
Lui:Nem tudom. Egyszerűen el vagyok veszve. Még magammal sem vagyok tisztában, nem hogy azzal, hogy kikhez vonzódom. Többnyire ezért...
(Lui szavai elakadtak. Felemelte jobb kezét, s csuklóját Kate felé tartotta. Öt frissen beforrott vágás. Kate elszörnyedt.)
Kate:Te jó ég! Vagdosod magad?!
Lui:Gyűlölöm magam!
Kate:De miért?!
Lui:Úgy érzem, hogy egy senki vagyok. Egy olyan valaki aki értéktelen ezen a világon. Meg akarok halni. Nem is akarok létezni.
Kate:Ne mondj ilyeneket. Te csodálatos vagy! Ha nem adsz nekem bátorságot akkor talán soha nem lett volna merszem a saját erőmből beszélni a hajléktalan apámmal aki már több éve az utcákat járja és a kukákban turkál, hogy kihúzza valahogy. Te egy zseniális dolog vagy! Segítettél visszaszerezni azt ami a legfontosabb nekem a világon!
(Kate átnyúl tálja felett, s két kezével szorosan megmarkolja Lui sebes kezét. Tekintetük újra találkozik.)
.....
(Az ebédszünet után a diákok elhelyezkedtek osztálytermeikben, hogy folytathassák a kínok kínját vagyis azokat a tanórákat amelyek még rájuk vártak. A történelemtanárnő, a szigorú Mrs. Kelly már az asztalnál ült a kilencedik osztályban. A csengő még nem szólalt meg. Kelly tanárnő épp papírokat rendezgetett miközben Ellie már az első padban előkészülve várta, hogy elkezdődjön az óra és hogy folytassák az ezelőtti órán elkezdett őskort. Abigel és May Ellie mögött ültek. Ellie mellett a szótlan Patricia aki a telefonját nyomkodta. Lucy pedig az az ablak felöli, bal oldal leghátsó padjában ült. Lui és Kate is beértek az osztályba. Margareta Fay hiányzása pont kapóra jött Kate-nek aki így el tudott ülni a sátáni Dina mellől egy vékony, alacsony, de sportos és egész jóképű Justin nevezetű srác mellé. Justin rövid barna haja fel volt zselézve. Kicsit hasonlított egy punk zenekar énekesére. Mostmár csak az volt a cél, hogy Justin ne vegye tolakodónak Kate közeledését és hogy megengedje neki, hogy elfoglalja ex-padtársnője helyét. Lui eközben beült Lucy mellé. Kate eközben megállt a jobb oldali padsor leghátsó asztalánál és egy gyors, célratörő, erőltetett mosolyot libbentett.)
Kate:Szia. Ide ülhetek melléd?
(Justin elmosolyodott. Kissé meglepődött, de örült Kate-nek. Valahogy más volt, mint a többi srác. Nyugodt volt. És nagyon szép, egyenletes, tökéletes, nem is... inkább már hibátlan fogsorral rendelkezett ez a hapsi.)
Justin:Dehogy.
(Kate behuppant Justin mellé)
Justin:Azt hittem, hogy te a menő csajokhoz tartozol. Legalábbis pár napja még velük lógtál.
Kate:Pont ez az. Pár napja. És lógtam. Múlt idő.
Justin:Macskaviadal?
Kate:Olyasmi. Ez sokkal bonyolultabb.
Justin:Tégy próbára!
Kate:Semmi extra, csak a szokásos ,,ejtve vagy" klisés téma.
Justin:Akkor nem is olyan bonyolult.
Kate:Tudom. Csak azért mondtam, mert nem szerettem volna róla beszélni.
Justin:Áh. Akkor mondhattad volna azt.
Kate:Tudom. De nem akartam bunkónak tűnni.
Justin:Nem tűntél volna annak.
Kate:Rendben. Ezt megjegyzem.
(Kate elmosolyodott, s a közben megszólalt a csengő. Mrs. Kelly nem habozott. Gyors felállás, jelentés, névsorolvasás és már kezdte is az órát. A teremben megfagyott a levegő. Mrs. Kelly szigorú volt, hangos, kimért, kemény és rideg. A kedvenc tevékenysége volt, hogy miközben a történelemről mesélt folyton az osztályteremben flangált. Körüljárt minden padot. Körülnézett minden asztalon, de nem nézett végig a diákokon. Mindenkit egyenlő bánásmóddal kezelt. Amit Mrs. Kelly-ről tudni kellett az az, hogy ő soha nem kivételezik! SOHA! Most a tábla előtt magyarázott)
Mrs. Kelly:Az őskőkorban a kőeszközöket ütögetéssel, töréssel, vagyis a pattintás módszerével állították elő. Ezért hívják pattintott kőkorszaknak. Az ezt követő csiszolt kőkorszak már felülmúlta az eddigi eszközöket. A csiszolás módszerével lándzsahegyeket és baltákat is képesek voltak elkészíteni ami lehetővé tette a könnyebb...
(Hirtelen mindeki a tanári asztal előtt álló széken lógó fekete bőrtáskára nézett. Mrs. Kelly táskája zenélt. Illetve a tartalma.)
Mrs. Kelly:Ez meg hogy lehet?! Mindig ki szoktam kapcsolni!
(Mrs. Kelly ledöbbenve lépett a táskához majd belenyúlt abba, s kivette belőle mobilját)
Mrs. Kelly:Elnézést, egy pillanat!
(Az osztály kissé mozgolódni kezdett miközben a tanárnő megnyitotta a kapott SMS-t, s érezte ahogy szíve kihagy egy dobbanást. Az üzenetben ez állt:,,Tudom, hogy mit tettél. Hányok tőled, és mindenkinek el fogom mondani!!!". Mrs. Kelly kezei remegni kezdtek, pupillái kitágultak majd kiejtette kezéből a telefont ami hatalmas csattanással ért a földre megszakítva ezzel az osztály hangzásbeli harmóniáját)
....
(A délutáni órák után Abigel, May, Lucy és Patricia az iskola folyosóján sétáltak.)
Abigel:Hálelúja, vége a mai napnak is.
Patricia:Nekem mondod?
May:Ellie hol maradt?
Abigel:Beült a tizenkettedikesekhez. Plusz feladatokat csinál fizikából.
May:Aztán miért?!
Abigel:Tudja a franc.
(Lucy a lányok mögött lépkedett, s közben mélyen elveszve magában a padlót bámulta)
Patricia:Vagy csak tetszik neki valaki.
Abigel:Te mit gondolsz Lucy?!
(Lucy hirtelen felkapja a fejét)
Lucy:Micsoda?!
Abigel:Szerinted miért maradt bent Ellie?
Lucy:Nem tudom.
Patricia:Pasizik.
May:Előbb bepasizik mint mi.
Patricia:Vagy becsajozik.
May:Ezt meg hogy érted?
Patricia:Hát te leszbi vagy nem?!
May:Mi van?! Én nem vagyok semmi sem!
Abigel:Nem a lányokat szereted?!
May:Nem vagyok leszbi.
Patricia:Pedig elég sokszor tettél már megjegyzést ilyesmikre. Lányokra. Szép lányokra.
Abigel:Szexi lányokra. Hogy milyen szexik. Hogy mennyire szexik. Hú de szexik.
(Patricia elneveti magát Abigel mondókáján. May dühösen reagál.)
May:Jól van akkor leszbi vagyok, na és?! Nektek mi a fasz problémátok van azzal?! Ez az én életem!
(May leelőzve a lányokat faképnél hagyja mindannyiójukat)
Patricia:Húha. Jól bírja a kritikát.
Abigel:Lehet, hogy ezegyszer túl messzire mentünk, nem gondolod?
Patricia:Szerintem nem. Majd megnyugszik.
....
(Kate Romeo ölében ülve szenvedélyesen csókolja álmai férfiját az iskola közelében parkoló kocsi vezető ülésén)
Kate:Ma lesz a nagy nap. Kikupáltam és már csak meg kell mutatnom anyámnak, hogy apu még mindig mennyire jó pasi. Talán, ha szerencsém lesz újra össze jönnek.
Romeo:Akkor mégis bemutatod?
Kate:Mindenképp. Egy kicsit ingatag voltam az álláspontommal kapcsolatban, de már biztos vagyok benne. Most, hogy újra találkoztunk már mindent sokkal tisztábban látok.
Romeo:Akkor jó.
(Romeo elmosolyodott, s ugyanakkor rá is fagyott arcára a mosoly amint látta a visszapillantó tükörben, hogy Lucy épp néhány vele egykorú lánytól búcsúzik el a távolban, s megindul a kocsi felé.)
Romeo:Te jóságos ég!
Kate:Mi az?
Romeo:Itt a lányom.
Kate:Lucy?
Romeo:Most mi legyen? Most mi legyen? Ülj hátra!
(Kate rögvest kiszáll a férfi öléből majd a kocsi hátuljába kúszik)
Kate:Most mi lesz?
Romeo:Ott van egy pléd melletted.
(Kate rámarkol az ülésen fekvő plédre)
Romeo:Segítek.
(Kate Romeo segítségével betakarja magát, s elterül a hátsó ülésen. Romeo rendbe teszi magát, s közben letörli szája széléről a szájfényfoltokat. A következő pillanatban Lucy már be is huppan Romeo mellé az anyósülésre)
Lucy:Szia apa.
(Lucy és apja puszit váltanak)
Lucy:Milyen fura szag van?
Romeo:Milyen szag?
Lucy:Nem tudom, olyan parfümszag.
Romeo:Nem tudom miről beszélsz.
Lucy:Mindegy.
(Lucy fogja válltáskáját majd a hátsóülésekre hajítja)
Kate:Áú!
(Lucy hátrakapja a fejét)
Lucy:Mi volt ez?
Romeo:Mi mi volt?
(Lucy a hátsóülésen egy pléddel letakart valamit lát amit azonnal megmarkol, s ama plédet, mint leplet lerántja Kate-ről. Lucy, amint megpillantja az üléseken fekvő lányt, tátott szájjal és meglepődött hangnemben reagál.)
Lucy:Te meg mi a fenét keresel a kocsinkban?!
............
(Először Lucy pattan ki a járműből majd Romeo és Kate is)
Lucy:Mi a fene folyik itt?
(Romeo és Kate a kocsi külön-külön oldalán állnak, szótlanul)
Lucy:Megkérdezem. Mégegyszer. Szépen lassan... Mi..a..fene..folyik..itt?
(Kate szó nélkül átsétál a vezető oldalra majd megöleli Romeot. Romeo viszonozza Kate ölelését. Lucy elképed)
Lucy:Ez meg micsoda?
Kate:Együtt vagyunk Lucy.
Lucy:Mi van?!
Lucy:Mi?!
Lucy:Ti ketten?!
Lucy:És hogy?!
Lucy:És mi?!
Lucy:És mikor?! És hogy?! Micsoda?! Mii?! Mi van?! Mii?!
(Lucy kétségbeesett arckifejezéssel néz apjára)
Lucy:Ugye ez csak valami vicc.
Romeo:Ez nem vicc, de szeretnénk ha erről nem beszélnél senkinek.
Lucy:Ugye most csak hülyéskedsz! Mondd hogy hülyéskedsz! Kérlek mondd hogy hülyéskedsz!
Kate Szeretjük egymást.
Lucy:Micsoda?!
(Lucy elképedve ráz fejet majd elkezd futni az ellentétes irányba. Kate utánafut)
Kate:Lucy! Beszéljük meg!
Kate:Lucy!
(Lucy átmegy a suli előtti úton majd átvág a suli előtti parkon, de nem tudja lehagyni Kate-t aki sebesen a nyomában van)
Kate:Lucy! Az általánosban versenyszerűen futottam, nem tudsz lehagyni! Beszéljük meg!
(Lucy lihegve megáll mire Kate utoléri, de csak annyit mond)
Lucy:Könyörgöm hagyj egyedül!
(Kate ajka kikerekedik, közben Lucy lihegve továbbsétál, s faképnél hagyja a lányt)
......
(Ellie a leghátsó padban ült. A 12.-esek egymással levelezgettek, volt aki aludt és olyan is aki a körmeit lakkozta. A fizika óra számukra nem jelentett semmit. Ms. Johanna tanárnő, a rövid, egyenes, barna hajú, egyszerű ruhákban járó-kelő nő egy vastag füzetet vitt hátra Ellie-nek. A tanárnőn látszott, hogy már túl van talán nem is egy szülésen, de még mindig ragyog, bármilyen smink segítsége nélkül is. Amint Johanna odaért Ellie-hez az már ragyogó szemekkel várta a neki szánt feladatsorokat)
Johanna:Bejelöltem ebben a munkafüzetben néhány feladatot. Vagy úgy huszat, harmincat.
(Johanna elmosolyodott, imádott feladatokat osztogatni. Imádta a fizikát. Ellie ezzel szemben egy kicsit kétségbe volt esve. Nem számított több tucatnyi feladatsorra. Ötre hatra talán, de ennyire...)
Ellie:Rendben.
(Johanna átadta a nagy könyvet Ellie-nek aki azonnal lapozgatni kezdte. Johanna visszament a tanár asztalhoz majd figyelmere szólította fel az osztályt, s elkezdte előadását. Ellie továbbra is a termetes munkafüzetet fosztorgatta, de egyik pillanatról a másikra egy éles fájdalom nyilalt az ujjába. Elkapta mutatóujját, s meglátta, hogy abból hirtelen elkezdett csorogni a vér. Gyorsan a szájába tette ujját, összeszorította szemöldökét a szúró fájdalomtól, s észrevette, hogy valaki egy pengét erősített az egyik oldal széléhez... és persze egy üzenetet... pirossal... így szólt: ,, Most még csak egy szúrás, de legközelebb egy vágás!")
(Ellie szemei kikerekedtek, s egy pilanatig szinte levegőhöz sem jutott)
....
(Andrew igazgató épp egy telefonbeszélgetést intézett irodájában. Az alacsony, izmos alkatú, az ötvenes éveit taposó ősz hajú férfi asztalánál ült mikor Mrs. Kelly berontott hozzá.)
Andrew:Elnézést, de telefonálok!
(Andrew mellkasára szorította a kagylót)
Mrs. Kelly:Szerintem ez sokkal fontosabb annál a telefonhívásnál.
(Mrs. Kelly nem tett mást csak előkapta táskájából telefonját, megnyitotta azt a szöveges üzenetet amelyet nemrég kapott, s Andrew igazgató szemei elé tartotta aki meglepődött a szöveg elolvasását követően. Andrew visszaemelte füléhez a kagylót majd így szólt)
Andrew:Ne haragudjon, később visszahívom.
(Andrew letette a kagylót)
Andrew:Mi ez?
Mrs. Kelly:Szerintem maga nagyon is jól tudja, hogy mi ez... és hogy honnan is jött valójában, hisz mind a ketten tudjuk nagyon is jól, hogy mi folyik itt valójában.
...
(A következő pillanatban Andrew egy hatalmas kulcscsomóval állt a földszint folyosójának lépcső melletti ajtajánál. A gondnok szobája előtt. Andrew erőteljes kopogással az ajtón jelezte jelenlétét, de nem nyitott ajtót senki sem)
Andrew:Albert! Odabent van?!
Mrs. Kelly:Biztos már megint pinázik.
Andrew:Ha elkapon én biztos, hogy...
Mrs. Kelly:Csendet! Én nem beszélnék ilyen hangnemben a folyosón. Bárki erre járhat... ezek után meg főleg.
(Andrew a kulcscsomóján keresgélte azt a kulcsot amely nyitja az ajtót... elsőre sikere lett. Rányúlt egy általa ismerős kulcsra majd a zárba helyezte, s már bent is volt Mrs. Kelly-vel együtt a pedellus szobájában)
Andrew:Nincs itt.
Mrs. Kelly:Hát persze, hogy nincs.
(Mrs. Kelly azonnal a közeli íróasztalhoz rohant, hogy megnézze a bekapcsolva hagyott asztali számítógépet. Andrew pedig az egyik falra akasztott polcon fekvő mappák között kutatott. Az egész szoba akkora volt, mint egy szekrény. Négyen vagy öten ha elfértek benne.)
Mrs. Kelly:Áhá! A kis kurafi!
(Mrs. Kelly rányúlt egy olyan programra amely kilistázta a program összes elküldött szöveges üzenetét. Ez a program egyuttal le is blokkolta a kimenő SMS küldö minden adatát... legalábbis egy egyszerű ember számára... de nem Mrs. Kelly és Andrew számára.)
Mrs. Kelly:Itt vannak az SMS-ek... az enyém is amit nekem küldött ez a kis szemét.
(Andrew abbahagyta tevékenységét majd odaugrott Mrs. Kelly mellé, s a monitort pásztázta)
Andrew:Hah.
Mrs. Kelly:Nézd meg a szekrényt! Ki tudja mit rejteget még itt ez a kis nyomorék.
(Andrew a szoba végében álló szekrény felé ment rendületlenül, s egy rántással kinyitotta annak ajtaját...)
Andrew:A kurva életbe!
(Andrew hangja felborzolta Mrs. Kelly hátán a szőrt, ugyanakkor sokkoló élményt tárt a szobában tartózkodók elé. Albert, a magas, vékony, de ugyanakkor, sármos, barna gondnok hullája dőlt rá Andrew-ra aki azonnal le is lökte magáról a véres tetemet. Mrs. Kelly állát a földről lehetett volna felszedni... Mindketten meglepődtek... és nem is akárhogyan...)
.----------------------