3.rész - Rosszat ne halljak

Az előző részek tartalmából:
-
(Andrew tanárúr rápillantott egy vaskos könyvre a lányok padjának szélén. Felvette azt, elolvasta a címet, majd megszólalt.)
Andrew:Maeve Binchy, Esti Iskola?
Andrew:Az van ide írva az elejére, hogy szenvedélyes titkok, elkendőzött bűnök.
Esther:Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha erről a helyről beszélünk.
(A tanárúr és a lány tekintete szikrátszórva találkoztak.)
-
Penny:Úgyis osztálytársak leszünk. A jóbarátok mindig egy osztályba kerülnek.
Lucy:Remélem.
-
Lucy:Látom elég jól elvagy az új barátnőiddel.
Penny:És mi közöd van hozzá?!
Lucy:Most miért vagy ilyen velem?!
Penny:Figyi! Amit most mondok arra bagózz, de ha bárkinek is tovább adod letagadom. Soha a büdös életben nem voltunk barátok. Nekem most tök jól megy. Vannak új csajok, akiket kihasználhatok. Te csak egy játékszer voltál. Csak egy tárgy, amit akkor használhattam, amikor csak akartam.
-
(Ellie belépett az osztályba, majd megpillantott egy félbecsukott papírlapot az asztalán. Felemelte a papírt, majd kinyitotta azt...)
Ellie:Ismered a mondást Ellie! A hitetlenek megbűnhődnek. Addig meg csak rettegj, mert úgyis el leszel kapva.
-
-ÁÁááááááááááá!
(Amint egy hatalmas, kiáltás hallatszott a folyosó végéről. Lucy majdnem összeesett az ijedtségtől. Hatalmas levegőt kapkodva rohant le a lépcsőket szinte átugorva a földszintre, majd ki az iskolából.)
-
Kate:Nem tudom hogy történhetett ez. Annyira szégyellem magam.
(Kate beleugrott a Rómeo ölébe, aki a kormány mögött ült, majd hevesen csókolózni kezdtek, miközben az eső, mint ami be akarja törni a szélvédőt, úgy verte az ablakot.
-----
(A fekete kocsi, amely tegnap tanítási után, az őszi esőben az iskola épület utcájának végében pihent, újra oda telepedett le ezen a reggelen. Kate és Romeo beszélgettek benne. Mindketten kissé feszültek voltak.)
Romeo:Most mit tegyünk?
(Kate megfogja Romeo hatalmas, izmos tenyerét. Eközben Kate és Romeo egymással szemben fordulva beszélgetnek a jármű első ülésein)
Kate:Biztos csak valaki szórakozott.
Romeo:Ez a valaki tud rólunk. Egész éjjel nem aludtam. Azon járt az eszem, hogy a feleségem-e az, vagy a lányom... Vagy ki tudja. És az utolsó a legfélelmetesebb. Hogy valaki tudja, hogy együtt vagyunk.
Kate:Majd megoldjuk.
Romeo:De hogyan?!
Kate:Nem zárnak börtönbe, ha kitudódik. Én is akarom.
Romeo:Tudom.
(Kate rápillantott rózsaszínű vékony pántú, s termetű karórájára, amely 7:30-at mutatott.)
Kate:Mennem kell. Hamarosan becsengetnek.
(Romeo aggódva a műszerfalat nézte, majd Kate az ölébe ugrott, s átölelte őt. A férfi pedig viszonozta az ölelést. A lány Romeo tarkóját cirógatta miközben beleszagolt szenvedélyes illatot árasztó zakójába. Isteni érzés volt)
Kate:Majd együtt megoldjuk. Most mennem kell.
Romeo:Rendben.
(Forró csókot váltottak, majd Kate visszaült az anyósülésre, onnan hátranyúlt a hátsó ülésre hátitáskájáért, ölébe csapta azt, majd kiszállt a kocsiból)
...
(Ugyanebben a pillanatban Patricia, May, Ellie és Lucy épp a buszról szálltak le, ami csak öt percre volt távolabb az iskolától, s miközben a járdán sétáltak, beszélgettek)
Patricia:Ma mindenki vigyázzon, ugyanis a fejem bármelyik pillanatban szétrobbanhat és beteríthet bárkit, aki a közelemben van. Piszkosul fáj a fejem.
Ellie:Korán reggel? Ez nem normális.
Patricia:Nekem mondod?! Egész éjjel nem aludtam. Mindig volt egy olyan hátborzongató érzésem, mintha valaki figyelne.
May:Lehet, hogy Fiona szelleme hazáig kísért téged.
Ellie:Már megint a szellemek?! Esküszöm, ha mégegyszer meghallom a szellem szót, sikítok.
May:Szellem.
(Ellie szemeit forgatta. Patricia elmosolyodott, miközben halántékát masszírozta ujjaival)
Patricia:Na, akkor jösz egy sikítással Ellie.
(Ellie nem válaszolt. Hirtelen egy fekete kocsi haladt el mellettük, majd Lucy felszólalt, amint megpillantotta a jármű vezetőjét)
Lucy:Apu meg mit csinál erre?
(Patricia visszanézett a kocsi után)
Patricia:Apukád?!
Lucy:Ő ült abban a sötét kocsiban.
May:Erre járt és nem hozott el téged?!
(Lucy nem válaszolt. Tovább gondolkozott azon, vajon mi dolga lehetett az apjának errefelé ilyenkor. Amikor reggel, a szokásosnál korábban is elment, azt mondta munkába igyekszik. De az nem lehet, hisz a cég, ahol dolgozik vagy negyven percre van az iskolától. Végül Patricia törte meg Lucy némaságát)
Patricia:Van bátyád?
Lucy:Nincs.
Patricia:Hál' istennek. Az enyém mostantól nem csak otthon boldogít majd.
Ellie:Ezt hogy érted?
Patricia:Átiratkozott a mi sulinkba.
May:Igen?!
Patricia:Ja. Azt mondta, hogy ahol kezdett ott az egész osztály tele van kreténekkel, meg ilyenek. Már az első nap kék foltokkal jött haza, és a csuklója is véres volt. Gondolom verekedett.
Ellie:Hogy néz ki?
Patricia:Magas. Izmos. Sármos. Egy igazi műmájer. Alig tudja lekoptatni a csajokat. A vicces, hogy még sose volt neki. Apu mindig azzal cikizi, hogy buzi.
(May nagy levegőt vett, majd a földet bámulta. Ellienek hirtelen kitágultak a pupillái, mivel elképedt, hogy egy édesapa, hogy képes bármi bántót is mondani a saját gyerekére. Büszke volt arra, hogy az ő családjában nincs ilyen rivalizálás.)
Patricia:Bár, ahogy egyik nap a vacsoránál mondta, elege van a mai nyávogós, sminkelős, divatfüggő cicababákból.
Ellie:Akkor ebbe a suliba hiába jött át.
(A lányok ekkor az iskola előtti útra értek. Az épülethez vezető zebrán körülnézve átszaladtak, majd néhány lépéssel később már a nagy ajtót nyomták befelé, hogy bejussanak az épületbe. Amint a folyosóra értek, tovább beszélgettek)
Ellie:Még mindig fáj a fejed?
Patricia:Most, hogy bejöttünk a suliba még elviselhetetlenebb.
May:Elviselhetetlen?! Törivel kezdünk. Na az az elviselhetetlen.
Ellie:Méghozzá duplával. Imádom a régi kultúrákat. Kíváncsi vagyok a tananyagra.
(Hirtelen Kate bukkant fel a semmiből, s elragadta Lucyt. A lányok észre sem vették, hogy Lucy hiányzik, annyira belemerültek Ellie unalmas mondókájába a tanulásról, és a történelemről.)
Kate:Szia!
Lucy:Ö, valami baj van?!
Kate:Nem, dehogy. Csak arra gondoltam, mi lenne, ha délután te meg én, mondjuk elmennénk shoppingolni a plázába. Na mit szólsz?
Lucy:Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
(Kate elmosolyodott, Lucy akadozott hangon kiadott válaszától)
Kate:Ugyan miért nem?
Lucy:Nem szoktam vásárolni a plázában. Max könyveket, ha épp megjelenik valami új.
Kate:Akkor...
Lucy:Előszőr is, miért akarsz velem lógni?
(Lucy maga elé helyezte kezeit)
Lucy:Aha. Te és a barátnőid át akartok verni engem, hogy megszégyenítsetek az egész osztály előtt, igaz?
(Kate elborzadva nézett)
Kate:Nem. Dehogy.
(Lucy nem szólt egy szót sem. Faképnél hagyta Kate-t, aki kissé caslódottan dőlt a folyosón a falnak, az elutasítástól)
(A lányok Lucy nélkül érkeztek be a tanterembe, s amint megpillantották a táblát, Ellie majdnem elájult. A táblán piros krétával a következő felhívás állt. Csupa nagy betűkkel: Mostantól jösz egy sikítással Ellie!)
(Hirtelen körülnéztek az osztályban, de meglepődöttségükre nem volt bent senki.)
Ellie:Ez meg mi a fene?!
(Ellie mérgében megragadta a táblatartón virító zöld szivacsot, majd letörölte a táblán lévő szöveget)
Patricia:Húha, Ellie. Valaki nagyon beléd van esve.
Ellie:Mégis ki?! Egy pszichopata?! Előszőr a levél, most meg ez..
(Ellie dühös volt, ijedt, s ugyanakkor elképedve állt a tábla előtt. Amint végignézte a krétatartó dobozkát, amely a táblatartón hevert, megütötte a szemét, hogy nincs benne piros kréta.)
Ellie:Vajon ki a fene írhatta ezt ide?
Patricia:És hol vannak a többiek?
May:És hol van Abigel? Azt mondta, hogy korán ideér, mivel ma az anyja hozza be.
Ellie:Lucy hol van?
(Patricia kikukkantott az ajtón, s hirtelen egy tucat ismeretlen diákot pillantott meg, akik felé közeledtek)
Patricia:Kint nincs. De szerintem mi rossz helyre jöttünk.
(Eközben a hatalmasnak tűnő, egyeneset az osztályba bevágzátó tizenegyedikesek toporzékolva taszították a táblának a lányokat, majd egy magas, rövid, felzselézett barna hajú, izmos, zakós srác, csillogó barna szemekkel nézett Patriciára, majd gyengéden megszólalt)
Bryan:Ti a mi osztályunkban lesztek, mivel a tiétekben jó a projektor, a miénkben meg elromlott. Legalábbis ezt mondta Ms. Gizelle.
(Patricia unottan felszólalt)
Patricia:Srácok! Ő itt a bátyám Bryan. Bryan. Ők a srácok.
Bryan:Hát srácokhoz képest elég csinosak.
(Bryan elmosolyodott, megvillantotta tökéletesen fehér fogsorát, majd hátrasétált, s leült egy vele azonos testalkatú srác mellé, az utolsó előtti padba, pont az ablak mellé, amelyről kiláthatott az utcára)
Ellie:Te jó ég.
(Ellie fénylő szempárral követte Bryant, s még akkor is nézte, amikor Patricia kézenfogta, hogy kivezesse az osztályból őt)
...
(A folyosón, az emeletre menvén, tovább beszélgettek)
Ellie:Nem is mondtad, hogy ilyen helyes a bátyád.
Patricia:Mert nem az. Inkább idegesítő.
May:Jó pasi.
Ellie:Amikor azt mondtad, hogy most kezdett, azt hittem, hogy ő is kilencedikes.
Patricia:Nem. A kilencet és a tizet az egyik művészeti gimiben végezte el, onnan átment a Szent Patrikba, de ott csak pár napig bírta, és onnan jött ide.
Ellie:Tetszetős.
(Patricia a szemeit forgatta, majd mikor felértek a második emeltre, jobbra fordulva azonnal beléptek az első osztályba, s megpillantották Lucyt, aki Abigel mellett ült, s leghátul foglalt nekik néhány helyet.)
(Ellie összezavarodottan nézett Patricia-ra)
Ellie:Honnét tudtad, hogy ez a tizenegyedikesek osztálya?
May:Ja tényleg.?
(Patricia rejtélyesen hallgatott, majd elhelyezkedtek Lucy és Abigel mellett. Patricia ült kettővel eléjük, egyes egyedül, arra hivatkozván, hogy még mindig iszonyatosan hasogat a feje, és most nem bírna ki egy fecsegő padtársat, de valójában nem akart válaszolni arra kérdésre, hogy miért is ismeri ki magát olyan jól a második emeleten.)
(Ellie dühösen fordult hátra Lucy-hoz és Abigélhez)
Ellie:Ti honnan tudtátok, hogy ide kell jönni?
Abigel:A portásnő mondta.
Lucy:Nekem Kate.
Ellie:Kate?! Úgy eltűntél, észre sem vettünk.
Lucy:Kate elrángatott.
Abigel:Mit akart tőled?
(Eközben a folyosón Kate és Dina veszekedtek. Dina mellett még ott állt Alexandra, a másik cicababa, akit csak Lexinek becéztek, és persze Aurora. A három lány teljesen ugyanúgy nézett ki. Rajtuk kívűl, csak Kate változott. Elég sokat)
Dina:Figyi Kétike. Mostanában elég sokat lógsz a nyomikkal. Tudod, hogy ez társadalmilag lehúz minket a klotyón, ugye?
Kate:Te meg miről beszélsz?
(Eközben nyávogva felszólalt az egyik klón)
Lexi:Dina azt akarja mondani, hogy ejtve vagy.
Kate:Micsoda?!
Aurora:Ja.
Dina:Meghasad a szívem. De drágám, sajnos ki kell hogy rúgjunk a csapatból. Nem egendhetünk meg magunkban még egy ilyen stílusdefektet, amelyet te akasztottál ránk az utóbbi időben, mert tudod ... ez így eléggé... hogy is mondjam?! Tré!
Kate:De...
(Még mielőtt Kate bármit is mondhatott volna, Dina közbevágott)
Dina:Ne! Egy szót se többet! Ezennel vége van Kate!
Lexi:Le vagy ejtve.
Aurora:Na pá nyomi!
(Alexandra, Aurora és Dina egymásba kapaszkodva, nevetgélve sétálnak be az osztályba, eközben Kate teljesen megalázván, leengedett vállakkal sétál utánuk, persze megvárván, hogy azok még jóval előtte beérjenek a terembe)
(Mikor Kate egy hátsó padban foglal helyet, épp Lucy és a lányok asztala mellett, azok rá sem rántanak, hogy vajon Kate miért nem ült jobb oldalra, előre, ahol most a nagyszájú cicababák, Lexi, Dina és Aurora ülnek. Valami sokkal fontosabbról beszélgettek)
Abigel:És ki írta fel?
Ellie:Hát ez itt a kérdés.
(Lucy eközben a füzetébe firkálgató Kate-t nézte, s mélyen gondolkozott. Előttük May és Patricia susogtak egymással bizalmasan)
Ellie:Először a levél, most meg ez. Mi lesz a következő?
Abigél:Cöh. Tuti, hogy Dina, meg a lökött barátnői vannak a dolog mögött.
(Ebben a pillanatban egy vékony, alacsony, hosszú barna hajú, krémkosztümöt viselő nő lépett be a terembe. Arca csak úgy ragyogott. A negyvenes évei elején járt. Vajszínű ünnepi szoknyában volt, amely rásimult formás lábaira, melyre barna harisnyát húzott. Gyorsan topogott fekete nagysarkújában a tanári asztal elé. A teremben hirtelen csend lett. Öléből azonnal letette a naplót és a könyveket az asztalra, majd kinyitotta a naplót, elővett egy tollat az asztal szélén álló konzervtartóból eszkábált tolltartóból, amely a tizenegyedikesek osztálytolltartója volt. Legalábbis ennek nevezték, majd határozott hangnemben felszólalt)
Mrs. Kelly: Az előző héten nem volt történelem óránk, igaz?
-Nem.
(Szólalt fel az osztály)
Mrs. Kelly: Akkor bemutatkoznék. Én Mrs. Kelly vagyok, és én fogom tanítani a történelmet.
(A tanárnő megvonta a vállát, majd türelmetlenségét takarva, mosolyogva folytatta)
Mrs. Kelly: Ki a hetes?
(Az osztály hallgatott)
(Mrs. Kelly az első padban ülő, hosszú, fekete hajú Jenny-re mutatott, aki folyton copfban hordta a haját és imádott kötött pulóvereket hordani.)
Mrs. Kelly:Jelentenél, kérlek? Ha még nem döntöttétek el ki a hetes. Mondjuk a naplóban benne kéne már lennie.
(Mrs. Kelly átfutotta a naplót, majd visszapörgetett oda, ahova a hiányzókat kellett beírnia)
Mrs. Kelly:Na mindegy.
(Mrs. Kelly a már mellette álló alacsony Jenny Montigez-re nézett.)
Jenny:Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy az osztály létszáma 27, hiányzik Margareta Fay.
(Jenny-nek épp padtársa hiányzott aznap. Ezért is tudta pontosan a nevet)
Mrs. Kelly: Ó igen, Margareta Fay mától már nem ide jár. Kiiratkozott.
Jenny:Az meg hogy lehet? Imádott ide járni.
Mrs. Kelly:Ülj le kérlek!
(Mrs. Kelly rejtélyesen szólította fel Jenny-t, eközben Lucy gyorsan körbenézett, s felszólalt)
Lucy:Lui is hiányzik.
(Mrs. Kelly felnézett a naplótól, amelybe ebben a pillanatban épp állva firkálgatott)
Mrs. Kelly:Milyen Lui?
Lucy:A vezetéknevét nem tudom, de azt igen, hogy Luinak hívják.
(Mrs. Kelly végpörgette a naplót, majd egy szempillantás alatt rácsapott az egyik oldalra)
Mrs. Kelly:Luigi Bay?
Lucy:Ő lehet az.
Mrs. Kelly:Van Luigi Bay jelen az osztályban?
(Mivel nem érkezett válasz, ezért a tanárnő beírta őt is a hiányzók közé. A lányok hátul összesúgtak)
Lucy:Vajon hol lehet?
Abigel:Jó kérdés.
(Lucy zsebében ekkor hirtelen megrezzent a mobilja. Gyorsan előkapta, s a pad alá csúsztatva a készüléket, megpróbálta elolvasni a kapott szöveges üzenetet, amiben a következő állt: Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha előre, jobbra, vagy balra nézel. A feladó ismeretlen volt. Lucy azonnal odatartotta a telefont Abigelnek, aki elképedve olvasta el az üzenetet, majd mikor felnézett Mrs. Kelly állt mellette, aki kezét nyújtva arra késztette őt, hogy átadja a mobilját. Mrs. Kelly később eltette azt a tanári asztal fiókjába.)
...
(Az iskola után Kate az épülettel szemközt elhelyezkedő parkon sétált át, miközben a közelben Dinat, Lexit és Aurorat látta, amint egy szakadt öltözetű férfi kis csomagját dobálgatják egymás között, s a férfi dühöngve próbálja elvenni a lányoktól minden holmiját. Dina, Lexi és Aurora szokása volt, hogy hajléktalanokkal játszottak, s tették még nyomorúságosabbá életüket. Imádták kínozni az embereket. Egy pillanatra Kate megállt, s nem is értette, miért is akar ehhez a csapathoz csatlakozni. Majd eszébe jutott, hogy talán a korlátlan hatalom, és cselekvés az amit megengedhetne magának, ha továbbra is azokkal a szörnyű csajokkal lógni. Amint a férfi arcára pillantott, elszomorodott, s mintha elpattant volna benne valami, elrohant, s a közeli fa tövébe letérdelve sírt, sírt, s csak sírt. Erőteljesen zokogott a park egyik elhagyatott sarkában. Szerencséje volt, hogy ez a nagy park tele volt fákkal és bokrokkal, így könnyedén el tudott rejtőzni. Amint térdepelve, fejét egy hatalmas tölgyfának döntötte, s combjával a fa egyik a földből kiálló vastag gyökeréhez támaszkodott, hirtelen egy kéz fogta meg a vállát, s egy lágy, selymes férfi hang szólalt meg mögötte)
Lui:Mi a baj?
Kate:Minden.
Lui:Konkrétan?
(Kate megfordult, s meglepődöttem vette észre Luit. Szemei kisírtak voltak, s arcán is végigfolyt a szemfesték. Kate szégyellte magát. Még soha senki sem látta így. Lui letérdelt elé. Csőnadrágot viselt. Fekete haja lenyalt volt, s a szemébe vasalt. Friss sebek díszelegtek a csuklóján.)
Lui:Mi a baj?
(Miközben Kate gyónni kezdett a számára idegen Luinak, egy fekete csuklyás alak figyelte őket az iskola egyik ablakából. A gondnok szobája az első emeleti folyosó végén volt, s tökéletes rálátást biztosított a parkra. Az alak leült egy asztalhoz, amelyen egy laptop volt, s ahhoz hozzá volt kötve egy mobilkészülék. A számítógép képernyőjén egy program ablaka jelent meg, amely arra szolgált, hogy használójának a mobilszáma nélkül sikerüljön kézbesíteni más készülékekre különböző üzeneteket. Lecsukta a laptopot, majd a latop melletti telefonra koncentrált. Lucy telefonja volt az. Kimásolta a kapott, s a küldött üzeneteket. Másolatot csinált a telefonykönyvből is, majd kikapcsolta, s szétszedte azt. Ezek után, egy mikrobombát építve a telefonba, amelyet beprogramozott, lezárta a készüléket, majd zsebre vágta azt. Dolga végeztével kiment a szobából)
...