14.rész - Vérszopás

(Ellie, Abigel és Lucy a sulihoz vezető út melletti járdán sétálnak. Mindannyian nagykabátban dideregnek.)
Ellie:Én annyi mindent nem értek.
Lucy:Hát még én! Engem fejeztek le majdnem.
Abigel:Lehet, hogy valaki csak szivatott.
Lucy:Egy fejszével?!
Abigel:Annyi őrült van manapság. Nem hiszem, hogy komolyan bántalmazni akart volna.
Lucy:Akkor nem állt volna bele a falba a fejsze.
Abigel:Csajok. Ez durva.
Ellie:Az is durva, hogy állítólag Patricia is ott volt a bulin.
Lucy:Bryan csak be lehetett rúgva.
Abigel:Mi sem láttuk Patriciat pedig végigpásztáztuk az egész alsószintet mikor titeket kerestünk.
Abigel:Tényleg! És azt láttátok ahogy Kate meg az a Lui fazon veszekedtek?
Lucy:Emlékszem Kate azt kiabálta Luinak, hogy hagyja békén. Gondolom ez a Lui rászállhatott Katere.
Abigel:Kellett neki annyit lógnia vele.
Ellie:Nem tehet róla, hogy beleszeretett.
....
(Mrs. Juliana a szokás szerinti előadását tartja az osztálynak, a legelső órában)
Mrs. Juliana:Szeretnék néhány új információt megosztani az osztállyal. A tanári kar a mai nappal végre bővült - ránk fért, így a szünet utánra -; ezért szeretném, ha mindannyian elővennétek az ellenőrzőiteket és átirnátok a tanárok, valamint az igazgató nevét.
(Aurora bekiabál, a többiek folytatják)
Aurora:Tanárnő maga is ott volt a szilveszteri partimon?!
Mrs. Juliana:Én nem voltam semmilyen partin.
May:Mi ott voltunk, de nem voltál sehol.
(Aurora arca elszörnyed majd mérgesen visszaszól)
Aurora:Hogy mi van?! Titeket meg se hívtalak! Nem hívnék meg ilyen nyomingereket egyik bulimba se, amilyenek ti vagytok.
(Ellie ekkor hátrafordul és összenéz egy pillanatra Lucy-val és May-yel.)
Mrs. Juliana:Legyetek szívesek csendben lenni vagy megint iratok egy röpdolgozatot. Az ezelőttiek is nagyon vérszegény eredményeket produkáltak, szerintem senki nem akar egész nyáron tanulni, hogy aztán augusztusban osztályozó vizsgát tegyen.
(Az osztály hirtelen elhalkul)
Mrs. Juliana:Én képes vagyok arra, hogy behúzogassam azokat a karókat. Órai munkaként megtehetem. Beírhatom.
(Mikor az osztály teljesen elcsendesül Mrs. Juliana elővesz egy lapot a dossziéjából, feláll az asztaltól majd néhány lépést tesz előre, hogy egészen a legelső padok vonalában legyen; aztán elkezdi olvasni a lap tartalmát)
Mrs. Juliana:Szóval az igazgató úr - úgyis majd be fog nézni a szünetben, vagy valamelyik óra elején beköszön, kivétel nélkül minden osztályba -; nos ő megújul...
(Lexi közbekiabál)
Lexi:És tanárnő annak van köze az új igazgatóhoz, hogy például év elején még 36-an voltunk az osztályban, most meg vagyunk 14-en?
(A tanárnő elpirul; szóhoz sem jut)
Dina:Mer' szerinted ki az a hülye aki abba az iskolába akar járni, ahol mindenkit csak úgy lefejeznek?
Aurora:Te is ide jársz te hülye.
Dina:Ja? Tényleg!
(Mrs. Juliana vörös fejjel folytatja)
Mrs. Juliana:Na elég legyen! Az az őrült, aki miatt azok a dolgok történtek itt, amelyek történtek már elment.
Dina:Tényleg?! És akkor miért volt az, hogy egy pezsgős üveget dobtak majdnem rám a suliból!
Aurora:Jaj Dina fogd már be!
Dina:Hát nem fogom be!
(Mrs. Juliana meglepően, kérdően kérdez vissza; idegessége kissé lankadt, ellenben figyelmével)
Mrs. Juliana:Mi történt?
Dina:Tegnap kint dumáltunk a suli előtt és egyszercsak fél centire durrant el mellettem a földön egy pezsgősüveg. Simán be is törhette volna fejem. Felnéztem és valaki a harmadik emeletről dobta le.
(Ellie hátrafordul)
Ellie:Honnét tudod, hogy pont a harmadik emeletről dobták le?
Dina:Azért, mert amikor felnéztem láttam ahogy egy vékony kéz épp behúzódik az ablakon, és ez a legfelső emeleten volt.
(A tanárnő szemöldöke felugrik egy pillanatra)
Mrs. Juliana:Miért nem jelentetted az igazgatónak?
Dina:Mert akkor még nem volt igazgató.
(Az osztály felröhög)
Mrs. Juliana:Na jó. Diktálom az új neveket.
...
(Ellie, Lucy, Abigel és May a folyosón beszélgetnek. Ellie az ellenőrzőkönyvét pásztázza)
Ellie:Eden Simons az új igazgató. Az meg ki lehet?
May:Biztos valami elmebeteg.
Ellie:Nyílván szigorú lehet. Nem is tudtam, hogy új kémiatanár is van. Andry Dry.
May:Szárazul hangzik.
Abigel:Ez az Andry férfi vagy nő?
Lucy:Nő. Épp most mondta Mrs. Juliana.
(Ebben a pillanatban Penny jelenik meg egy nyalókával a szájában)
Penny:Remélem szilveszter este nem veszítettétek el annyira a fejeteket.
(Lucy dühösen odafordul Penny-hez)
Lucy:Majdnem megöltek.
(Penny elkezdi kiszedegetni a koszt körmei alól; úgy tesz, mint aki nagyon unja már az egészet)
Penny:Nem értem, hogy miről beszélsz.
Lucy:Hogy teheted ezt velem? Óvóda óta a legjobb barátok voltunk.
(Penny felemeli fejét - végre nem a körmeit bámulja -; körülnéz a folyosón ahol diákok mászkálnak majd közelebb lép Lucy-hoz és halkan válaszol)
Penny:Azok az idők már rég elmúltak. Igazán abbahagyhatnád a rinyálást és tovább léphetnél.
(Most visszalép és hangosabban szól, hogy Ellie és a csajok is hallják akik néhány méterrel Lucy háta mögött állnak és figyelik az eseményeket)
Penny:Mától egyikőtöknek sem lesz jó világa.
(A három lány előre lép Lucy mellé)
Ellie:Miért mondod ezt?
Penny:Mert itt van az igazgató lánya; Gina. És ahol Gina van ott kurva világ van.
May:Mert?
Penny:Majd meglátjátok.
Abigel:Gondolom akkor a te kis bizniszednek is annyi.
Penny:Milyen bizniszemnek?
Abigel:Hát tudod, a drogbiznisznednek.
Penny:Én a helyedben becsuknám a szemem és befognám a pofám. Te is benne voltál amiben benne voltál.
(Penny Abigel kivételével a többiekhez fordul)
Penny:Akármit is mondott nektek ez egy notórius hazudozó. Ő is ugyanúgy benne volt, van és lesz is mindenben ami itt történik. Én nem tudok semmiről.
(Megszólal a csengő a folyosón)
Penny:Na csá!
(Penny emelt fővel elsétál a csajok mellett úgy, hogy közben Abigel-t meglöki a vállával aki Penny után néz majd nagy levegőt fúj ki)
...
(Abigel, May, Lucy és Ellie a női mosdóban beszélgetnek, bezárkózva az egyik fülkébe)
May:Mi volt ez, hogy te mindenben benne vagy?!
(May kérdően néz Abigelre)
Abigel:Tudjátok milyen Penny. Csak szét akar választani; megint.
Ellie:Szerintem se kéne ezt felvenni.
Lucy:Hallottátok, hogy Dina-t megtámadták?
Ellie:És azt, hogy Aurora hogy elképedt amikor mondtad, hogy ott voltunk a bulijában.
Abigel:Mintha nem is tudott volna arról, hogy meghívott minket is.
May:Biztos be volt baszva.
Ellie:Vagy lehet, hogy tényleg nem tudta, hogy mi is meg voltunk hívva.
Abigel:Ezt meg hogy érted? Ő hívott meg minket Facebookon, nem?
Ellie:És mi van ha nem? Mi van ha valaki feltörte a fiókját aztán minket is meghívott az eseményre, hogy el tudjon minket kapni. Lucy-t majdnem sikerült is elkapnia.
May:Egy Facebook fiókot seperc alatt fel lehet törni. Van benne valami.
Lucy:Irónikus. Mi akartuk elkapni Penny-t..
Ellie:Közben meg minket is el akartak kapni. Veletek nem volt semmi a mosdóban?
Abigel:Nem. Azon kívül, hogy csurig voltak a kádban meg a zuhanykabinban; egy csomó részeg.
May:Sorban okádtak. Pedig még éjfél el sem múlt akkor.
Abigel:Fél óra kellett mire eljutottunk a csaphoz.
May:És rohadtul büdös füves cigiszag volt.
Lucy:Viszont én nem láttam sehol sem Aurorat. Vagy Lexit.
Ellie:Vagy Dinát.
Abigel:Hát.. képzeljétek csak el. Aurora háza hatalmas. Van három emelet, a földszint tele volt a partiarcokkal, kint is voltak jópáran akik úgy csinátak, mint akik pogóznak. Nyílván a fentebb emeleteketn lehettek.
(Ellie Lucy-ra néz)
Ellie:Amikor téged kerestelek én nem láttam senkit.
Lucy:A harmadik emeletről korom sötétség jött, azt tudom. Láttam.
Abigel:Akkor nyílván ott bújkálhattak.
Ellie:Ezt már ezerszer átrágtuk, én még mindig nem értem, hogy..
(A beszélgetést félbeszakítja egy hatalmas puffanás; ki- majd bevágódik a wc ajtó és egy halk somolygás üti meg a lányok fülét. Mindannyian kikerekedett szemmel bámulnak egymásra. Nem szólnak egy szót sem.)
(Megszólal egy vékony, főnökösködő, szexi hang)
-Négyen egy fülkében?! Nem lesz egy kicsit sok?!
(A lányok hirtelen síri csendben lesznek)
(Lucy megböki Ellie oldalát majd tátogva suttog neki)
Lucy:Ez meg ki lehet?
(Ellie vállat von majd válaszol)
Ellie:Dunsztom sincs.
-Unalmasak vagytok mind. Nem hiszem el, hogy még mindig nem jöttetek rá.
(A lányok arca elsavanyodik majd hirtelen Ellie felkiált mire Lucy ijedtében megragadja felkarját)
Ellie:Mire?!
(A szexi hang erélyesen válaszol)
-Jaj hát mire, mire?! Hogy mi folyik itt körülöttetek!
(Ellie gyorsan elhúzza a reteszt majd kitódul a füléből a mosdótérbe; a többiek is kidugják a fejüket majd követik Elliet)
(A következő pillanatban a lányok körülnéznek, de nem látnak senkit a mosdóban)
Ellie:Ki szólt?!
(Ellie elkezdi az elejéről nyitogatni a fülkéket, de egyikben sem talál senkit. A többiek is csatlakoznak hozzá, de ők sem járnak sikerrel)
Abigel:Valaki biztos csak szórakozott.
(A csajok továbbra is értetlenül állnak a mosdó közepén majd a következő pillanatban újra ki- majd bevágódik az ajtó és eddig két ismeretlen szőke, vékony csaj épp a pasijukról beszélgetve foglalnak el egy-egy fülkét. A lányok közel lépnek egymáshoz majd újra körülnéznek végül kisétálnak a mosdóból)
...
(Néhány órával később Kate vánszorog be a szünetben az osztályba és ül le osztálytársa mellé)
Kate:Szia.
(Justin egyik könyvét lapozgatja miközben széttárt lábakkal, hátradőlve élvezi helyét)
(Kate forog egyet, majd körülnéz)
Justin:Szia. Meggyógyultál?
Kate:Aha. Fogjuk rá.
(Kate leveti kabátját, székére támasztja, kesztyűjét, sapkáját, sálját bedobja a padba majd ölébe teszi táskáját és pakolászni kezd)
Justin:Jó sokáig nem voltál.
Kate:Tudom. Igazából ma is szabadnapom lett volna, de apám meggyőzött, hogy jöjjek be így csak az első két óráról maradtam le.
Justin:Nem vesztettél semmit.
Kate:Van valami újdonság?
Justin:Azon kívül, hogy vagy úgy tizen iratkoztak ki csak ebből az osztályból; azon kívül nem.
Kate:Azt láttam. Jó kevesen lettünk. Lehet, hogy nekem is azt kéne csinálnom.
Justin:Mert? Csak nem történt valami?
Kate:Történni mindig történik valami. Csak nem akarok róla beszélni.
Justin:Te soha nem akarsz róla beszélni.
Kate:Mert még alig ismerjük egymást, azért. És nem akarom, hogy bárkinek is elpletykáld.
Justin:Én nem vagyok pletykás.
(Kate elmosolyodik)
Kate:Ja, mindenki ezt mondja magáról.
(Ebben a pillanatban Aurora, Lexi és Dina jelennek meg Kate padja előtt)
Aurora:Hé Kate!
Dina:Sziamia!
Lexi:Helóka.
Aurora:Hallottuk, hogy kivették a méhedet.
Kate:Húzzatok innen.
(Kate tetőtől talpig elvörösödik, közben táskáját lassan leengedi öléből a megdöbbenés miatt)
Dina:Ez azért nagyon durva, hogy kivették a méhed!
Kate:Ezt a hülyeséget meg honnét vettétek?!
Dina:Penny mondta!
(Lexi derékoncsípi Dina-t)
Lexi:Fogd már be!
Dina:Hé! Ne csípkedjél már, mert szájba verlek!
Aurora:Te figyeljél már Kate! Azt a méhkiszedést hogy csinálják egyébként?
Lexi:Ja! Az egész alhasadat felvágták vagy felnyúltak a puncba és onnan kaparták ki?!
Dina:Fúj már baszd meg!
Aurora:Soha nem is lehet akkor már gyereked, nem?
(Kate belevágja a cuccait a táskájába majd felkapja a kabátját, táskáját a hátára csapja, feláll és szó nélkül kirohan az osztályból. A három grácia lenézően nézi végig miközben Kate elhagyja a termet)
Dina:Hát ez rohadt gáz.
Aurora:Gyenge, mint a harmat. Jobb is, hogy kibasztuk a csapatból. Sokkal jobban játunk.
Lexi:És te Justin? Te vagy Kate új pasija?
Aurora:Kate egy vén fasszal jár. Vagy 50 éves az a hapsi akivel ezelőtt láttam.
Lexi:Ja. A kis ribanc. Valami pedó lehet biztos.
Dina:Te Justin hadd kérdezzek már valamit. Te buzi vagy?
Justin:Takarodjatok inkább a helyetekre! Hülye szukák!
Aurora:Kis buzikám.
(Aurora meghúzza Justin fülét mire az szorosan elkapja a lány kezét)
Justin:Még egyszer hozzám nyúlsz kitöröm a kezed.
Dina:Mer' mi lesz baszd meg?!
(Dina elkezdi lökködni a székén ülő Justin-t)
Dina:Szerintem kurva gyorsan ereszd el Aurora-t.
Aurora:Egyszer történjen meg az, hogy újra hozzámnyúlsz és apám szarrá ver, értetted?!
Lexi:Kis buzi. Menjünk innen, hirtelen rohadt melegem lett.
(Aurora kiszabadítja magát Justin szorításából majd mindhárman közönyösen otthagyják a srácot és kimennek az osztályból)
...
(A következő szünetben Ellie és Lucy a folyosón sétálnak, megcélozva a harmadik emeletet)
Lucy:Szerintem még egyszer körül kellene néznünk.
Ellie:De csak óvatosan. Az egy dolog, hogy a rendőrök már nem járőröznek erre, de az az új portás hapsi nagyon gyanús. Folyton mindenkit figyel és ezelőtt esküszöm, hogy láttam ahogy bement a lánymosdóba.
Lucy:Ez durva.
(Lucy és Ellie felérnek a második emeletre ahol a felsőbbévesek szaladgálnak és lökdösik egymást, hangos kacajok, kiabálások közepette. Lucy fordul egyet, majd rálép a harmadik emeletre vezető lépcsősorra, de Ellie megpillant valami számára szokatlant s mégis kivetnivalót. Megáll és csak bámul, mint aki szellemet lát. Bryan és Lexi smárolnak az egyik radiátornál állva)
(Lexi újra lesmárolja Bryant majd nyávogni kezd)
Lexi:Hú, te.. leharapom ám a nyelved.
(Lexi mutatóujja végigvonaglik Bryan izmos mellkasán)
Bryan:Hm? Mer' miért cica?
Lexi:Mert olyan jó csinálni veled.
Bryan:Azt mondod?
(Ekkor hirtelen Ellie úgy érzi, mintha valaki megragadná őt vállánál fogva és egy mérges, mély tónusú hangot hall maga mögött)
Lucy:Ellie! Jösz már?! Nehogy észrevegyenek! Gyere már gyorsan!
(Ellie még mindig önkívületi állapotban van. Mozdulni nem tud; délszegen válaszol)
Ellie:Ja.. megyek.
(Aztán ráveszi magát arra, hogy megforduljon ami sikerül neki és ,,felkúszik" a lépcsőn Lucy háta mögött. Amint a lányok felérnek a harmadik emelet folyosójára látják, hogy egy fiatal srác lohol utánuk paprikapiros képpel)
Lucy:Hé! Csak nem utánunk koslatsz?!
Justin:Nem láttátok Kate-t?
Ellie:Ma még nem is volt suliban.
Justin:De! Bejött az előző óra előtti szünetben, de aztán Lexi, Aurora meg Dina elkezdték piszkálni ő meg fogta a cuccait és kirohant a teremből. Az osztályfőnök mondta, hogy keressem meg, mert be fogja neki írni az igazolaltlan, ha nem jön be órára, sőt még szaktanárit is ad neki, ha nem találom meg.
Lucy:Miért csesztette Kate-t az a vérszopó?
Justin:Azt kérdezték tőle, hogy tényleg azért hiányzott-e ennyit, mert kivették neki a méhét.
Ellie:A méhét?
Lucy:Marhák!
Ellie:Lehet, hogy azóta hazament.
Justin:Lehetetlen! A portás tanári által aláírt papír vagy bemutatott orvosi igazolás nélkül nem enged ki senkit.
Lucy:Utálom ezt az új portást.
(Ellie gyanakodva néz végig Justin-on)
Ellie:És miért pont a harmadik emeleten lenne?!
Justin:Fogalmam sincs. Már mindenhol megnéztem. Mindenhova benéztem és a mosdókba is bekukkantottam.
Ellie:Bementél a női mosdóba?
Justin:Nem. Másokat kértem meg, hogy nézzék meg helyettem. De Kate nincs sehol.
(Justin elindul a folyosón, közben megpróbálja kinyitni az ajtókat, amelyek kivétel nélkül zárva vannak. Lucy és Ellie követi őt)
Justin:Szerintem itt kell lennie valahol.
Ellie:Zárva vannak az ajtók!
Lucy:Ez érdekes.
(Justin végül elér a női mosdóhoz, amely nyitva van)
Justin:Megnéznétek?
(Lucy és Ellie összenéznek)
Lucy:Persze. De ígérd meg, hogy utána lemész.
Justin:Rendben, de miért?
(Ellie dadogni kezd majd határozottan folytatja mondandóját)
Ellie:Hát öö, azért mert.. Mert ellenőriznünk kell a tamponjainkat.
(Lucy szemei kikerekednek mire Justin felemeli mindkét kezét)
Justin:Jó-jó nyugi. Én megyek is, de nem akarom, hogy a tanár cseszegessen, ha nem találom meg Kate-t.
(Lucy és Ellie belépnek a mosdóba, de nem látnak senkit; tesznek néhány lépést majd megpillantanak két lábat az egyik fülke alól kikandikálni)
Ellie:Az meg ott..?
Lucy:Heló!
Ellie:Szia! Minden rendben?!
(Nem érkezik válasz)
(Lucy és Ellie odamennek majd megpróbálják kinyitni a fülkét, de az zárva van. A feszültség egyre nő közöttük, testüket kezdi átvenni az idegesség)
Lucy:Jézusom! Valaki van ott bent.
Ellie:Heló!
(Ellie letérdel hogy bekukkantson az alsó résen keresztül és látja hogy egy gyógyszeres doboz hever a wc csésze mellett, rajta pedig Kate ül letolt nadrággal, eszméletlenül hátradőlve, orrából pedig folyik a vér. Ellie meghátrál a látványtól, gyorsan felugrik majd kiabálni kezd)
Ellie:Úristen! Kate ott van bent a wc-n és vérzik!
Lucy:Hogyan?!
(Ellie szájára teszi kezét majd miközben Lucy is leguggol és a fülke alá hajol, hogy lássa amit Ellie látott addig Ellie tovább feszegeti az ajtót, de az nem nyílik)
Ellie:Be van zárva! Nem tudjuk kinyitni.
(Lucy megpróbál bemászni, de rájön, hogy még a feje sem fér át a résen)
Lucy:Most azonnal hívnunk kell valakit!
(Ellie és Lucy kirohannak az ajtón)
..................................
------

4.rész Vice Versa

Az előző részek tartalmából:
-
Lucy:Most miért vagy ilyen velem?!
Penny:Figyi! Amit most mondok arra bagózz, de ha bárkinek is továbbadod letagadom. Soha a büdös életben nem voltunk barátok. Nekem most tök jól megy. Vannak új csajok, akiket kihasználhatok. Te csak egy játékszer voltál. Csak egy tárgy, amit akkor használhattam, amikor csak akartam.
-
(Ellie belépett az osztályba, majd megpillantott egy félbecsukott papírlapot az asztalán. Felemelte a papírt, majd kinyitotta azt...)
Ellie:Ismered a mondást Ellie! A hitetlenek megbűnhődnek. Addig meg csak rettegj, mert úgyis el leszel kapva.
-
-ÁÁááááááááááá!
(Amint egy hatalmas, kiáltás hallatszott a folyosó végéről. Lucy majdnem összeesett az ijedtségtől. Hatalmas levegőt kapkodva rohant le a lépcsőket szinte átugorva a földszintre, majd ki az iskolából.)
-
Lucy:A harmadik emeleten hallottam egy sikítást.
Patricia:Milyen sikítást?
Lucy:Egy férfi övültését.
-
(A lányok Lucy nélkül érkeztek be a tanterembe, s amint megpillantották a táblát, Ellie majdnem elájult. A táblán piros krétával a következő felhívás állt. Csupa nagy betűkkel: Mostantól jösz egy sikítással Ellie!)
(Hirtelen körülnéztek az osztályban, de meglepődöttségükre nem volt bent senki.)
Ellie:Ez meg mi a fene?!
-
(Lucy zsebében ekkor hirtelen megrezzent a mobilja. Gyorsan előkapta, s a pad alá csúsztatva a készüléket, megpróbálta elolvasni a kapott szöveges üzenetet: Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha előre, jobbra, vagy balra nézel.
----
(May, Abigel, Patricia, Ellie és Lucy ballagtak le a lépcsőn a második emeletről a földszintre, hogy kimenjenek az iskola elé, s hogy valamivel privátabb körülmények között folytassák haditervüket, amelyet már az órák közötti szünetekben is megbeszéltek. Mikor leértek a földszintre, Lucy mellett egy kapucnis, fekete pulcsis diák haladt el aki fejébe húzva csukmáját, zsebre tette kezekkel közlekedett, s aki véletlenül beleütközött, majd Lucy utánaszólt)
Lucy:Jaj, ne haragudj.
(Lucy visszarántotta a fejét a lányokra, s tovább beszélgettek, miközben a csuklyás alak szemeivel követte a lányokat, akik kimentek az ajtón, az épület elé)
Lucy:Szóval, akkor?
May:Hogy lesz?
(Patricia áttelemben hirtelen megpillantja a parkban sétáló Katet és Luit)
Patricia:Hé, az ott nem az a Lui barátod, akiről meséltél?
Ellie:És az meg ott Kate nem?
Lucy:Ez fura. Lui még velem sem állt szóba. Miért pont Kate-tel beszélgetne?
May:Lehet, hogy összeszűrték a levet.
Abigel:Nem hiszem. Az a kettő úgy néz ki, mint két külön világ.
Ellie:Mindegy is. Mit jelenthet az üzenet?
Abigel:Egyszerű. Én jobb oldalon ültem, ti előttünk, Kate meg balra. Legalábbis, ha Lucy szemeivel nézzük.
Ellie:Vagyis?
Abigel:Vagyis mindenkinek vannak mocskos titkai. Gondolom itt közűlünk mindenkinek vannak, és ez az alak előbb utóbb majd úgyis megfenyeget bennünket azokkal. Minden gyilkolós filmben ugyanez az uncsi szitu történik.
Ellie:Nekem nincsenek mocskos titkaim! Tulajdonképpen, én egy nyitott könyv vagyok.
Abigel:Hát ezt jó tudni.
Patricia:Milyen mocskos titkokra gondolhatott?
Ellie:Erre van egy ősi mondás. Minden kérdésre, magadban kell megkeresned a választ.
Abigel:Kezdődik Ellie tanodája. Inkább arra fókuszáljunk, hogy hogy megyünk fel a harmadik emeletre.
Patricia:Én nem megyek fel oda.
Ellie:Én se.
May:Nem.
Abigel:Akkor?
Lucy:Én megyek.
Abigel:Akkor, mi lenne ha, míg én elterelem a portás figyelmét, Patricia az első emelet folyosóját figyeli. Ellie a másodikat. May és Lucy pedig mennek a harmadik emeletre.
May:Én mondtam már, hogy oda én aztán fel nem megyek.
Lucy:Én mindenképp. Be akarok menni abba az osztályba, ahol azt a nőt láttam.
Abigel:Akkor May is marad az első emeleten. Na, ez így jó?
Lucy:Senki nem akar feljönni velem a harmadik emeletre?
(A lányok hirtelen mindannyian rávágják Lucy kérdésére a gyors, és egyenes, félelemmel teli választ)
May:Nem!
Abigel:Nem!
Ellie:Nem!
Patricia:Nem!
...
(Lui és Kate nem sokkal később egy kávézó teraszán ültek. Tányéraikon két-két croissanttal, s miközben narancslevet is rendeltek hozzá, eléggé összemelegedtek, s egész bizalmas dolgok is szóva kerültek.)
Kate:Te is szoktad látni, azt a hajléktalan férfit a parkban ugye?
Lui:Igen.
Kate:Nos, ő az apám.
(Lui meglepődött, de inkább hagyta, hogy Kate folytassa. Kate még most is könnyes szemmel, az egyik csokoládéval töltött francia kiflit majszolta. Üveges tekintettel bámulta a pohár narancslevet a fehér tányérja előtt, amelyen a másik még meg nem kezdett csokiskiflije pihent)
Kate:Amikor anyu beújított egy új pasival. Kidobta apát. Apu lecsúszott. Nagyon lecsúszott. Reménytelenül szerelmes volt anyuba, és minden egyes alkalommal megpróbálta őt visszaszerezni. Bevetett mindent. De semmi sem használt. Anyu már nem szerette viszont.
(Kate belekortyolt a narancslébe. Nagy levegőt vett, majd folytatta)
Kate:Végül aput kirúgták és a számláit sem tudta fizetni, mert külön albérletbe költözött, miután anyu kitette a szűrét. És most itt van. Illetve ott. A parkban. És minden reggel meg kell kerülnöm a parkot, csak hogy ne lássam őt. Annyira rossz érzés.
(Kate szemei újra megteltek könnyekkel)
Lui:Mióta van ez így?
Kate:Néhány éve.
Lui:Nekem is vannak problémáim.
(Lui feltette az asztalra a csuklóját, majd a frissen behegedt vágásokra mutatott rá másik kezével. Kate jobb kezének mutatóujjaival a sebeket kezdte simogatással vizsgálgatni)
Kate:De miért?
Lui:Magányos vagyok. Gyűlölöm ezt az egészet. Az anyám meg az apám heroin függők voltak, és már jó ideje ide-oda dobálgatnak a nevelőszülők. Mindig másnál lakom. De senkinek se kellek. Egyedül érzem magam. Mintha örökké tartana.
Kate:Amíg én itt vagyok többé már nem kell egyedül érezned magad.
(Kate megszorította Lui kezét, s a fiú el sem hitte, ami történik vele. Egy gyönyörű lány, akinek elmondhatta mit érez. Aki elfogadta őt, úgy ahogy van, s aki nyíltan beszélt vele problémáiról. Abban a pillanatban szerelmes lett a lányba. Hisz Kate-nek úgy sincs senkije. Gondolta.)
(Lui rávette Katet, hogy visszasétáljanak a parkba. Az egyik padnál ott ült, az a negyvenes, sapkás, koszos göncökbe bugyolált férfi, aki két éve minden reggel itt ott üldögélt. Aki esténként a bokor aljába rejtette paplanját, s elment koldulni a közeli aluljáróba.
Kate óvatosan lépett le a járdáról, amely átvezetett a parkon, egészen az intézményig. Amikor remegő kézzel közeledett a férfihoz, aki ölbe tett kezekkel gubbasztott a fémpadon, s közben előre-hátra hintázott, Kate ökölbe szorította a kezét, hogy kevésbé látszódjon rajta idegessége. Lui a járdán maradt, hogy távolról figyelje a gyönyörű Kate-t. Kate végül megállt a férfi előtt, aki felhorkant)
Ken:Menjetek innen! Hagyjatok már békén!
Kate:Én vagyok az.
(A férfi az ismerős hangra felkapta a fejét, s kitágult pupillákkal figyelt fel a lányra. Már régóta nem borotválkozott. A sapka, s a bundás göncök amelyeket viselt, foltosak voltak, olajosak, s izzadtság szag verte őket)
Ken:Kate?! Te vagy az?!
(Kate nem tudta megállni, hogy ne sírjon. Könnyek törtek elő szemeiből, majd a férfi felállt, végül Kate és Ken egymást bámulták. A férfi meghatódott. Csillogó szemekkel bámult le lányára. Apja jóval három fejjel magasabb volt Katenél. Kate nem tudott uralkodni magán. Zokogva borult apja karjaiba, aki szintúgy szorosan ölelte át lányát, s szintúgy patakokban hullottak könnyei lánya szőke, copfozott hajára.)
Kate:Annyira hiányzol.
(Kate beledörgölődött a férfi koszos ruháiba, s halkan beszélt a férfihoz)
Ken:Te is hiányzol Kate. Nagyon hiányzol. Nem akarom, hogy így láss.
Kate:Hazaviszlek.
(Az ölelés hirtelen megszakadt, majd mindketten komoly tekintettel beszélgettek tovább, egymással szemben állva)
Ken:Hogyan?!
Kate:Gyere haza velem!
Ken:Nem mehetek! Az anyád megtiltotta, hogy visszamenjek a házba.
Kate:Engem nem érdekel! Nekem te kellessz! Szükségem van rád!
Ken:Jaj Kate. Ez nem így megy.
Kate:De így megy.
(Kate megfogta a férfi kezét, majd magával húzta egész lényét)
Ken:Kate nem mehetek!
(A férfi tiltakozott, mégis követte Katet)
Kate:Csak adj egy esélyt. Majd én mindent elintézek. Ígérem.
Ken:Az anyád úgyis elüldöz, amint meglát.
Kate:Nem fog.
(Amint kisétáltak a füves részről a járdára, szembe találták magukat Luival)
Ken:Te fiam. Ki vagy?
Kate:Ő itt Luigi.
Ken:Luigi? Az udvarlód?
Kate:Nem, ő csak egy barát. Egy nagyon jó barát.
(Kate rámosolygott Luira, majd elindult apjával. Pár lépéssel később visszanézett Luira, aki zsebre tett kezekkel bámulta az aszfaltot)
Kate:Gyere te is!
Lui:Nem akarok zavarni!
Kate:Ne csináld már! Nem zavarsz! Muszáj látnod a sárkány anyámat.
(Lui elmosolyodott, de nem indult meg magától, ezért Kate visszalépegetett hozzá, kézen fogta, majd odarohant apjához, akit a másik kezével szorított, s így vonszolta maga után a két férfit a járdán.
Hirtelen megcsörrent Lui telefonja a farzsebében. Lui felszólalt.)
Lui:Bocsánat.
(Lui előkapta csőnadrágjából a telefont, majd rápillantott a kijelzőre. Egy új szöveges üzenet. Egy ismeretlen feladótól. Amint olvasni kezdte, elakadt a lélegzete: Te kis emós buzi! Még egy ilyen és megtaposlak! )
Kate:Mi az?!
(Nézett Kate a megdöbbent Luira)
Lui:Semmi.
(Lui eltette a mobilját, mintha mi sem történt volna, majd mindannyian elbandukoltak)
...
(A lányok elfoglalták a pozíciójukat. Abigel különböző kérdésekkel foglalta le a portásnőt aki eközben egy hatalmas szendvicset majszolt. Patricia és May az első emeleten sétálgattak, s közben beszélgettek. Ellie a második emeletet figyelte, s eközben Lucy már a harmadik emelt lépcsősora előtt állt és Ellie-től búcsúzkodott mintha a háborúba menne)
Ellie:Ha valami történik sikíts.
Lucy:És akkor majd felrohansz értem, hogy megments?
Ellie:Soha. Még időben el akarok menekülni mielőtt leérne ide az az izé.
Lucy:Azt hittem te nem hiszel az ilyen dolgokban.
Ellie:Nem is.
Lucy:Akkor?
Ellie:Tudod mit? Felmegyek veled a harmadik emeletre, hogy bebizonyítsam, hogy létezik kézzel fogható magyarázat arra amit akkor láttál és, vagy illetve hallottál.
(Lucy a lépcsősor tetejére mutat)
Lucy:Csak utánad.
(Ellie rendületlenül, s büszkén emel fejet majd elkezd felsétálni a lépcsőn, Lucy pedig követő őt egy lépcsőfokkal mögötte. A lányok pillanatokon belül felértek a harmadik emeletre. Körülnéztek. Egy sötét, kivilágítatlan folyosó. Üres és elhagyatott. A folyosóról különböző ajtók nyíltak, de a vége teljesen sötét volt. Mintha a végében lenne mégegy sötét, a jelenlegi folyosónál is nagyobb alagút. Mintha ezen folyosó vége maga a végtelenség lenne. Lucy a folyosó végébe mutatott, egyenesen egy kinyílt osztályterem ajtajára.)
Lucy:Onnan jöttek a hangok amikor ezelőtt itt voltam.
Ellie:És benéztél az osztályba?
Lucy:Nem! Halálra rémültem.
Ellie:Most nincs ott senki.
Lucy:Remélhetőleg.
(Ellie és Lucy szorosan egymás mellé szegődve vánszorogtak végig a folyosón míg végül elértek a legvégére. Az utolsó terem ajtaja előtt megállva már beláttak az osztályba, de csak azt, s semmi érdemlegeset nem pillantottak meg. Lucy volt az aki mostmár bátrabb lett tudván, hogy a közelben nincs semmi és senki. Ő lépett be előszőr a terembe, azután Ellie tette meg ugyenezen lépéseket. Amit a lányok láttak egyáltalán nem volt sem misztikus, sem pedig utópisztikus. Egy régi osztályterem tele székekkel, padokkal úgy elrendezve mintha még mindig használnák őket. Mintha még mindig tanítanának ebben az osztályban. A zöld tábla melletti faliújság tele volt tűzdelve különböző újságcikkekkel. A terem végében sorakozó üveges, lakatra zárt szekrények különböző térképeket, újságokat, nyomtatványokat és papírokat tartalmaztak. Az ablakok zárva.)
Lucy:Nem úgy néz ki, mintha bárki is itt kísértene.
Ellie:Ez egy ugyanolyan osztály, mint a többi. Nem lehet, hogy rosszul emlékszel?
Lucy:Nem! Ez volt az az osztály! Biztos vagyok benne. Annyira még nem őrültem meg.
(Ellie ekkor újra elővette szarkazmussal teli mókás arculatát)
Ellie:Ebben én nem lennék olyan biztos.
(Lucy mit sem hallva a faliújsághoz lépett miközben Ellie hátrasétált a szekrényekhez. Amint Lucy a kiplakátolt fekete-fehér újságcikkeket nézte a szeme sarkából egy árnyat látott elsuhanni az ajtó előtt. Odakapta a fejét majd hangosan felszólalt)
Lucy:Te is láttad ezt?
(Ellie a kívülről, a szekrények tartalmát böngészte szemeivel, de hirtelen hátrakapta fejét amint meghallotta Lucy hangját)
Ellie:Micsodát?
Lucy:Valaki itt mászkált az előbb.
Ellie:Micsoda?!
Lucy:Láttam egy árnyat.
(Ekkor hirtelen mindketten egy árnyra kapták el szemeiket, de nem látták teljesen azt amint elhaladt az ajtó előtt, mert veszekedésük jobban lekötötte őket)
Lucy:Te is láttad?
(Ellie sejtelmes pillantásokat vetett az ajtóra majd közelebb lépett)
Ellie:Van ott valaki? Patricia te vagy az?!
Lucy:Miért pont Patricia lenne az?
Ellie:Mert Patricia az aki imád ijesztegetni.
(Ebben a pillanatban az ajtó hirtelen teljes erőből bevágódik, s a nagy puffanó hang hallatára a lányokban egy pillanatig megfagy a vér, s egész testük beleremeg a durranásba. Lucy az ajtóhoz rohan, s megpróbálja kinyitni azt, de nem képes rá)
Lucy:Beragadt.
Ellie:Micsoda?!
(Ellie is odarohan, hogy segítsen Lucy-nak, de ketten sem mennek semmire)
Ellie:Hát ez remek, most bezártál ide minket!
Lucy:Micsoda?! Magától csapódott be!
Ellie:A huzat miatt.
Lucy:A huzat miatt mi?! Nincsenek is nyitva az ablakok!
(Ugyanebben a pillanatban a terem négy ablakai kicsapódtak, függönyeik oldalra tolódtak, s hatalmas szélvihar kerekedett az osztályban. Az üveges szekrény lakatjai lerepültek a zárukról majd a szekrények ajtajai szinte kirobbantak a helyükről úgy tárulkoztak ki a lányok előtt. Az ablakok ki-be kezdtek csukódni, s a szélviharban a szekrényből kiszálló és a faliújságról leszakított papírok és az újságcikkek forgószélként keringtek a teremben. Ellie-t annyira megcsapta a hirtelen beáramló szél, hogy lerepült a szemüvege. Lucy hunyorított, s kezeit maga elé helyezve próbált védekezni a hirtelen kerekedett szélvihar ellen.)
Ellie:Ah! A szemüvegem! A nélkül nem látok semmit!
(Ellie ki-be csukta, törölgette szemeit, de csak csak a teljes homályt látta. A lány térderogyott, s a padlón kúszva próbált kezeivel tapogatózni remélve, hogy pont rányúl szemüvegére. Lucy megpróbált az ablak felé vánszorogni, hogy becsukja legalább az egyiket, de a szél túl erős volt, ezért csak apró lépésekben tudott haladni az ablak felé. Miközben erőlködött egy újságcikket fújt védekező karjai közé a szél amire hirtelen pillantást vetett majd ugyanezen pillantása meg is állt a papíroson. A fülszöveget kezdte el halkan olvasni. Szavai elvesztek a szélben)
Lucy:Fekete mágia és démonidézés. Rejtélyes betegség szedi áldozatait az iskolában. Iskolai újság.
(A szél hirtelen kikapja Lucy kezéből a cikket aki ijedtében utánanyúl, de már túl késő. A szél belekeverte a többi közé amelyeket jobbra-balra hajigált a teremben. Lucy elmélyült gondolataiban, s a következő pillanatban a szélvihar mérséklődni kezdett, s egyik pillanatról a másikra megállt.)
Ellie:Meg vagy!
(Ellie feltette szemüvegét majd felállt. Amit látott csak Lucy ijedt arckifejezése volt aki a terem közepén állt, s egy újságpapírokkal teliszórt terem. Ellie zsebében megcsörrent a telefon. Azonnal kikapta mobilját nadrágjából, s már válaszolt is a hívásra)
Ellie:Hallo?
Abigel:Nem akarok vészmadár lenni, de valaki felfele igyekszik.
Ellie:Kicsoda?
Abigel:Fogalmam sincs. Most ment el a porta előtt, de nem láttam az arcát, mert kucsmás pulcsit viselt.
Ellie:Rendben.
(Ellie kinyomta mobilját, zsebrevágta azt majd vészjóslóan szólt Lucy-hoz)
Ellie:Mennünk kell. Valaki jön felelé.
Lucy:Ide?
Ellie:Ki tudja, de jobb ha megyünk!
Lucy:De be vagunk zárva! Hogy megyünk ki?!
(Ekkor az ajtó hirtelen kattan egyet, s kinyílik. A lányok pedig tátott szájjal figyelik azt. Lucy ujjával az ajtóra mutat)
Lucy:Ez meg hogy...?
Ellie:Engem nem érdekel. Gyerünk!
(Ellie fogta magát, s kirohant az osztályból. Lucy követte, de az ajtóban még visszanézett utoljára a mostmár romosnak tűnő osztályba, aztán ő is elrohant.)
--------------------