15.rész - A terv

Az előző részek tartalmából:
--
(May és Ellie elválnak; miközben May kikandikál a hatalmas ajtón, eltűnik a kinti világosságban; Ellie pedig továbbmegy a folyosón, míg eléri a lépcső közelében elhelyezkedő női mosdót.
Ellie belépett a kihalt női mosdóba; megpályázta az utolsót majd kinyitotta nyikorgó ajtaját, bement és rázárta magára azt egy fémretesz segítségével. Ellie lehajolt majd felnyitotta a lecsukott wc kagyló fedelét, de a következő pillanatban egy kéz nyúlt át a fülke alatti résen és elkapta Ellie lábát.)
Ellie:Engedj el! SEGÍTSÉG!
...
Romeo:Ezt meg hogy érted?
(Gabriella nagy levegőt vesz)
Gabriella: El akarok válni.
...
Ellie:A valódi gyilkos még mindig itt van az iskolában.
...
(Kate hirtelen megáll anyja szobájának résnyire nyitott ajtaja előtt)
(Bettina felnevet)
Bettina:Annyira boldog vagyok; végre megszabadulhatok ettől a piócától. Majd ha Kate is 18 lesz, őt is ugyanúgy kiteszem, de most az apjával együtt.
...
Lui:De könyörgöm, hallgass végig.
Kate:Amikor eljöttél hozzám a kórházba és Romeo elment onnan, mondtam hogy közöttünk nem lehet semmi.
Lui:De nem is szeret téged!
Kate:Hagyj békén!
(May odabújik a többiekhez és susogni kezd)
May:Ti ismertek Romeot?
...
Ellie:Mi van Patricia-val?
Bryan:Itt van valahol. Keresd meg.
Ellie:Micsoda?! Patricia itt van?!
...
Ellie:Az is durva, hogy állítólag Patricia is ott volt a bulin.
Lucy:Bryan csak be lehetett rúgva.
...
(Lexi újra lesmárolja Bryant majd nyávogni kezd)
Lexi:Hú, te.. leharapom ám a nyelved.
(Lexi mutatóujja végigvonaglik Bryan izmos mellkasán)
Bryan:Hm? Mer' miért cica?
Lexi:Mert olyan jó csinálni veled.
....
Dina:Ez azért nagyon durva, hogy kivették a méhed!
Kate:Ezt a hülyeséget meg honnét vettétek?!
Dina:Penny mondta!
(Lexi derékoncsípi Dina-t)
Lexi:Fogd már be!
...
Dina:Te Justin hadd kérdezzek már valamit. Te buzi vagy?
Justin:Takarodjatok inkább a helyetekre! Hülye szukák!
Aurora:Kis buzikám.
(Aurora meghúzza Justin fülét mire az szorosan elkapja a lány kezét).
Aurora:Egyszer történjen meg az, hogy újra hozzámnyúlsz és apám szarrá ver, értetted?!
...
Ellie:Úristen! Kate ott van bent a wc-n és vérzik!
Lucy:Hogyan?!
(Ellie szájára teszi kezét majd miközben Lucy is leguggol és a fülke alá hajol, hogy lássa amit Ellie látott addig Ellie tovább feszegeti az ajtót, de az nem nyílik)
Ellie:Be van zárva! Nem tudjuk kinyitni.
(Lucy megpróbál bemászni, de rájön, hogy még a feje sem fér át a résen)
Lucy:Most azonnal hívnunk kell valakit!
(Ellie és Lucy kirohannak az ajtón)
----------------------------------------------------
(Lucy a folyosón áll mikor a tűzjelző csörömpölő hangja megszólal, s hirtelen a semmiből mindenki elkezd kifutni az épületből. Ahogy Kate elhalad az egyik osztály mellett, bepillantva a terembe meglátja Ellie-t aki az első padban ül, s egy jegyzetfüzetbe körmöl. Lucy megáll majd míg háta mögött elrohannak a diákok ő besétál az osztályba.)
Lucy:Ellie! Jösz?! Tűzriadó van!
(Ellie komoran szólal meg, de nem néz fel füzete fölül)
Ellie:Nem. Ez csak egy újabb próba.
Lucy:Mit csinálsz?
(Lucy közelebb sétál Elliehez majd ránéz a jegyzetfüzetére majd felolvassa a nagybetűkkel mázolt feliratot)
Lucy:Én öltem meg.
Lucy:Mi ez?
(Ellie ekkor feláll a padból majd szemtől szemben találja magát Lucyval. Ellie tekintete üveges, arca szürke, szemei beesettek, s kissé sápadt kinézete meglepi Lucyt.)
Ellie:Valamit tudnod kell. Már egy ideje tartogatom magamban. Nem merem senkinek sem elmondani.
(Ahogy Ellie beszél, egyre közelít Lucyhoz aki csak hátrál)
Ellie:Én öltem meg Margaret-et. Én fenyegetem az embereket telefonon keresztül. Én csinálom az egészet.
Lucy:Hogyan?!
(Lucy nem tud tovább hátrálni. Háta hozzákoccan a fekete táblához, de Ellie nem tágít. Egyre közelebb és közelebb simul Lucyhoz)
Ellie:Így!
(Ellie jobb kezében hirtelen egy konyhakés jelenik meg, s mellkasba vágja vele Lucyt. Míg bal kezével Lucyt nyomja a táblához, addig a jobbal egyre mélyebbre döfi a kést, s egyre közelebb hajol a lányhoz, hogy érezze utolsó nyögéseit. Lucy érzi ahogy a fájdalom robbanásként lepi be szívét, tüdejét és úgy érzi egyre csak fullad. Ellie orra összeér Lucyéval majd Ellie felordít)
Ellie:PUSZTULJ!
(Ekkor Lucy érzi, hogy két kéz rángatja meg mire hirtelen feleszmél, szemei egy pillanatra fennakadnak majd fényeket lát a plafonon, aztán elfordítja a fejét és Ellie-t pillantja meg aki mellette ül; kezében egy barna műanyagpohár amiben gőzölgő folyadék van. Lucy egy pillanatra megdermed, a hideg végigfut a hátán majd kikerekedett szemekkel bámul Ellire aztán végig a folyosón és végül realizálja, hogy egy kórházban van)
Ellie:Ébresztő! Itt vagy?
(Lucy kihúzza magát a műanyag széken majd megigazítja haját; ásít egyet)
Lucy:Azt hiszem, hogy elaludhattam.
Ellie:El bizony.
Lucy:Van hír Kate-ről?
Ellie:Nincs. Mivel hogy nem órákat aludtál el, hanem csak az alatt míg elmentem a folyosó végére a kávéautómatáig. Három perc.
Lucy:Úh. Bocs.
(Lucy a szemeit kezdi el dörzsölgetni)
Ellie:Nem aludtál az este?
Lucy:Nem igazán. Amióta engem is megtámadtak fejszével azóta nem nagyon tudok este csukott szemmel aludni.
Ellie:Lehet, hogy neked is egy baltát kellene tenned a kispárnád alá.
(Lucy megrázza a fejét; Ellie belekortyol kávéjába)
Ellie:Tényleg! Te nem kérsz?
Lucy:Nem. Én nem kávézom.
Ellie:Oké.
Lucy:El sem hiszem, hogy megpróbálta megölni magát.
Ellie:Legalább Lexiék valamennyire befogták a szájukat a nap végéig miután Katet elvitte a mentő.
(A következő pillanatban Justin jelenik meg a folyosón)
(Lucy odasúg Ellinek)
Lucy:Ez meg mit keres itt?
Justin:Jöttem, ahogy tudtam. Minden rendben Katetel?
(Ugyanebben a pillanatban jelenik meg Lui is)
Ellie:Wow. Ennek a Katenek jó sok rajongója van.
Lui:Sziasztok. Hallottam, hogy Kate kórházba került. Minden rendben vele?
Lucy:Te miért nem jöttél ma suliba?
(Hirtelen egy ismerős hang bukkan fel amire mindannyian odakapják a fejüket)
-Minden rendben van vele?
(Aurora megjelenik a folyosón mire a többiek teljesen megdermednek)
(Justin végül odalép Aurora elé majd megemelt hanggal kezd vele beszélni)
Justin:Te miattad került ide és még van pofád idejönni?!
(Lucy odalép Justin elé)
Lucy:Szerintem ezt nem itt kéne lerendezni.
(Aurora átnéz Lucy-n miközben Justinnak válaszol hever vérmérséklettel)
Aurora:Nektek fogalmatok sincs róla, hogy mi megy valójában a háttérben! Jobb lenne, ha kimaradnátok belőle; amíg még nem késő.
...
(Lucy és Ellie a kórházból sétálnak ki; táskáikkal a vállukon)
Lucy:Kate Aurorat akarta látni.. lehet, hogy nem kéne rászállnunk.
Ellie:Pedig én már kezdtem reménykedni, hogy lesz közöttünk valami.
(Lucy felvonja szemöldökét egy pillanatra és kérdően néz Ellie-re)
Ellie:Nem úgy!
Lucy:Tudom csak vicceltem.
Ellie:Hogy lehet az, hogy Kate tudta, hogy Aurora meg fogja őt látogatni?
Lucy:Fogalmam sincs.
Ellie:Beletette a fejébe vagy mi van? Ez eléggé nevetséges és idegesítő.
Lucy:Szerintem jobb lesz, ha elfelejtük Katet. Inkább Penny-vel kellene foglalkoznunk.
(Ellie megrázza a fejét)
Ellie:Teljesen egyetértek. Hogy kapjuk el?
Lucy:A harmadik emelet mosdójában fogjuk elkapni. Emlékszel? Abigel azt mondta, hogy ott folynak le az üzletelései.
Ellie:És?
Lucy:Valahogy rajta kell kapnunk. Lehetőleg úgy, hogy legyen róla hanganyagunk vagy valami videófelvétel. A képek szerintem nem lennének elég hitelesek. Kimagyarázná valahogy őket.
Ellie:Mindenképp beszélnünk kell Abigel-lel és May-yel, hogy egyeztessük a tervet. Hol vannak most?
Lucy:Nekem azt mondták, hogy suli után a könyvtárban lesznek.
Ellie:Akkor a következő állomás a könyvtár.
...
(Néhány órával később a lányok már a könyvtár egy eldugott szegletében ülnek körül egy asztalt és susognak)
May:Mi az összeköttetés? Egy baltás gyilkos, egy drogáruslány és a három ribi akik mindenkinek beszólogatnak a suliban és megpróbálják tönkretenni mások életét.
Abigel:Végülis Patriciat már sikerült elkergetniük.
Lucy:Fel kell állítanunk egy tervet. Minél előbb annál jobb.
Ellie:De mivel Kate még egy darabig nem jön, ezért tuti hogy Auroraék rá fognak szállni másokra is. Az is lehet, hogy nem lesz nyugtunk.
Lucy:Majd kitalálunk rá valamit.
May:Mit?
Lucy:Fogalmam sincs. Improvizálunk.
Abigel:Valahogy szét kellene őket választanunk. Közben meg el kellene kapnunk Penny-t, leleplezni őt és kész.
Lucy:De még mindig ott van az a valaki aki megtámadott.
Ellie:Mr. Mark?
Abigel:Mr. Mark börtönben van.
Ellie:Mi van ha nincs?
Abigel:Holtbiztos, hogy ott van.
Ellie:Akkor?
May:Lehet, hogy valaki csak el akarja hitetni, hogy Mr. Mark az.
Ellie:Valaki elkezdte, ő meg átveszi a baltás gyilkos szokását.
Lucy:De ki volt az aki megtámadott engem Aurora buliján?
May:Lehet, hogy Aurora volt. Vagy maga Penny.
Lucy:Férfi volt.
May:Miért vagy benne olyan biztos?
Lucy:Mert éreztem a férfiasságát amikor ráestem.
(Ellie felemeli a kezeit)
Ellie:Á-á-á! Túl sok infó.
Abigel:Penny nagyon ismert az alvilági körökben. Ha túl mélyre jutottunk, ha túl sokat tudunk, de nem vagyunk elég erősek akkor előbb minket fognak elpusztítani. Ez biztos. Vagy megpróbálnak minket átállítani vagy megölnek minket, de ha megerősödünk és lebuktatjuk Penny-t akkor végre vége lesz mindennek. Lehet, hogy sikerül végre kisöpörni az őrületet az iskolából, egyszer és mindenkorra.
Lucy:Jó. Akkor mi a terv?
Ellie:Én a harmadik emelet mosdójára és egy kamerára szavazok. Felszereljük a kamerát valamikor reggel; korábban mint az első óra.
Abigel:Akkor valami olyan kamera kell ami bírja egész nap.
May:Akkor egy normálisa memóriakártyát is kellene bele vennünk, hogy legyen benne bőven hely.
Lucy:Klassz. Akkor ez sokba fog fájni.
Ellie:Jó lenne ha holnap korán reggel bejönnétek. Hoznátok a pénzetek és együtt megvennénk a kamerát.
Abigel:Aztán aznap reggel fel is szereljük?
Ellie:Igen. Felmegyünk a harmadik emeletre, bemegyünk a mosdóba és felszereljük.
May:Nekem nem tetszik.
Ellie:Miért?
May:Mert olyan könnyen hangzik. Az ilyen könnyű terveket mindig meghiúsítják vagy a végén valaki meghal.
Abigel:Ne légy vészmadár. Sikerülni fog.
May:Így van.
Lucy:Remek. Akkor holnap mindenki korábban fog kelni, ugye?
Ellie:Helyes.
Abigel:És végre véget vetünk Penny terrorizálásának.
(A csajok összenéznek majd elmosolyodnak mivel meg vannak győződve arról, hogy rémálmaiknak hamarosan vége, akárcsak Penny uralmának)
...
(Másnap korán reggel a lányok már az suli épülete előtt tanácskoznak)
Lucy:Rendben. Pontosan egy óránk van mielőtt elkezdődne az első óra.
Abigel:Lehetne, hogy sietünk a megbeszéléssel? Teljesen szétfagyok idekint.
Ellie:Hol van May?
Lucy:Biztos csak késik.
(Mindeközben May rohan át a zebrán majd a járdára érve odafut a lányokhoz)
May:Itt vagyok, bocsi hogy késtem.
Lucy:Ellie! Nálad van a kamera?
Ellie:Aha. A buszon idefele már össze is raktam. Bent van a hátitáskámban.
Lucy:Remek.
Abigel:Szóval akkor?
Lucy:Rendben. Akkor én és Ellie felmegyünk a harmadik emeletre, felszereljük a mosdóba a kamerát. Egyikőtök az első emelet folyosóján fogja figyelni azt, hogy a portás merre mászkál, a másikótok pedig a második emeleten fogja sasolni a tanári meg az igazgató ajtaját, ha esetleg bárki kijönne vagy mászkálna.. ilyesmik. Szóval értitek.
Abigel:Világos. Én bevállalom a második emeletet.
May:Jó, akkor én maradok a földszinten és figyelem a portást.
Ellie:Rendben. Akkor menjünk.
(A lányok bemennem a hatalmas ajtón majd beköszönnek a goromba postásnak aki elmélyülve olvas egy lapot a helyén ülve, felnéz a lányokra kissé sandán majd biccent egyet és tovább olvassa reggeli hírlapját. A csajok elhelyezkednek: mind a négyen megcélozzák osztályukat, s úgy tesznek mintha oda indulnának, de tovább mennek; May megáll a földszinti lépcsősornál míg Abigel, Lucy és Ellie folytatják útjukat; a második emeleti lépcsőaljban Abigel hátrál meg miközben Ellie és Lucy haladnak tovább egészen addig mígnem furcsa zajokat nem kezdenek el hallani. Lassan továbbmennek, megmászva a lépcsőfokokat míg végül elérnek a harmadik emelet lépcsősorának közepéhez. Amit látnak attól hirtelen megtorpannak.)
Lucy:Jó reggelt.
Ellie:Jó reggelt. Mi folyik itt?
(Lucy és Ellie három férfit pillant meg akik egy hatalmas, kocka alakú rácsot - amely hasonlít egy börtönkalitka kiszakított darabjára - fúrnak bele a falba. A két középkorú munkás megfordul, majd vissza és folytatják tovább a munkát miközben a harmadik férfi akinek arcát eddig elfedte a harmadik emeletről leömlő árnyék végül lejebb jön, közelebb lépve a lányohoz, s már kirajzolódik arca)
Edem:Jó reggelt kívánok, lányok. Inkább az lenne a kérdés, hogy ti mit kerestek itt ilyen korán?
Lucy:Maga az új igazgató úr?
Edem:Ahogy mondod. Edem Simons vagyok.
(Edem kezet nyújt a lányoknak akik illedelmesen megrázzák azt)
Edem:A harmadik emelet hivatalosan is lezárásra kerül. Azután hogy az egyik diák az iskolában kárt akart tenni magában.
Lucy:Tudjuk. Mi találtunk rá.
Edem:Tudom. Hallottam már rólatok egyet s mást.
Ellie:Például?
(Edem rejtélyesen elmosolyodik, kissé ravaszul. Arca eléggé fiatalos ahhoz képest, hogy ötven már biztosan elmúlt. Ahogy kinéz imádja a zakókat, az ingeket, a nyakkendőket és a hozzáillő öltönyöket. Fess férfi, elegáns és konzervatív. Idős létére jűképű; arca frissen borotvált, testalkata sportos; magas férfi, fekete hajú. és az már biztos, hogy festeti a haját..)
Edem:Például azt, hogy szerettek olyan helyekre menni ahova eredetileg nem mehetnétek. Mit kerestek itt ilyen korán?
Ellie:Csak.. egy csajos beszélgetésre készültünk.
Edem:Aha. Azt megtehetitek az osztályteremben is, vagy a lenti mosdóban. Ilyen korán még aligha van az iskolában valaki.
Lucy:Akkor.. jobb, ha megyünk.
Edem:Határozottan egyetértek.
(Lucy ijedtségében megfogja Ellie kezét majd kézenfogva battyognak le a lépcsőfokokat szinte átugorva. Amikor leérnek Abigélhez csak odasúgják neki, hogy azonnal le kell menniük a földszintre, mert bibi van. Nem kell sok míg May-t is magukkal rántják a földszintről s mindannyian betódulnak a földszinti mosdó egyik wc fülkéjébe)
(Lucy mérgesen szólal fel; Ellie eközben ijedt míg Abigel és May nem értik mi történhetett, teljesen értetlenül állnak a nemrég megtörtént események előtt)
Lucy:Ezt nem hiszem el!
Ellie:Hát ezt én sem.
Abigel:Mi történt?! Mondjátok már!
May:Valaki volt fent vagy micsoda?!
Abigel:Csak nem Penny-t láttátok épp akcióban?
Lucy:Rosszabb. Az igazgató.
(Abigel és May egymásra néznek)
Abigel:A diri?!
May:Mit keresett ott Edem Simons?
Ellie:Kapaszkodjatok meg a wc ülőkében. Lezárják a harmadik emeletet.
Abigel; May: Hogy micsoda?!
May:Mi az, hogy lezárják?!
Abigel:Hogyan?!
Lucy:Egy hatalmas ráccsal.
(Lucy idegesen kócol a hajába majd támasztja könyökét a fülke falának)
May:Ez gáz!
Abigel:Nekem ezt látnom kell!
(Abigel már megindulna, de a többiek lefogják)
Lucy:Hülye vagy?! Az igazgató meg még pár munkásember is ott van. Nem mehetünk oda.
Ellie:Plusz azt mondta, hogy többet nem is mehet oda senki.
May:Mert?
Ellie:Amiatt ami Kate-tel történt.
(Egy pillanatig síri csend ölelki körül a fülkéket)
May:Valahogy akkoris fel kell mennünk!
Abigel:Így van! El kell kapnunk Penny-t.
Lucy:Gondolkozzatok! Az igazgató lezárta a harmadik emeletet. Szerinted Penny hogy fog oda felmenni? És a többiek akik anyagot vettek tőle?
(Ellie lecsukja a wc ülőkéjét majd ráül a teljesen lezárt klotyóra; kezeit arcába temeti)
Ellie:Pedig olyan jó kis terv volt.
Abigel:Én mondtam. Túl egyszerű volt.
May:Nem adhatjuk fel! Valahogy fel kell mennünk a harmadik emeletre!
Lucy:Pedig úgy tűnik ennek a tervnek most lőttek.
Gina:Milyen tervnek lőttek?!
(A következő pillanatban a lányok hátrahőkölnek amikor oldalról, alulról a rés alatt egy vörös hajú, pufi arcú lány feje csúszik be a fülkébe)
Gina:Ti srácok ugye nem azt tervezitek, hogy felmentek a harmadik emeletre?!
(Mindenki transzban van; Lucy sápadt arccal válaszol)
Lucy:Nem.
(A test nélküli fej vinnyogó hangon reagál, szemei tüzet okádnak)
Gina:Ajánlom is; mert ha megtudom beköplek titeket apámnak. Ha még nem tudnátok, ő a diri a házban.
(Abigel kezdi visszanyerni eszméletét)
Abigel:De tudjuk.
Gina:Rajtatok tartom a szemem, efelől ne legyen kétségetek.
(A következő pillanatban a fej visszahúzódik majd hallani ahogy a csajok fülkéje melletti fülke ajtaja ki- és bevágódik; néhány cipőkopógás, nyikorgás és a mosdó ajtaja is kinyílik majd bevágódik)
(May felvont szemöldökkel, savanyú arckifejezéssel szólal meg)
May:Ő lenne Gina.
(Lucy csak néz maga elé a nagy semmibe)
Lucy:Az igazgató lánya.
(Ellie hirtelen feláll majd ölébe teszi kezeit, összehúzza magát)
Ellie:Szerintem menjünk innen; hirtelen hányingerem lett meg a frász is rám jött.
(A lányok összenéznek, egyetértés csillog szemeikben majd elhúzzák a fülke reteszét, kimennek a mosdóba, de amikor már épp kimennének onnan hirtelen megpillantanak valamit a mosdó tükrére írva. Vörös rúzzsal. Mindannyian megállnak majd Abigel hangosan olvasni kezdi a feliratot)
Abigel:Tudod, hogy valaki meg fog halni.
(A lányokat kirázza a hideg miközben ledermedve állnak a mosdóban és figyelik tovább a rúzzsal írt feliratot a tükörben)
.-
-----
--
...-
--

5.rész A titkok azért vannak, hogy kiderüljenek

Az előző részek tartalmából:
-
Lucy:Most miért vagy ilyen velem?!
Penny:Te csak egy játékszer voltál. Csak egy tárgy, amit akkor használhattam, amikor csak akartam.
-
Andrew:Milyen nevetséges.
Esther:Szerintem nem. Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha erről az iskoláról beszélünk.
-
(Ellie belépett az osztályba, majd megpillantott egy félbecsukott papírlapot az asztalán. Felemelte a papírt, majd kinyitotta azt...)
Ellie:Ismered a mondást Ellie! A hitetlenek megbűnhődnek. Addig meg csak rettegj, mert úgyis el leszel kapva.
-
Kate:Te is szoktad látni, azt a hajléktalan férfit a parkban ugye?
Lui:Igen.
Kate:Nos, ő az apám.
-
(Lucy karjai közé egy újságcikket sodort a szél amire hirtelen pillantást vetett majd ugyanezen pillantása meg is állt a papíroson. A fülszöveget kezdte el halkan olvasni. Szavai elvesztek a szélben)
Lucy:Fekete mágia és démonidézés. Rejtélyes betegség szedi áldozatait az iskolában. Iskolai újság.
-
(Lucy zsebében ekkor hirtelen megrezzent a mobilja. Gyorsan előkapta, s a pad alá csúsztatva a készüléket, megpróbálta elolvasni a kapott szöveges üzenetet: Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha előre, jobbra, vagy balra nézel.
-------
(A lányok az ebédlőben ültek. Az asztalnál Lucy és Ellie egymás előtt ültek, de nem néztek egymásra és csak piszkálták a babfőzeléküket. A többiek gyanakodtak, s azonnal kérdezősködni kezdtek.)
Abigel:Mi történt?
Lucy:Ez is...
Ellie:...az is...
Patricia:...filóztunk ezen is azon is, de nem sikerült rájönnünk.
May:Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Abigel:A tegnap délutáni akció óta egy szót sem szóltok.
Lucy:Már elmeséltük, hogy mi történt.
Abigel:Ja. Annyit, hogy Ellie és te felmentetek a harmadik emeletre. Bementetek az utolsó terembe és megállt a tudomány.
Patricia:Ez az! Több infót! Ki vele! Mi történt?!
(Lucy megtörte a jeget, Ellie pedig dühös tekintetet vetett rá)
Lucy:Találtam valamit.
Abigel:Micsodát?
May:Egy hullát?
Lucy:Egy újságcikket.
Patricia:Milyen újságcikket?
Lucy:Tudom elég hülyén hangzik, de fekete mágiáról, démonidézésről és titokzatos betegségekről szólt amelyek miatt diákok haltak meg ebben az iskolában.
Patricia:Micsoda?!
Abigel:Én ezt nem értem. Hol találtad?
May:Ez király!
(Ellie feláll az asztaltól)
Ellie:Nekem ebből elegem van!
Lucy:Mi a baj?!
May:Begyulladtál Ellie?
Ellie:Szellemek, démonidézés, fekete mágia, gyilkosok, vér, mászkáló árnyak, hangok, rejtélyes betegségek... ez az egész hülyeség akkor kezdődött amikor te ide jöttél.
Abigel:Mindannyian most kezdtünk.
Ellie:Tiltakozom! Ami tegnap történt az tudom furcsa és megmagyarázhatatlan, de ha bele szakadok is találni fogok egy tudományos magyarázatot amivel leírhatom a tegnap történeteket.
May:Mert?! Mik történtek tegnap?
Ellie:Majd Lucy elmeséli.
(Ellie ezzel faképnél hagyta a lányokat. Lucy pedig dalolni kezdett a többieknek, mint a pity. Azok meg csak tátott szájjal hallgattak. Ugyanekkor az ebédlőben Lui és Kate közlekedett tálcákkal a kezükben, rajta kenyérrel, egy pohár narancslével és egy tányér babfőzelékkel)
Kate:Tegnap nagyon megijedtem. Szerencsénk volt, hogy anyám nem volt otthon.
Lui:De nem úgy volt, hogy szembesíted apukád anyukáddal?
Kate:Tudom. Az elején olyan bátorság lett urrá rajtam, de amikor hazaértünk és megtaláltam a cetlit a konyhaasztalon, hogy anyu későig dolgozik, megnyugodtam.
Lui:Akkor most változtak a terveid?
Kate:Azt akarom, hogy apu újra az életem része legyen. Akarom őt. Abban viszont biztos vagyok, hogy a házsártos jóanyám valahogy elüldözné őt otthonról mihánst meglátná.
(Lui és Kate elértek egy üres asztalhoz a sarokban. A távolból Kate még látta mikor helyet foglalt, hogy néhány asztalnyival arrébb Dina, Lexi és Aurora nevetését és mutogatását.)
Lui:Joga van ahhoz, hogy az életed része legyen.
Kate:Tegnap olyan jó volt. Kikupáltam. Megtisztálkodott a fürdőben és előturkáltam neki néhány ruhát.
Lui:Tudom. Ott voltam.
Kate:De ugye mennyire jobban nézett ki utána.
Lui:Igen. Valóban sármosabbá vált.
(Kate elmosolyodik majd közelebb hajol Lui-hoz)
Kate:Ezt már meg akartam kérdezni. Te a fiúkhoz vagy a lányokhoz vonzódsz?
(Lui félrehúzza majd elharapja száját)
Lui:Fogalmam sincs.
Kate:Hogy?
Lui:Nem tudom. Egyszerűen el vagyok veszve. Még magammal sem vagyok tisztában, nem hogy azzal, hogy kikhez vonzódom. Többnyire ezért...
(Lui szavai elakadtak. Felemelte jobb kezét, s csuklóját Kate felé tartotta. Öt frissen beforrott vágás. Kate elszörnyedt.)
Kate:Te jó ég! Vagdosod magad?!
Lui:Gyűlölöm magam!
Kate:De miért?!
Lui:Úgy érzem, hogy egy senki vagyok. Egy olyan valaki aki értéktelen ezen a világon. Meg akarok halni. Nem is akarok létezni.
Kate:Ne mondj ilyeneket. Te csodálatos vagy! Ha nem adsz nekem bátorságot akkor talán soha nem lett volna merszem a saját erőmből beszélni a hajléktalan apámmal aki már több éve az utcákat járja és a kukákban turkál, hogy kihúzza valahogy. Te egy zseniális dolog vagy! Segítettél visszaszerezni azt ami a legfontosabb nekem a világon!
(Kate átnyúl tálja felett, s két kezével szorosan megmarkolja Lui sebes kezét. Tekintetük újra találkozik.)
.....
(Az ebédszünet után a diákok elhelyezkedtek osztálytermeikben, hogy folytathassák a kínok kínját vagyis azokat a tanórákat amelyek még rájuk vártak. A történelemtanárnő, a szigorú Mrs. Kelly már az asztalnál ült a kilencedik osztályban. A csengő még nem szólalt meg. Kelly tanárnő épp papírokat rendezgetett miközben Ellie már az első padban előkészülve várta, hogy elkezdődjön az óra és hogy folytassák az ezelőtti órán elkezdett őskort. Abigel és May Ellie mögött ültek. Ellie mellett a szótlan Patricia aki a telefonját nyomkodta. Lucy pedig az az ablak felöli, bal oldal leghátsó padjában ült. Lui és Kate is beértek az osztályba. Margareta Fay hiányzása pont kapóra jött Kate-nek aki így el tudott ülni a sátáni Dina mellől egy vékony, alacsony, de sportos és egész jóképű Justin nevezetű srác mellé. Justin rövid barna haja fel volt zselézve. Kicsit hasonlított egy punk zenekar énekesére. Mostmár csak az volt a cél, hogy Justin ne vegye tolakodónak Kate közeledését és hogy megengedje neki, hogy elfoglalja ex-padtársnője helyét. Lui eközben beült Lucy mellé. Kate eközben megállt a jobb oldali padsor leghátsó asztalánál és egy gyors, célratörő, erőltetett mosolyot libbentett.)
Kate:Szia. Ide ülhetek melléd?
(Justin elmosolyodott. Kissé meglepődött, de örült Kate-nek. Valahogy más volt, mint a többi srác. Nyugodt volt. És nagyon szép, egyenletes, tökéletes, nem is... inkább már hibátlan fogsorral rendelkezett ez a hapsi.)
Justin:Dehogy.
(Kate behuppant Justin mellé)
Justin:Azt hittem, hogy te a menő csajokhoz tartozol. Legalábbis pár napja még velük lógtál.
Kate:Pont ez az. Pár napja. És lógtam. Múlt idő.
Justin:Macskaviadal?
Kate:Olyasmi. Ez sokkal bonyolultabb.
Justin:Tégy próbára!
Kate:Semmi extra, csak a szokásos ,,ejtve vagy" klisés téma.
Justin:Akkor nem is olyan bonyolult.
Kate:Tudom. Csak azért mondtam, mert nem szerettem volna róla beszélni.
Justin:Áh. Akkor mondhattad volna azt.
Kate:Tudom. De nem akartam bunkónak tűnni.
Justin:Nem tűntél volna annak.
Kate:Rendben. Ezt megjegyzem.
(Kate elmosolyodott, s a közben megszólalt a csengő. Mrs. Kelly nem habozott. Gyors felállás, jelentés, névsorolvasás és már kezdte is az órát. A teremben megfagyott a levegő. Mrs. Kelly szigorú volt, hangos, kimért, kemény és rideg. A kedvenc tevékenysége volt, hogy miközben a történelemről mesélt folyton az osztályteremben flangált. Körüljárt minden padot. Körülnézett minden asztalon, de nem nézett végig a diákokon. Mindenkit egyenlő bánásmóddal kezelt. Amit Mrs. Kelly-ről tudni kellett az az, hogy ő soha nem kivételezik! SOHA! Most a tábla előtt magyarázott)
Mrs. Kelly:Az őskőkorban a kőeszközöket ütögetéssel, töréssel, vagyis a pattintás módszerével állították elő. Ezért hívják pattintott kőkorszaknak. Az ezt követő csiszolt kőkorszak már felülmúlta az eddigi eszközöket. A csiszolás módszerével lándzsahegyeket és baltákat is képesek voltak elkészíteni ami lehetővé tette a könnyebb...
(Hirtelen mindeki a tanári asztal előtt álló széken lógó fekete bőrtáskára nézett. Mrs. Kelly táskája zenélt. Illetve a tartalma.)
Mrs. Kelly:Ez meg hogy lehet?! Mindig ki szoktam kapcsolni!
(Mrs. Kelly ledöbbenve lépett a táskához majd belenyúlt abba, s kivette belőle mobilját)
Mrs. Kelly:Elnézést, egy pillanat!
(Az osztály kissé mozgolódni kezdett miközben a tanárnő megnyitotta a kapott SMS-t, s érezte ahogy szíve kihagy egy dobbanást. Az üzenetben ez állt:,,Tudom, hogy mit tettél. Hányok tőled, és mindenkinek el fogom mondani!!!". Mrs. Kelly kezei remegni kezdtek, pupillái kitágultak majd kiejtette kezéből a telefont ami hatalmas csattanással ért a földre megszakítva ezzel az osztály hangzásbeli harmóniáját)
....
(A délutáni órák után Abigel, May, Lucy és Patricia az iskola folyosóján sétáltak.)
Abigel:Hálelúja, vége a mai napnak is.
Patricia:Nekem mondod?
May:Ellie hol maradt?
Abigel:Beült a tizenkettedikesekhez. Plusz feladatokat csinál fizikából.
May:Aztán miért?!
Abigel:Tudja a franc.
(Lucy a lányok mögött lépkedett, s közben mélyen elveszve magában a padlót bámulta)
Patricia:Vagy csak tetszik neki valaki.
Abigel:Te mit gondolsz Lucy?!
(Lucy hirtelen felkapja a fejét)
Lucy:Micsoda?!
Abigel:Szerinted miért maradt bent Ellie?
Lucy:Nem tudom.
Patricia:Pasizik.
May:Előbb bepasizik mint mi.
Patricia:Vagy becsajozik.
May:Ezt meg hogy érted?
Patricia:Hát te leszbi vagy nem?!
May:Mi van?! Én nem vagyok semmi sem!
Abigel:Nem a lányokat szereted?!
May:Nem vagyok leszbi.
Patricia:Pedig elég sokszor tettél már megjegyzést ilyesmikre. Lányokra. Szép lányokra.
Abigel:Szexi lányokra. Hogy milyen szexik. Hogy mennyire szexik. Hú de szexik.
(Patricia elneveti magát Abigel mondókáján. May dühösen reagál.)
May:Jól van akkor leszbi vagyok, na és?! Nektek mi a fasz problémátok van azzal?! Ez az én életem!
(May leelőzve a lányokat faképnél hagyja mindannyiójukat)
Patricia:Húha. Jól bírja a kritikát.
Abigel:Lehet, hogy ezegyszer túl messzire mentünk, nem gondolod?
Patricia:Szerintem nem. Majd megnyugszik.
....
(Kate Romeo ölében ülve szenvedélyesen csókolja álmai férfiját az iskola közelében parkoló kocsi vezető ülésén)
Kate:Ma lesz a nagy nap. Kikupáltam és már csak meg kell mutatnom anyámnak, hogy apu még mindig mennyire jó pasi. Talán, ha szerencsém lesz újra össze jönnek.
Romeo:Akkor mégis bemutatod?
Kate:Mindenképp. Egy kicsit ingatag voltam az álláspontommal kapcsolatban, de már biztos vagyok benne. Most, hogy újra találkoztunk már mindent sokkal tisztábban látok.
Romeo:Akkor jó.
(Romeo elmosolyodott, s ugyanakkor rá is fagyott arcára a mosoly amint látta a visszapillantó tükörben, hogy Lucy épp néhány vele egykorú lánytól búcsúzik el a távolban, s megindul a kocsi felé.)
Romeo:Te jóságos ég!
Kate:Mi az?
Romeo:Itt a lányom.
Kate:Lucy?
Romeo:Most mi legyen? Most mi legyen? Ülj hátra!
(Kate rögvest kiszáll a férfi öléből majd a kocsi hátuljába kúszik)
Kate:Most mi lesz?
Romeo:Ott van egy pléd melletted.
(Kate rámarkol az ülésen fekvő plédre)
Romeo:Segítek.
(Kate Romeo segítségével betakarja magát, s elterül a hátsó ülésen. Romeo rendbe teszi magát, s közben letörli szája széléről a szájfényfoltokat. A következő pillanatban Lucy már be is huppan Romeo mellé az anyósülésre)
Lucy:Szia apa.
(Lucy és apja puszit váltanak)
Lucy:Milyen fura szag van?
Romeo:Milyen szag?
Lucy:Nem tudom, olyan parfümszag.
Romeo:Nem tudom miről beszélsz.
Lucy:Mindegy.
(Lucy fogja válltáskáját majd a hátsóülésekre hajítja)
Kate:Áú!
(Lucy hátrakapja a fejét)
Lucy:Mi volt ez?
Romeo:Mi mi volt?
(Lucy a hátsóülésen egy pléddel letakart valamit lát amit azonnal megmarkol, s ama plédet, mint leplet lerántja Kate-ről. Lucy, amint megpillantja az üléseken fekvő lányt, tátott szájjal és meglepődött hangnemben reagál.)
Lucy:Te meg mi a fenét keresel a kocsinkban?!
............
(Először Lucy pattan ki a járműből majd Romeo és Kate is)
Lucy:Mi a fene folyik itt?
(Romeo és Kate a kocsi külön-külön oldalán állnak, szótlanul)
Lucy:Megkérdezem. Mégegyszer. Szépen lassan... Mi..a..fene..folyik..itt?
(Kate szó nélkül átsétál a vezető oldalra majd megöleli Romeot. Romeo viszonozza Kate ölelését. Lucy elképed)
Lucy:Ez meg micsoda?
Kate:Együtt vagyunk Lucy.
Lucy:Mi van?!
Lucy:Mi?!
Lucy:Ti ketten?!
Lucy:És hogy?!
Lucy:És mi?!
Lucy:És mikor?! És hogy?! Micsoda?! Mii?! Mi van?! Mii?!
(Lucy kétségbeesett arckifejezéssel néz apjára)
Lucy:Ugye ez csak valami vicc.
Romeo:Ez nem vicc, de szeretnénk ha erről nem beszélnél senkinek.
Lucy:Ugye most csak hülyéskedsz! Mondd hogy hülyéskedsz! Kérlek mondd hogy hülyéskedsz!
Kate Szeretjük egymást.
Lucy:Micsoda?!
(Lucy elképedve ráz fejet majd elkezd futni az ellentétes irányba. Kate utánafut)
Kate:Lucy! Beszéljük meg!
Kate:Lucy!
(Lucy átmegy a suli előtti úton majd átvág a suli előtti parkon, de nem tudja lehagyni Kate-t aki sebesen a nyomában van)
Kate:Lucy! Az általánosban versenyszerűen futottam, nem tudsz lehagyni! Beszéljük meg!
(Lucy lihegve megáll mire Kate utoléri, de csak annyit mond)
Lucy:Könyörgöm hagyj egyedül!
(Kate ajka kikerekedik, közben Lucy lihegve továbbsétál, s faképnél hagyja a lányt)
......
(Ellie a leghátsó padban ült. A 12.-esek egymással levelezgettek, volt aki aludt és olyan is aki a körmeit lakkozta. A fizika óra számukra nem jelentett semmit. Ms. Johanna tanárnő, a rövid, egyenes, barna hajú, egyszerű ruhákban járó-kelő nő egy vastag füzetet vitt hátra Ellie-nek. A tanárnőn látszott, hogy már túl van talán nem is egy szülésen, de még mindig ragyog, bármilyen smink segítsége nélkül is. Amint Johanna odaért Ellie-hez az már ragyogó szemekkel várta a neki szánt feladatsorokat)
Johanna:Bejelöltem ebben a munkafüzetben néhány feladatot. Vagy úgy huszat, harmincat.
(Johanna elmosolyodott, imádott feladatokat osztogatni. Imádta a fizikát. Ellie ezzel szemben egy kicsit kétségbe volt esve. Nem számított több tucatnyi feladatsorra. Ötre hatra talán, de ennyire...)
Ellie:Rendben.
(Johanna átadta a nagy könyvet Ellie-nek aki azonnal lapozgatni kezdte. Johanna visszament a tanár asztalhoz majd figyelmere szólította fel az osztályt, s elkezdte előadását. Ellie továbbra is a termetes munkafüzetet fosztorgatta, de egyik pillanatról a másikra egy éles fájdalom nyilalt az ujjába. Elkapta mutatóujját, s meglátta, hogy abból hirtelen elkezdett csorogni a vér. Gyorsan a szájába tette ujját, összeszorította szemöldökét a szúró fájdalomtól, s észrevette, hogy valaki egy pengét erősített az egyik oldal széléhez... és persze egy üzenetet... pirossal... így szólt: ,, Most még csak egy szúrás, de legközelebb egy vágás!")
(Ellie szemei kikerekedtek, s egy pilanatig szinte levegőhöz sem jutott)
....
(Andrew igazgató épp egy telefonbeszélgetést intézett irodájában. Az alacsony, izmos alkatú, az ötvenes éveit taposó ősz hajú férfi asztalánál ült mikor Mrs. Kelly berontott hozzá.)
Andrew:Elnézést, de telefonálok!
(Andrew mellkasára szorította a kagylót)
Mrs. Kelly:Szerintem ez sokkal fontosabb annál a telefonhívásnál.
(Mrs. Kelly nem tett mást csak előkapta táskájából telefonját, megnyitotta azt a szöveges üzenetet amelyet nemrég kapott, s Andrew igazgató szemei elé tartotta aki meglepődött a szöveg elolvasását követően. Andrew visszaemelte füléhez a kagylót majd így szólt)
Andrew:Ne haragudjon, később visszahívom.
(Andrew letette a kagylót)
Andrew:Mi ez?
Mrs. Kelly:Szerintem maga nagyon is jól tudja, hogy mi ez... és hogy honnan is jött valójában, hisz mind a ketten tudjuk nagyon is jól, hogy mi folyik itt valójában.
...
(A következő pillanatban Andrew egy hatalmas kulcscsomóval állt a földszint folyosójának lépcső melletti ajtajánál. A gondnok szobája előtt. Andrew erőteljes kopogással az ajtón jelezte jelenlétét, de nem nyitott ajtót senki sem)
Andrew:Albert! Odabent van?!
Mrs. Kelly:Biztos már megint pinázik.
Andrew:Ha elkapon én biztos, hogy...
Mrs. Kelly:Csendet! Én nem beszélnék ilyen hangnemben a folyosón. Bárki erre járhat... ezek után meg főleg.
(Andrew a kulcscsomóján keresgélte azt a kulcsot amely nyitja az ajtót... elsőre sikere lett. Rányúlt egy általa ismerős kulcsra majd a zárba helyezte, s már bent is volt Mrs. Kelly-vel együtt a pedellus szobájában)
Andrew:Nincs itt.
Mrs. Kelly:Hát persze, hogy nincs.
(Mrs. Kelly azonnal a közeli íróasztalhoz rohant, hogy megnézze a bekapcsolva hagyott asztali számítógépet. Andrew pedig az egyik falra akasztott polcon fekvő mappák között kutatott. Az egész szoba akkora volt, mint egy szekrény. Négyen vagy öten ha elfértek benne.)
Mrs. Kelly:Áhá! A kis kurafi!
(Mrs. Kelly rányúlt egy olyan programra amely kilistázta a program összes elküldött szöveges üzenetét. Ez a program egyuttal le is blokkolta a kimenő SMS küldö minden adatát... legalábbis egy egyszerű ember számára... de nem Mrs. Kelly és Andrew számára.)
Mrs. Kelly:Itt vannak az SMS-ek... az enyém is amit nekem küldött ez a kis szemét.
(Andrew abbahagyta tevékenységét majd odaugrott Mrs. Kelly mellé, s a monitort pásztázta)
Andrew:Hah.
Mrs. Kelly:Nézd meg a szekrényt! Ki tudja mit rejteget még itt ez a kis nyomorék.
(Andrew a szoba végében álló szekrény felé ment rendületlenül, s egy rántással kinyitotta annak ajtaját...)
Andrew:A kurva életbe!
(Andrew hangja felborzolta Mrs. Kelly hátán a szőrt, ugyanakkor sokkoló élményt tárt a szobában tartózkodók elé. Albert, a magas, vékony, de ugyanakkor, sármos, barna gondnok hullája dőlt rá Andrew-ra aki azonnal le is lökte magáról a véres tetemet. Mrs. Kelly állát a földről lehetett volna felszedni... Mindketten meglepődtek... és nem is akárhogyan...)
.----------------------