8.rész Szemtől szemben

Az előző részek tartalmából:
-
Mrs. Kelly:Tudod mi lesz itt ezek után?! Ránk száll a média! A diákok pletykálnak! A tanárok úgy szintén!
(Andrew előrehajol, s összeráncolja homlokát)
Andrew:A fenébe is! A tanárok ugyanúgy benne vannak, mint mi.
Mrs. Kelly:Aha! És ezt ki fogja nekik elmondani?!
-
Abigel:Nem akarok pletykálni, de a tesitanár dugiszálja Patriciat.
Lucy:Ezt meg miből gondolod?
Abigel:Miből gondolom?! Tegnap láttam őket együtt smárolni az egyik közeli parkban...
Lucy:Biztos vagy benne, hogy jól láttad hogy kivel volt Patricia?
Abigel:Száz százalékig!
Abigel:Fel fogom jelenti Mark-ot a rendőrségen...
Lucy:Te is lefeküdtél vele?!
Abigel:Mivan?! A te apádat is nyugodtan feljelenthetném, mert ő is elég pedó.
-
Kate:Hallottad! Azt akarom, hogy...
(Kate monológját egy hatalmas, hasába nyilaló éles fájdalom egyenesen térde kényszerítette. Karjait szorosan hasa köré szorította, s közben szorosan összeszorította fogait.)
Kate:AAahh!
(Ken és Bettina is azonnal odaszaladtak ijedtükben. Kate esése közben egy cetli esett ki amire ez volt írva:,,Halálnak halálával halsz!")
----------
(Kate a folyosón áll mikor a tűzjelző csörömpölő hangja megszólal, s hirtelen a semmiből mindenki elkezd kifutni az épületből. Ahogy Kate elhalad az egyik osztály mellett, bepillantva a terembe meglátja Ellie-t aki az első padban ül, s egy jegyzetfüzetbe körmöl. Kate megáll majd míg háta mögött elrohannak a diákok ő besétál az osztályba.)
Kate:Ellie, nem jösz?! Tűzriadó van!
(Ellie komoran szólal meg, de nem néz fel füzete fölül)
Ellie:Nem. Ez csak egy újabb próba.
Kate:Mit csinálsz?
(Kate közelebb sétál Elliehez majd ránéz a jegyzetfüzetére majd felolvassa a nagybetűkkel mázolt feliratot)
Kate:Én öltem meg.
Kate:Mi ez?
(Ellie ekkor feláll a padból majd szemtől szemben találja magát Kate-tel. Ellie tekintete üveges, arca szürke, szemei beesettek, s kissé sápadt kinézete meglepi Kate-t)
Ellie:Valamit tudnod kell. Már egy ideje tartogatom magamban. Nem merem senkinek sem elmondani.
(Ahogy Ellie beszél, egyre közelít Kate-hez aki csak hátrál)
Ellie:Én öltem meg Margaret-et. Én fenyegetem az embereket telefonon keresztül. Én csinálom az egészet.
Kate:Hogyan?!
(Kate nem tud tovább hátrálni. Háta hozzákoccan a fekete táblához, de Ellie nem tágít. Egyre közelebb és közelebb simul Kate-hez)
Ellie:Így!
(Ellie jobb kezében hirtelen egy konyhakés jelenik meg, s hasba szúrja vele Kate-t. Míg bal kezével Kate-t nyomja a táblához, addig a jobbal egyre mélyebbre döfi a kést, s egyre közelebb hajol a lányhoz, hogy érezze utolsó nyögéseit. Kate érzi ahogy a fájdalom robbanásként lepi be gyomrát, nemi szervét és méhét. Ellie orra összeér Kate-vel majd Ellie felordít)
Ellie:PUSZTULJ!
(Ekkor Kate hirtelen felébred, s ráeszmél, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Verejtékesen néz körül a szobában, s rájön, hogy egy kórházban van, kórházi ruhában. Apja néhány lépéssel az ágya mellett ül egy széken, s azonnal felkapja fejét ahogy látja lányát aki lihegve tér magához álmából. Kate hátratúrja haját majd szapora lélegzetvétele közepette felteszi első kérdését)
Kate:Hol vagyok?
(Apja odarohan hozzá, átöleli lányát, puszit nyom feje búbjára, majd mélyen a szemeibe néz)
Ken:Itt vagyok drágám, nincsen semmi baj.
Kate:Rosszat álmodtam.
Ken:Jólvan. Csss.
(Ken mégegy puszit nyom Kate homlokára)
Ken:Semmi baj, minden rendben van.
Kate:Mit keresek itt?
Ken:Nem emlékszel?
Kate:Nem.
Ken:Összeestél otthon, a konyha kellős közepén. A hasadat fogtad. Anyáddal betettünk a kocsiba és elhoztunk ide, de útközben elájultál.
Kate:Ó. És, most... most mi van? Miért vagyok még itt? Mi történt? Hol van anya?
Ken:Ő elment. Sürgős dolga akadt.
Kate:Persze, mint mindig.
Ken:De szeret téged.
Kate:Ezt nem hiszem el.
Ken:Erről most ne vitatkozzunk. Valami fontosat akarok mondani neked.
Kate:Te is elhagysz?
Ken:Nem. Dehogy! Szó sincs róla.
Kate:Akkor? Megint álmodom?
Ken:Nem, nem álmodsz. Adná az isten, hogy álmodj.
Kate:Mért mi a baj? Mi az?! Mondd már!
Ken:Kate! Tudod, hogy miért vagy itt?
Kate:Fájt a hasam, biztos csak valami menstruációs görcs lehetett vagy ilyesmi. Miért nem engednek haza?! Mehetünk vagy mi lesz?!
(Kate-n egyre jobban kezd elülni a pánik miközben apja próbálja nyugtatni kedves, negédes, halk, suttogó hangjával)
Ken:Minden rendben lesz, ígérem. Viszont el kell, hogy végezzenek rajtad egy műtétet.
Kate:Milyen műtétet.
(Ken szájára teszi jobb kezét. Könnyeivel küszködik)
Kate:Mi az?! Hallod?! Mi van?! Milyen műtét?!
Ken:Kate, szivem. A méhed.
Kate:Mi van a méhemmel?
Ken:Egy rákos daganatot találtak a méhedben ami elég csúnyán elterjedt. Azt kérdezték anyádtól, hogy szoktál-e panaszkodni nem szokványos hastájéki fájdalmakra.
Kate:Szoktam, de csak a menstruáció miatt, csak a menstruáció miatt van, semmi komoly.
Ken:Kate ez komoly. Ha nem műtenek meg akkor a tumor el fog terjedni és rámehet más, eddig még egészséges szerveidre is.
Kate:Ki veszik a tumort vagy micsoda?
Ken:Ki kell, hogy operálják a méhed, Kate.
.....
(E közben az iskolában a szabadság csengettyűjének hangja zengte tele az épületet. A diákok azonnal rohantak ki az udvarra vagy a folyosóra.. bárhová csak ne kelljen többé az órán ülniük. A folyosón Lucy és Ellie beszélgetnek miközben odalép hozzájuk Abigel)
Abigel:Na, Ellie. Elengedett a pszichomókus, azt hittem, hogy a héten még nem jösz?!
Ellie:El.
Abigel:Jézus Mária?! Mi ez a komorság?! Mindketten a falnak dőlve, magatokba zuhanva?!
Lucy:Ö, hogy reagáljak miután megfenyegettél?
Abigel:Az nem fenyegetés volt. Csak figyelmeztetés.
Ellie:Szerintem túl messzire mentél.
Abigel:Na?! Most akkor titokban tartod ezt a kis affért Lucykám vagy elterjeszted mindenkinek?! Mert ha a második abban én is segíthetek.
Lucy:Annak mondom el akinek akarom.
Abigel:Áhá!
Ellie:Miért nem foglalkozol a saját dolgaiddal?!
Abigel:Most mi a fasz van?! Mindenki ellenem lett hangolva vagy micsoda?!
Ellie:Mások magánéletéhez senkinek semmi köze nincsen.
Abigel:Ezt a pszichomókus mondta?
Ellie:Nem, ezt én mondom.
(Abigel ekkor szúrós szemekkel mered Ellie-re aki ugyancsak belenéz Abigel szemeibe, s felvonja szemöldökét majd megrázza fejét)
Ellie:Na mi az?! Rólam még nem szivárgott ki semmilyen mocskos titok amivel megtudnál fenyegetni?!
Abigel:Miről beszélsz?!
Ellie:Mostanában eléggé megváltoztál, tudod.
Abigel:Szerintem idővel mindenki változik valamilyen szinten.
Lucy:Csak az nem mindegy, hogy merre.
(Ekkor Patricia csatlakozik a lányokhoz)
Abigel:Na megjött a főbejáratos kurva! Hol voltál?! Gyors toszás a tesitanár irodájában?
(Patricia ledöbbenve hallgatja Abigel szavait)
Patricia:Mi bajod van?!
Abigel:Bajod az neked van! Elég nagy! Mr. Mark, ha?! Jobb nem volt?! Miért nem az igazgatóval kefélteted magad?!
Patricia:Nem tudom miről beszélsz!
Abigel:Majd megtudod. Meg megérzed.
(Abigel fogja magát, s emelt fővel elhagyja a lányok körét)
(Ellie kézenfogja Lucy-t, majd mikor elmennének Patricia rájuk szól)
Patricia:Hát ti meg hova mentek?!
Ellie:El.
Patricia:Én is megyek.
Ellie:Kösz nem.
Patricia:Most meg mi jött rátok?
Ellie:Tegnap este May felhívott. Elmesélte, hogy miket mondtatok rá és hogy nem mer bejönni a suliba, mert azzal csesztetik, hogy leszbikus. Nektek köszönhetően már fenyegetik is mobilon, hogy szétütik a leszbi punciját meg egyéb borzadályok.
(Patricia harsányan felnevet)
Patricia:Tényleg azt írták neki, hogy szétütik a punciját?! Ez kurva nagy!
Ellie:Na szia.
(Ellie és Lucy elmennek)
(Patricia a lányok után kiabál)
Patricia:Tök mindegy. Nincs szükségem rátok. Hülye picsák vagytok mind.
(Ebben a pillanatban Aurora és Dina halad el Patricia mellett, miközben nevetgélnek beszólogatnak Patricianak)
Aurora:Csak így tovább!
Dina:Ez az! Hulljon a férgese!
(A lányok nevetve továbbállnak mikor Patricia szája összeszorul, s realizálja, hogy mi is történt az utóbbi öt percben vele, s barátaival)
...
(Lucy és Ellie a harmadik emelet lépcsőjén szaladnak felfele, hogy elérjék céljukat)
Lucy:May-t tényleg bántották?
Ellie:Már kérvényezte is a magántanulóságiját.
Lucy:Most akkor többet nem is jön suliba?
Ellie:Még nem hagyták jóvá. Szóval gyakorlatilag addig jönnie kellene. Lehet, hogy a szülei leigazolják majd neki vagy elmegy az orvoshoz valami kamu ürüggyel, hogy igazolást szerezzen.
Lucy:Eléggé komor volt a hangulat lent. Az egész atmoszféra annyira megváltozott.
Ellie:Nekem mondod?! Feljöttünk ide és úgy érzem, mintha hirtelen egy tucat espresso kávét ittam volna.
Lucy:Valami baj van ezzel a hellyel.
(Lucy és Ellie a folyosón szelik a levegőt gyors lépteikkel ahogy egyre közelednek az utolsó ajtóhoz amely tárva-nyitva várja őket akár egy éhes száj)
Ellie:Emlékszel amikor ezelőtt odabent voltunk?! Nem mentek valami jól a dolgok. Nem hiszem, hogy jó ötlet visszajönni ide.
Lucy:Most a paranormális dolgokra gondolsz?
Ellie:Nem! Arra, hogy leesett a szemüvegem és nem láttam semmit.
(Lucy és Ellie belépnek az osztályba, s körülnéznek)
Ellie:Nincs itt semmi. Az ablakok tárva-nyitva. Hátul szekrények, rendezett padok, székek.
Lucy:Mire ez a felsorolás?
Ellie:Csak arra, hogy attól, hogy nem hiszek benne, még ijesztő. Megpróbálom pótcselekvéssel háttérbe szórítani a félelmemet.
(Lucy végigpásztázza a közeli faliújságot)
Lucy:Ez érdekes.
Ellie:Micsoda?
Lucy:Semmi. Nincs itt semmi.
Ellie:Én is ezt mondtam.
Lucy:Nem! Pont ez az! Hogy nincs itt semmi! Semmi az égvilágon.
(Lucy hátraszalad az üveges szekrényekhez)
Lucy:Ezekben sincs semmi. Pedig esküszöm, hogy volt bennük valami.
Ellie:Micsoda?!
(Lucy nekitámaszkodik a szekrénynek majd elharapja a száját)
Lucy:Nem emlékszem.
Lucy:Te mire emlékszel mikor utoljára itt voltunk?
Ellie:Arra, hogy bejüttönk, becsapódott az ajtó, huzat volt ami leverte a szemüvegem aztán megtaláltam a szemüvegem és kirohantunk az ajtón. Miért te mire emlékszel?
Lucy:Volt egy újságcikk.
Ellie:Milyen újságcikk?
Lucy:Fekete mágiáról meg démonokról meg ilyenekről.
Ellie:Szóval zagyvaságokról.
(Ellie körbenéz a teremben)
Ellie:Én nem látok sehol sem újságcikket.
Lucy:Hát pont ez az!
Ellie:Most azt akarod mondani, hogy valaki kitakarította a helyet mire ideértünk vagy mi?!
Lucy:Nem. Viszont ha itt maradunk akkor csak időt pazarlunk és nem haladunk semmit.
Ellie:És engem jobban érdekelne valami más.
Lucy:Micsoda?
Ellie:Hogy ki ölte meg Margaret-et és miért. És, hogy ki küldözgeti az üzeneteket. Hogy megfog ölni meg ilyenek.
(Lucy elmosolyodik)
Lucy:Be kell valljam azt hittem, hogy soha többé nem jösz vissza.
Ellie:Jó a terapeutám. És az alaptalan fenyegetésekben nem hiszek.
(Lucy bólint egyet)
Lucy:Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de... le kell mennünk a tornaterembe.
Ellie:Soha! Mr. Mark tuti, hogy az irodájában van. Belépünk az épületbe, ő már akkor tudja, hogy bent vagyunk. Képtelenség.
Lucy:Akkor majd beosonunk.
Ellie:Ez egy rossz ötlet.
(Lucy nem reagálva Ellie véleményére kirohan az osztályból.)
Ellie:Ne már!
(Ellie rászedve magát utánarohan)
...
(Patricia a női mosdó tükre előtt sminkeli magát mikor Abigel lép ki az egyik toalettfülkéből)
Abigel:Tudod nem kell, hogy így legyen.
(Patricia szemrebbenés nélkül folytatja eddigi tevékenységét)
Patricia:Miről beszélsz?
(Egy másik fülkéből Penny lép elő)
Penny:A bosszúról.
Patricia:Nem kell, hogy mégegyszer halljam a kornyikátokat... benne vagyok!
(Patricia megfordul, a mosdótálra támasztja mindkét kezét majd elvakult tekintetével a lányokra néz)
Patricia:Öljük meg Mark-ot.
...
(Mr. Mark belép irodájába majd az ajtó melletti ruhafogasra akasztja zakóját. Fehér ingje, kék nyakkendőjével kiemeli szemei színét, s arca sokkal szexisebbnek hat. Imádott szexi lenni és imádta tudni, hogy tudják róla, hogy az.)
(Patricia a már csukott ajtó előtt állt, s mégegy utolsó szó erejégi mobilját szájához tarotta)
Patricia:Most megyek be csajok. Hívjátok le a dirit ide vagy úgy öt perc múlva.
(Patricia ekkor zsebrevágta telefonját majd bekopogott az ajtón)
(A férfi ajtót nyitott, s megpillantotta Patriciat)
Mark:Neked nincs órád?!
(Patricia nem szólt egy szót sem csak rávetette magát Mark-ra, majd a férfi végül magával húzta a lányt irodájába, s magukra zárta az ajtót)
...
(Lucy és Ellie a tortanerem épülete előtt állnak)
Ellie:Szóval, akkor?
Lucy:Rendben, akkor bekopogunk Mr. Markhoz. Egyikőnk bemegy, és...
Ellie:Na! Na! Elfelejtetted, hogy Mr. Mark egy pedofil állat?! Nem gondolod, hogy leteperne azonnal mihánst egyikünk az irodájába kerülne?
Lucy:Akkor mi a terv?
Ellie:Ketten megyünk be Mr. Mark irodájába.
Lucy:Hát ez nagyszerű.
Ellie:Mondjuk megkérdezzük, hogy mikor lesz újra tesióra.
Lucy:Ez nagyon béna.
Ellie:Valamit kérdeznünk kell. Kell valami indok. Aztán mikor kijövünk tőle.
Lucy:Ha élve kijövünk.
Ellie:Szóval amikor kijövünk akkor nem jövünk ki az épületből hanem a másik irányba megyünk, az öltözőbe.
Lucy:És ha észreveszi?
Ellie:Szerintem nem fogja.
(Lucy és Ellie bemennek az épületbe majd egy kis előtérben találják magukat. Jobb oldalon néhány lépéssel az ajtótól Mr. Mark irődjába. Előre a tornaterem. Jobbra kanyarodva Mr. Mark irodája után a női öltöző, s mosdó. Balra pedig a srácoké)
(Ellie és Lucy odaállnak az iroda ajtaja elé majd kopognak. Válasz azonban nem érkezik. Újra bekopognak. Semmi válasz.)
Lucy:Nincs itt.
Ellie:Lehetetlen.
Lucy:Pedig tényleg nincs itt.
(Ellie fülét az ajtóhoz dugja, benéz a kulcslyukon, de nem hall-lát semmit)
Ellie:És tényleg nincs bent.
Lucy:Várj!
Ellie:Mi az?!
(Lucy és Ellie lépteket hallanak a nőiöltöző felöl. Lucy kézen fogja Ellie-t majd elrohannak balra)
Ellie:Jaj ne! Csak a fiúöltözőbe ne!
(Lucy és Ellie berohannak a fiúöltözőbe. Az ajtó mellett megállnak majd hallgatóznak. Két lány beszélgetését hallják ahogy végigmennek az előtéren ki egyenesen az épületből, s közben beszélgetnek)
Abigel:Most Patricia is jól megszívja.
Penny:Eddig a faszt szívta, hát most szívja ezt is.
(A lányok felnevetnek. Lucy és Ellie az öltöző ajtajából hallgatóznak. Ellie felvonja szemöldökét)
Abigel:Ez a Patricia tényleg azt hitte, hogy együttműködünk vele.
Penny:Ribanckurva. Megérdemli azt amit teszünk vele.
(Penny és Abigel kisétálnak az épületből. Ellie és Lucy előbújnak a férfiöltözőből)
Ellie:Ez Abigel volt.
Lucy:Meg Penny.
Ellie:Ki az a Penny?
Lucy:A démonom.
...
(Patricia egy sötét szobában ül egy széken. Kezei a széktámlához kötve. Szeme szemtakaróval befedve.)
Patricia:Segítség! Hahó! Segítség! Hall valaki?! Haló! Engedjenek el! Kérem! Könyörgöm!

7.rész Figura Etimologica

Az előző részek tartalmából:
-
(Kate szó nélkül átsétál a kocsi vezető oldalára majd megöleli Romeot. Romeo viszonozza Kate ölelését. Lucy elképed)
Kate:Együtt vagyunk Lucy.
Lucy:Ugye ez csak valami vicc.
Kate Szeretjük egymást.
-
Lucy:Nem osztozom az apámon. Ő az én apám.
(Lucy hátat fordít, s faképnél hagyja Kate-t aki utána kiabál)
Kate:Szeretjük egymást és ez így is marad!
-
(Mrs. Kelly ledöbbenve lépett a táskához majd belenyúlt abba, s kivette belőle mobilját)
Mrs. Kelly:Elnézést, egy pillanat!
(Az osztály kissé mozgolódni kezdett miközben a tanárnő megnyitotta a kapott SMS-t, s érezte ahogy szíve kihagy egy dobbanást. Az üzenetben ez állt:,,Tudom, hogy mit tettél. Hányok tőled, és mindenkinek el fogom mondani!!!".)
-
Ellie:Áú!
(Gyorsan a szájába tette ujját, összeszorította szemöldökét a szúró fájdalomtól, s észrevette, hogy valaki egy pengét erősített az egyik oldal széléhez... és persze egy üzenetet... pirossal... így szólt: ,, Most még csak egy szúrás, de legközelebb egy vágás!")
-
Andrew:Mi ez?
Mrs. Kelly:Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy mi folyik itt valójában!
-
A fejnélküli Margaret Fay teste a mosdó közepén hevert. A mosdó úszott a még nyakból ömlő vértől, s Margaret kezén látszott, hogy a fal egyik szegmenséből csúszott a földre, csíkot húzva ezzel a csempén. De nem akármilyen csíkot. A csepén ugyanis a saját vérével ez állt:,, Elkéstél Ellie! TE LESZEL A KÖVETKEZŐ!")
Ellie:Ááááááááááááááááá!
(Ellie torkaszakadtából ordított, s kirohant a terembe. Földrerogyott, s ott is csak üvöltött, sikított ahogy csak tudott.
-
(Andrew a szoba végében álló szekrény felé ment rendületlenül, s egy rántással kinyitotta annak ajtaját...)
Andrew:A kurva életbe!
(Albert, a magas, vékony, de ugyanakkor, sármos, barna gondnok hullája dőlt rá Andrew-ra aki azonnal le is lökte magáról a véres tetemet.)
-
Gideon rendőrtiszt:...mégegy holttestet találtunk betuszkolva az egyik wc fülkébe, a női mosdóban. Az iratai szerint Albert Wilson. Van valami kapcsolata az iskolához?
Andrew:Itt dolgozott.
Gideon:Van még egy nagyon érdekes dolog.
Andrew:Micsoda?
Gideon:A meggyilkolt lány fejét... valaki elvitte. Nem találjuk sehol.
-------
Mrs. Kelly:Meg kellett tennünk. Te is tudod nagyon jól.
(Mrs. Kelly és Andrew az igazgató irodában értekeztek. Mrs. Kelly körbe-körbe mászkál ölbetett kézzel, eközben az igazgató az asztal mögött ül foteljében, hátradölve, ujjai kulcsban.)
Andrew:Nem a legjobb ötlet volt az, hogy Albertet is a női mosdóban rejtsük el.
Mrs. Kelly:Mikor tetted oda?
Andrew:Késő délután. De bezártam azt a fülkét.
Mrs. Kelly:A rendőrség most mégis megtalálta...
(Mrs. Kelly suttogta, de még dühösebben és elképedve folytatja)
Mrs. Kelly:És Margaret Fay holttestével együtt, érted?!
Andrew:Ki a franc hozta ide azt a lánygyereket?! Rég kiiratkozott innen!
Mrs. Kelly:Ühü! Ez az! Hogy mihánst kiiratkozott innen, eltűnt... Már vagy egy hónapja keresték a szülei és bumm, pont nálunk találják meg a holttestét. Méghozzá nem csak egyet, hanem kettőt egyszerre. És a barom aki lefejezte azt az ártatlan gyereket még el is vitte magával a fejét.
Andrew:Mégis ki a fasznak kell egy döglött fej?
(Mrs. Kelly közel hajol a fotelben ülő igazgatóhoz. Annyira közel, hogy a szájuk is majdnem összeér.)
Mrs. Kelly:Szerinted mégis ki a fasznak kéne egy döglött fej?! Margaret Fay holttestével háromszor is közösültek. Nem a gyilkosság előtt, nem a gyilkosság alatt, hanem a gyilkosság után. Miután már hulla volt, valaki megszégyenítette... és nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor. Hallod amit mondok?
Andrew:Beteg állat aki ilyet csinál.
Mrs. Kelly:És ez a beteg állat itt van az iskolában. Ez a beteg állat lehet, hogy itt van a tanáriban. Ugyanezen beteg állat lehet, hogy ott ül valahol az egyik osztályban, az egyik padban és terveket sző, hogy ki legyen a következő áldozata. És elvitte Margaret fejét. Mit gondolsz, ha valaki meghág egy élettelen testet, szerinted mit csinál egy élettelen fejjel?
Andrew:Megdugja?
Mrs. Kelly:Igazán reméltem, hogy nem válaszolsz erre a kérdésre pedig már rég ismerhetnélek...
Mrs. Kelly:Tudod mi lesz itt ezek után?! Ránk száll a média! A diákok pletykálnak! A tanárok úgy szintén!
(Andrew előrehajol, s összeráncolja homlokát)
Andrew:A fenébe is! A tanárok ugyanúgy benne vannak, mint mi.
Mrs. Kelly:Aha! És ezt ki fogja nekik elmondani?!
(Ebben a pillanatban a reggeli csengő csörömpölése szakítja meg beszélgetésüket)
Andrew:Mi van azzal a lánnyal aki megtalálta a holttestet?
Mrs. Kelly:A héten nem jön be. És pszichológiai kezelésre kell járnia egy darabig. De nem csak neki, hanem még jópár fiatalnak akik bementek a mosdóba, hogy megnézzék miért ordít az a lány, mint egy fába szorult féreg. Annak a csajnak felírták a nevét vérrel a csempére.
Andrew:Micsoda?
Mrs. Kelly:Felírták a nevét a csempére, meg még valami mást is, hogy el lesz kapva vagy micsoda. Margareta vérével méghozzá.
Andrew:Át kellene vizsgálni a diákokat.
(Mrs. Kelly egy pillanatra felnevet)
Mrs. Kelly:Jó vicc. Egyrészt személyiségi jogokat sért, másrészt meg minek?! Ha ez egy elmebeteg akkor minden nyomot eltűntetett. És amikor azt mondom, hogy minden nyomot... akkor azt úgy is értem.
Andrew:Akkor? Mit javasolsz?
Mrs. Kelly:Hogy én mit javasolok?! Eleve hívni kellett volna a zsernyákokat amikor megtaláltuk Albert hulláját.
Andrew:Jókor mondod.
Mrs. Kelly:Ja és mellesleg Albert hullájával is közösültek. Nem is egyszer.
Andrew:Háromszor.
Mrs. Kelly:Honnét tudod?
Andrew:Szimbolika.
Mrs. Kelly:Micsoda?
Andrew:Ha minden igaz... akkor azt hiszem, hogy tudom milyen nyomon kell elindulnunk, hogy pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. A legfontosabb, hogy nagyon figyeljünk a diákokra, mert lehet, hogy közöttük van a ludas...
Mrs. Kelly:Mi a terved?
(Andrew elmosolyodik, s megvillantja fehér fogsorát)
Andrew:Majd meglátod drágám.
....
(Kate és Lui a harmadik emeleti lépcsősor legfelső fokán ültek, s miközben szendvicsüket majszolták beszélgettek)
Lui:És?
Kate:Semmi nem történt... veszekedtünk és kész. Nem akarja elfogadni, hogy én meg az apja, tudod.
Lui:Ezt azért tényleg nehéz elfogadni.
Kate:Nekem mondod... Romeo-nak is nehéz... főleg, hogy valaki még terrorizálja is.
Lui:Hogy érted, hogy terrorizálja?
Kate:Nem tudom. SMS-eket küldözgetnek neki. Mindenféle marhaságot. Alaptalan fenyegetéseket... ilyesmiket.
Lui:És nem tett feljelentés?
Kate:Dehogy. Addig amíg nem történik semmi minek tegyen?
Lui:Egyébként, hallottad?
(Lui mélyen Kate szemébe néz)
Kate:Ja, a Margareta-s dolgot?
Lui:Aha.
Kate:A női mosdóban nyírták ki.
Lui:És lefejezték.
Kate:Ki az az őrült aki ilyet csinál. Én azt a csajt már egy ideje nem is láttam itt.
Lui:Mert kiiratkozott.
Kate:Ez azért durva. Viszont szerencse, hogy az első két tesióránk így elmarad, mert lezárták a tornatermet.
(Lui hirtelen zajt hall a folyosó végéről, s egy pillanatra odakapja fejét)
Lui:Nem leszünk bajban, hogy itt lógunk?
Kate:Mert miért lennénk bajban? Ez a harmadik emelet. Ide nem jár fel senki.
Lui:Miért nem?
Kate:Mert azt mondják, hogy szellemjárta.
Lui:Igen?!
Kate:Aha. Egy diák öngyilkos lett itt és a folyosó végében álló osztályterem meg az egész folyosó azóta olyan... hogy is mondjam...
Lui:Kísérteties?
Kate:Átkozott! Ez az egész iskola átkozott!
Lui:Mit tudsz róla?
Kate:Nagyon régen volt már. És egyébként is össze-vissza pletykáltak róla, de beszéltek valami nagyon fura dologról is.
Lui:Miről?
(Kate közelebb csúszik Lui-hoz úgy, hogy combjuk már összeér, s közben suttogva folytatja tovább)
Kate:Arról, hogy az öngyilkosjelölt, ez a Fiona benne volt a mocskos dolgokban.
Lui:Milyen mocskos dolgokban?
Kate:Fekete mágia, démonidézés meg ilyen hülyeségek. Voltak akik azzal cikizték, hogy lepaktált a sátánnal.
Lui:Feláll a szőr a hátamon.
Kate:Nekem mondod?! Az utolsó napjaiban nem is volt önmaga.
Lui:Miért?
Kate:Mert mindenhol csak bogarakat meg pókokat látott... még magán is, és megpróbálta levakarni magáról, de azt úgy csinálta, hogy saját magát vakarta véresre... az egész teste tele volt sebekkel amelyek soha nem akartak begyógyulni. Látomásai voltak és dühkitörései. Teljesen megbolondult. Azt mondják, hogy maga az ördög szállta meg és végül nem bírta tovább, öngyilkos lett.
Lui:És te honnan tudsz ilyeneket?
Kate:Pletykák.
(Kate és Lui beszélgetését a csengőszó szakítja félbe. Kate összegyűri szalvétáját majd beletűri farmerzsebébe, s feláll)
Kate:Menjünk.
(Kate ugrálva sétál le a lépcső aljára miközben Lui is feláll. Kate visszanéz rá majd Lui komoly tekintetet vet a lányra)
Lui:És te elhiszed?
Kate:Micsodát?
Lui:Ezt az egészet.
Kate:Én abban hiszek, hogy vannak olyan dolgok amikbe jobb nem belenyúlni.
(Lui leszaladt Kate mellé, s mindketten eltűntek a második emelet folyosóján. Nem látták azonban, hogy a lépcsősor közelében lévő tanterem ajtaja amelyik rálátott a harmadik emelet lépcsősorának felső fokára résnyire ki volt nyitva, s egy barna szempár követte a két diák beszélgetését elejétől a végéig)
...
(Abigel és Lucy az iskolai épület közelében álló park egyik padján ülnek, s beszélgetnek)
Abigel:Ez nagyon durva! Ma reggel a diri felhívta anyámat, hogy majd be kell mennem hozzá, mert jönnek a zsaruk és mindenkinek feltesznek mindenféle kérdést Margaret halálával kapcsolatban. Legalábbis azoknak akik ott voltak a bálon... és kapcsolatban állnak Ellie-vel... vagy Margaret-tel.
Lucy:Szegény Ellie.
Abigel:Szegény én! És szegény Patricia!
Lucy:Ezt meg hogy érted?
Abigel:Nem akarok pletykálni, de tegnap valami nagyon érdekeset láttam... meg hallottam is.
Lucy:Micsodát?
Abigel:Patricia és a tesitanár együtt kavarnak.
Lucy:Micsoda?!
Abigel:Ahogy mondom! A tesitanár dugiszálja Patriciat. Nem tudom, hogy így esetleg felfoghatóbb-e?!
Lucy:Ezt meg miből gondolod?
Abigel:Miből gondolom?! Tegnap láttam őket együtt smárolni az egyik közeli parkban... annyi eszük még volt, hogy nem ide a suli előtti parkba jöttek smacizni.
Lucy:Biztos vagy benne, hogy jól láttad hogy kivel volt Patricia?
Abigel:Száz százalékig! Így már azt is megmagyarázza ez az egész, hogy miért nem akarta bemutatni Patricia azt a titokzatos kis krapekot akiről úgy dalolt.
Lucy:Én nem hiszem, hogy Patricia és Mr. Mark...
(Abigel dühösen Lucy szavába vág)
Abigel:Pedig hidd el!
(Abigel felkapja táskáját, vállára dobja majd feláll a padról)
Abigel:És ha más nem, akkor majd én cselekszem.
Lucy:Ezt meg hogy érted?
Abigel:A rendőrség majd rákontráz arra a szaftos kis részletre amit tegnap láttam. A testneveléstanár hamarosan a sitten lesz egy kis pedofíliáért, ja meg egy kis sulin belüli közösülésért, bár azt nem tudom, hogy hogy nevezik ilyen rendőrnyelven.
Lucy:Nem értelek.
Abigel:Fel fogom jelenti Mark-ot a rendőrségen... és ha nem hisznek nekem, hát sebaj... annyi eszem még volt, hogy csináljak néhány pikáns fotót tegnap este, szóval már csak ki kell nyomtatnom őket és kész.
Lucy:De miért avatkozol bele mások életébe?
Abigel:Azért mert igazságot akarok szolgáltatni! Egy normális iskolába szeretnék járni és nem egy olyanba ahol a tanárok csak akkor adnak neked jó jegyeket, ha megdugnak.
Lucy:Te is lefeküdtél vele?!
Abigel:Micsoda?!
Lucy:Azért vagy ennyire mérges Mark-ra, mert Patricia-val láttad és nem azért, mert egy tanár-diák kapcsolat törvénybeütköző. A jobb jegyért csináltad?
Abigel:Mivan?! Lucy drágám, előre szólok neked, hogy a rágalmazásért is lehet ülni...
(Abigel feldühödten, s elpirulva elindul majd visszanéz, s visszaszól Lucy-nak)
Abigel:Ja... mellesleg a te apádat is nyugodtan feljelenthetném, mert ő is elég pedó.
Lucy:Ha?!
Abigel:Kate meg az apád. Tudok róla. De ne aggódj! Hamarosan mindenkire lecsap az igazság fejszéje, ebben biztos lehetsz!
(Abigel hátat fordít, s egyedül hagyja Lucy-t a parkban. Lucy telefonja hirtelen megcsörren. Elveszi ölében fekvő táskájából, s amint megpillanatja, hogy szöveges üzenetet kapott, elolvassa azt: ,,Mérlegelj... az egyik oldalon apád... a másik oldalon a börtön. Melyiket választod?! Rajtad áll.")
...
(Abigel a női mosdó egyik wc fülkéjében ül a wc kagylón, s közben telefonál)
Abigel:Helóka.
Mark:Na mi az cica?! Máris hiányod van? Nem volt elég tegnap éjjel mi te kis szuka?
Abigel:Most ne szukázz itt! Komoly dologról van szó!
Mark:Na lökjed.
Abigel:Mióta dugod te Patricia-t is mi?!
Mark:Ezt meg ki mondta neked?! Milyen hülyeségeket össze nem zagyválsz itt!
Abigel:Elég legyen! Láttalak titeket tegnap este a parkban. Vannak képeim is szóval befoghatod, mert megyek a rendőrségre.
Mark:Mivan?!
Abigel:Az van, hogy átvertél engem és most szívni fogsz! Tudod mit?! Leszarom! A délután elmegyek a rendőrségre és bemutatom nekik a képeket. Szépen kirúgnak és még ki tudja, hogy mi nem lesz itt! Az biztos, hogy ebben a városban, de lehet, hogy a környékbeliekben sem kapsz többé tanári állást, te kis hímkurva!
Mark:Így akarsz játszani mi?! Hát jólvan! Neked is van számomra egy kis ajándékom. Ha feljelentesz, kiteszem a netre a videókat amiket akkor vettem fel sunyiban amikor feljöttél hozzám és itt hancúroztál velem, na mit szólsz? Így is akarsz még játszani?
Abigel:Te szemét!
(Mark elneveti magát)
Mark:Tudtam én, hogy jók lesznek még valamire azok a videók.
Abigel:Na megállj csak!
(Abigel megszakítja a vonalat, feláll a wc-ről, kimegy a fülkébe, s annak ajtaját teljes erőből vágja be maga után)
...
(Kate apjával kézenfogva lép be az ajtón. A ház ahol Kate lakik egy hatalmas, kertesház. A folyosóra belépve azonnal néhány lépés múlva elkanyarodnak a konyhába ahol Kate anyja épp egy brióst eszik, s a reggeli helyi magazint olvassa. Amint meglátja Ken-t aki mostmár zakóban, nadrágban és fekete ünnepi cipáben pózol, megborotválkozva, rövid hajjal, sármosan... kiesik a briós Bettina kezéből, s számára megáll forogni a Föld egy pillanatra. Bettina krémszínű öltönyt, s miniszoknyát visel a hozzáillő sötét harisnyával és vajszínű magassarkúval. Rövid, egyenes, kemény vonású, mogyoróbarna haja vállára hull. Szemei kikerekednek. Magas hangon kezd el beszélni.)
Bettina:Ez meg mit keres itt?
Kate:Anya! Visszahoztam őt. Itt fog lakni.
Bettina:Itt aztán biztos nem?!
Ken:Bettina kérlek! Nem én akarom.
Kate:Én akarom!
Bettina:Honnan tudnád egyáltalán, hogy mit is akarsz valójában? Egy semmirekellő kis pióca vagy akinek ott virít a tojáshéj a fenekén.
Ken:Ne beszélj így a lányukkal.
Bettina:Neked semmi közöd nincs hozzá.
Ken:Talán. De ezen mostantól változtatni fogok.
(Kate megmarkolja apja kezét)
Kate:És én segíteni fogok neki.
(Bettina az asztalra dobja az újságot majd feláll, s csípőre teszi kezeit)
Bettina:Mi a fene ez, valami összeesküvés ellenem?!
Kate:Nem. Csak elegem volt már abból, hogy minden héten más apám van!
(Bettina értetlenül áll a konyha közepén, s végignyalja felső fogsorát. Kissé parasztosan válaszol.)
Bettina:Mi van?!
Kate:Hallottad! Azt akarom, hogy...
(Kate monológját egy hatalmas, hasába nyilaló éles fájdalom egyenesen térde kényszerítette. Karjait szorosan hasa köré szorította, s közben szorosan összeszorította fogait.)
Kate:AAahh!
(Ken és Bettina is azonnal odaszaladtak ijedtükben. Kate esése közben egy cetli esett ki amire ez volt írva:,,Halálnak halálával halsz!")
...
(Penny a suli közelében lévő park hídjánál állt. Forgolódott, s nagy levegőt eresztett ki magából amikor egy kucsmás alak végre megérkezett, hogy bővítse társaságát)
Penny:Na végre!
(A rejtéjes alak végül lehúzta magáról lila színű kucsmáját)
Abigel:Azt mondtad, hogy tudsz segíteni!
Penny:Mark?
Abigel:Az!
Penny:Hallgatlak.
(Penny démonian mosolygott miközben Abigel kétségbeesetten mesélni kezdett)
---------

6.rész - Halloween

Az előző részek tartalmából:
-
(Lucy karjai közé egy újságcikket sodort a szél amire hirtelen pillantást vetett majd ugyanezen pillantása meg is állt a papíroson. A fülszöveget kezdte el halkan olvasni. Szavai elvesztek a szélben)
Lucy:Fekete mágia és démonidézés. Rejtélyes betegség szedi áldozatait az iskolában. Iskolai újság.
-
Andrew:Milyen nevetséges.
Esther:Szerintem nem. Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha erről az iskoláról beszélünk.
-
(Ellie belépett az osztályba, majd megpillantott egy félbecsukott papírlapot az asztalán. Felemelte a papírt, majd kinyitotta azt...)
Ellie:Ismered a mondást Ellie! A hitetlenek megbűnhődnek. Addig meg csak rettegj, mert úgyis el leszel kapva.
-
(Kate szó nélkül átsétál a kocsi vezető oldalára majd megöleli Romeot. Romeo viszonozza Kate ölelését. Lucy elképed)
Kate:Együtt vagyunk Lucy.
Lucy:Ugye ez csak valami vicc.
Kate Szeretjük egymást.
-
(Mrs. Kelly ledöbbenve lépett a táskához majd belenyúlt abba, s kivette belőle mobilját)
Mrs. Kelly:Elnézést, egy pillanat!
(Az osztály kissé mozgolódni kezdett miközben a tanárnő megnyitotta a kapott SMS-t, s érezte ahogy szíve kihagy egy dobbanást. Az üzenetben ez állt:,,Tudom, hogy mit tettél. Hányok tőled, és mindenkinek el fogom mondani!!!".)
-
(Johanna átadta a nagy könyvet Ellie-nek aki azonnal lapozgatni kezdte. Johanna visszament a tanár asztalhoz majd figyelmere szólította fel az osztályt, s elkezdte előadását. Ellie továbbra is a termetes munkafüzetet fosztorgatta, de egyik pillanatról a másikra egy éles fájdalom nyilalt az ujjába.)
Ellie:Áú!
(Elkapta mutatóujját, s meglátta, hogy abból hirtelen elkezdett csorogni a vér. Gyorsan a szájába tette ujját, összeszorította szemöldökét a szúró fájdalomtól, s észrevette, hogy valaki egy pengét erősített az egyik oldal széléhez... és persze egy üzenetet... pirossal... így szólt: ,, Most még csak egy szúrás, de legközelebb egy vágás!")
-
Andrew:Mi ez?
Mrs. Kelly:Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy mi folyik itt valójában!
-
(Andrew a szoba végében álló szekrény felé ment rendületlenül, s egy rántással kinyitotta annak ajtaját...)
Andrew:A kurva életbe!
(Albert, a magas, vékony, de ugyanakkor, sármos, barna gondnok hullája dőlt rá Andrew-ra aki azonnal le is lökte magáról a véres tetemet.)
-------
(Egy szürke bő kabátos, vékony combjára feszülő, szürke farmeres, s csizmás alak vágtat át a parkba, s az ott folyó csermely feletti hídon megáll egy tetőtől talpig feketébe öltözött kucsmás alak mellett)
Penny:Elég hideg lett. Mondjuk októberben ez nem csoda.
(A kucsmás alak nagy levegőt vett majd kifújta azt, de mélyen, hallhatóan. Penny körülnézett.)
Penny:Megtalálták Albert holttestét. Igazán eldughattad volna máshova is. Mindenesetre Lucy-nak még mindig meg kell tanulnia, hogy ha valaki kihasználja őt, akkor az egész életében tartani fog.
(Penny elmosolyodik. Tekintete kegyetlenné válik.)
Penny:És, hogy a kínszenvedés imádja a társaságot.
(Az ismeretlen alak a zsebébenyúl majd kivesz egy kisebb összeget, s Penny kezébe nyomja)
Penny:Hm... legközelebb többet kérek. A jövő héten jelenik meg a Chanel új ruhakollekciója. Szeretnék fitt lenni a kis picsáim előtt akik most a valagamat nyalják. Imádom vezetni őket.
(Penny újra körülnéz, de nem lát senkit a parkban amelyet bokrok, fák, s padok öveznek)
Penny:Maradunk a tervnél ugye?
(A kucsmás alak biccent)
Penny:Rendben. Azért merem remélni, hogy a ma esti Hallowen-i bálra valami igazán pöpec kis mutatvánnyal rukkolsz majd elő. Azt akarom, hogy mindenki meglepődjön majd.
(Penny rápillant karórájára)
Penny:Bakker már 7:35. Sietnem kell, mert megint elkések. Később találkozunk.
...
(Lucy, Abigel, Ellie és Patricia a folyosón beszélgetnek a tanórák megkezdése előtt. Patricia egy szendvicset majszol míg Ellie egy üdítős üveggel foglalja el magát)
Abigel:Na csajok! Ti minek öltöztök be az esti Halloween-i bálra?
Lucy:Én nem tudom.
Ellie:Én sem.
Patricia:Én semminek. Ugyanis én szerintem nem megyek.
Abigel:Ne már! Miért nem?
Patricia:Randim lesz.
Ellie:Kivel?
Abigel:Kivel?
Patricia:Titok.
Abigel:Jaj ne már! Mondd el!
(Patricia vállat von)
Ellie:Egyszer úgyis minden kiderül. A titkok mindig kiderülnek.
Abigel:Ellie ma nagyon titokzatos vagy.
Ellie:Megint kaptam egy üzenetet.
Abigel:Milyen üzenetet?
Ellie:Amikor fizikán ültem az egyik könyvben megbökött egy penge és egy figyelmeztetés volt fölé írva. Hogy most még csak egy szúrás aztán legközelebb majd egy vágás.
Abigel:Biztos csak valamelyik kretén szórakozik veled.
Ellie:Hát ez az! Hogy ezen a szórakozáson mostmár egyre kevésbé tudok nevetni.
Abigel:Majd leszáll rólad. Lehet, hogy ilyen kurta módon akarja kifejezni, hogy tetszessz neki.
Ellie:Mivel? Azzal, hogy megvagdos?!
(Patricia elneveti magát)
Patricia:Ellie! Ez egy egyszerű középiskola. A nyakamat tenném rá, hogy itt nincs semmi amitől félnünk kéne. Mindig te mondogatod azt, hogy a tudomány mindenre megoldás. Mi van most?
Abigel:Úgy tűnik, hogy megállt a tudomány.
(Abigel felnevet)
Lucy:És mi van az öngyilkos Fionával.
Abigel:Na! Lucy is felébredt.
Lucy:Komolyan kérdezem. És a megboldogult Ms. Huff-al?
Abigel:Inkább megbolondult Ms. Huff. Annak a nőnek még férje sem volt.
Patrcia:Annyira meggárgyult szegény, hogy még hapsit sem tudott fogni magának.
Lucy:Ez a reggel látom nagyon kihozza belőletek a könnyűvérűséget.
Abigel:Mi csak tényekre alapozunk.
Ellie:Én is tényekre alapozok.
Abigel:Szerintem inkább koncentráljunk az esti bálra. Patricia titkos randijára amit úgyis ki fogok deríteni. És a Nikitás jelmezemre.
Patricia.Nikita leszel?
Abigel:Aha. Nikita a bérgyilkosnő. Az a kedvenc sorozatom.
(Hirtelen egy duci nő szakította félbe beszélgetésüket)
Ulga:Jó reggelt!
Abigel:Jó reggelt!
Patricia:Reggelt!
Lucy:Jó reggelt!
Ellie:Jó reggelt!
Ulga:Nem láttátok véletlenül Albertet, a gondnokunkat?
Patricia:Még soha nem is láttuk.
Ulga:Aj. Elromlott a fénymásoló és most nem tudok dolgozatokat fénymásolni.
Ellie:Melyik osztály dolgozatát?
Ulga:A tizenegyedikesekét.
(Ellie szemei felcsillantak)
Ulga:Na mindegy.
(Ulga sarkon fordul és elmegy)
Patricia:Mi az Ellie? Elpirultál.
Ellie:Semmi.
Abigel:Ja persze! Ezt inkább hagyjuk jó?!
Ellie:Miért mondod ezt?
Patricia:Mert a tizenegyedikben tanul a bátyám, Bryan. És amint a tizenegyedikről esik szó te mindig elpirulsz.
Abigel:Lehet, hogy csak meg kéne beszélned Bryan-nal, hogy randizzon Ellie-vel.
(Patricia rákacsint Abigel-re)
Patricia:Dolgozom rajta.
Abigel:Valami tudományos magyarázattal kellene rávenni.
Patricia:Csak tudományosan, tudod.
Abigel:Hát tudod!
Patricia:Így megy ez, tudod!
Abigel:Tudod! Tudod! Tudod!
(Abigel és Patricia hangosan elkezdenek nevetni miközben egymást nézik, ekkor Ellie ölbe helyezi karjait, s dühösen rájuk szól)
Ellie:Seggfejek vagytok!
(Ellie faképnél hagyva a lányokat, bemegy az osztályterembe)
Abigel:Na.
Patricia.Ennek annyi.
Abigel:Kifújt.
Patricia:Vége lett, mint a botnak.
(Patricia és Abigel újra harsányan kezdenek el nevetgélni miközben Lucy elmélyülve áll egymagában Abigel mellett. Ebben a pillanatban Abigel és Patricia mobilja is megcsörren a zsebeikben.)
Abigel:Kapás.
Patricia:Nálam is egy.
(Elmosolyodnak. Mindketten üzenetet kaptak. Megnyitják az SMS-t, elolvassák, s mosolyuk ráfagy arcukra. Mindketten ugyanazt a szöveges üzenetet kapták: ,,A nevetésnek mindig sírás a vége! Ez egy ígéret amit minden áron bahajtok rajtatok!"
....
(Este már mindenki a nagy Halloween-i bálon tartózkodott amelyet az iskola hatalmas tornatermében rendeztek meg. A tornaterem külön épület volt. Teljesen elkülönült az iskolai épülettél, de csak pár percig tartott átjutni oda. Patricia egy fekete esküvői ruhát viselt, így jelent meg Abigel oldalán aki ugyenilyen színű bőrszerkóban feszített tetőtől talpig. Mindketten körülnéztek a zsúfoltságig megtelt teremben, de nem láttak egy ismerős arcot sem)
Abigel:Hol lehet Lucy és Ellie?
Patricia:Fogalmam sincs. Amúgy te beszéltél ma May-yal?
Abigel:Nem. Miért?
Patricia:Mert ma nem is jött iskolába.
Abigel:Biztosan elkapta valamilyen kór.
Patricia:A leszbikór.
(Hirtelen mindketten nevetni kezdtek)
Abigel:Ez nagyon gonosz.
Patricia:Mindenki tudja, hogy leszbi.
Abigel:És ha az? Mármint.. barátok vagyunk. A barátok általában támogatják egymást.
Patricia:Szerintem csak túl sok mexikói szappanoperát nézel. Ha May rámindulna én tuti lekoptatnám valahogy.
Abigel:Aranyos vagy.
Patricia:Köszi.
Abigel:Nem tudom, hogy tényleg leszbi-e.
Patricia:Nem hanyagolnánk ezt a témát?
(Ugyanebben a pillanatban a szőke Dina és Lexi jelenik meg tetőtl talpig rózsaszínben)
Abigel:Úristen. Ti meg minek öltöztetek?
Patricia:Ribancnak!
Abigel:Ahhoz nem kell nekik beöltözni.
Lexi:Hahh. Hahh. Mi legalább nem hullunk szét. Nem úgy, mint ti.
Abigel:Miről beszél a tepsilesőd?
Dina:Csak arról, hogy még csak egy hónapja járunk ide, de máris összetört a kis körötök.
Patricia:A tiétek is, nem? Amikor kidobtátok Kate-et.
Lexi:Kate egy szőrös segglyuk volt. Ő már történelem.
Dina:Ja. Totál le van ejtve.
Lexi:Én a helyetekben vigyáznék. Általában úgy szokott lenni, hogy akik lemorzsolódnak azok végleg a történelem részeseivé válnak egy idő után.
Abigel:Csak nem ti küldözgetitek azokat az SMS-eket?!
Lexi:Milyen SMS-eket?
Dina:Ez tiszta dili.
Lexi:Agyára ment a suli.
Dina:Lehet, hogy jobb lenne, ha inkább hazamennétek. A táncparkettet meg hagyjátok a profikra.
Lexi:Meg a jó pasikat is.
(Lexi és Dina hátat fordítanak, s mikor már elmennének Lexi visszaszól az utolsó mondat jogául)
Lexi:Ja, és Patricia?! Bryan isten pasi. Remélem nem lesz gond, ha hamarosan többet látjuk majd egymást.
(Lexi rákacsint Patriciara, majd Dinaval elmerülnek a tornatermi seregben)
Abigel:Ez meg mi volt?
Patricia:Tuti, hogy ezek ketten szórakoznak a mobiljainkkal!
Abigel:Lenne értelme.
Patricia:Nekem viszont le kell lépnem.
Abigel:Ne már!
Patricia:Vár a randim.
Abigel:Biztos nem akarod bemutatni azt a srácot? Mármint... ugye srác.
Patricia:Srác! És nem! Mégis minek? Hogy Lexi vagy az őrült csicskásai rászálljanak?
Abigel:Jogos.
Patricia:Megyek. Jó mulatást.
Abigel:Viszont!
(Patricia hátatfordít Abigel-nek majd a tömegen keresztül kisomfordál az épületből. Abigel nem marad a buli helyszínén... követi Patriciat.
Patricia a tornaterem épülete mellett flangál mikor az egyik bokor mögött meglátja Kate-t és Lucy-t vitatkozni. Odaoson a bokorhoz, s kihallgatja beszélgetésüket. Lucy farmernadrágban és kabátban van, kezében egy maszkot tart. Kate fehér menyasszonyi ruhát visel, tündérszárnyakkal a hátán, s egy bottal a kezében amelynek a vége egy csillagot formáz.)
Lucy:Tudod, hogy mi fog történni ha ez kiderül?!
Kate:Nem akarom, hogy kiderüljön.
Lucy:Hát én sem.
Kate:Akkor nem mondod el senkinek sem, hogy apukád és én együtt vagyunk?
(Patricia álla leesik a hallottak eredményeképp)
Lucy:Azt akarom, hogy véget vessetek ennek! Nem akarom, hogy apámat börtönbe zárják pedofília miatt.
Kate:De hát ő nem pedofil.
Lucy:Tizenöt éves vagy. Ő pedig már elmúlt negyven.
Kate:Nem néz ki negyvennek.
Lucy.Ezért hajt rá minden nő.
Kate:Én nem minden nő vagyok.
Lucy:Nem! Te csak apakomplexusos vagy.
Kate:És az bűn?
Lucy:Nem még nem! De majd az lesz!
Kate:Én csak jóban akarok lenni veled.
Lucy:Akkor szállj le apámról.
Kate:Miért olyan zavaró ez számodra?!
Lucy:Neked nem lenne zavaró, ha apukáddal kavarnék?
Kate:Az én apám meghalt, úgyhogy nem lenne kivel kavarnod.
Lucy:Részvétem!
Kate:Köszöböm!
Lucy:De ez még nem jogosít fel arra, hogy elvedd az én apámat.
Kate:Én nem veszem el a te apádat.
Lucy:Nem osztozom az apámon. Ő az én apám.
(Lucy hátat fordít, s faképnél hagyja Kate-t aki utána kiabál)
Kate:Szeretjük egymást és ez így is marad!
(Kate belekócol hajába majd elhagyja a helyszínt. Patricia pedig felegyenesedik a bokor mögül, s folytatja úticélját. Azt azonban már nem látja, hogy egy bohócmaszkos fekete ruhás alak egy valódi fejszével sétál a tortateremhez, majd belép annak ajtaján, s elvegyül a tömegben.)
.....
(Ellie az aznapi iskolai szerelésében jelmez nélkül jelenik meg a teremben, s a nagy tömegben keresgélni kezdi osztálytársait, azonban senkit sem talál. A puncsos asztalnál azonban valaki teljesen másra lel rá. Bryan katona jelmezben iszogat egy pohárból, s miközben egy sráccal beszélget csak arra lesz figyelmes, hogy valaki a hátát kopogtatja. Megfordul, s Ellie-t pillanatja meg.)
Bryan:Heló. Ellie, ugye?
Ellie:Igen, én vagyok az. Patricia-t keresem.
Bryan:Fogalmam sincs hol lehet. Én hoztam el kocsival, de lelépett azzal az Abigel-lel vagy kicsodával. Nem láttam még itt a teremben. Nem tudom hol van.
Ellie:Rendben. Köszi.
Bryan:Nincs mit.
(Bryan mintha mi sem történt volna visszafordult ugyanahhoz a sráchoz, s tovább beszélgettek. Ellie mérgében elmormolt valamit az orra alatt)
Ellie:Na persze, látszik, hogy én is nagyon bejövök neki.
(Ellie karjait ekkor hideg kezek ragadják meg)
Ellie:Jézus Mária!
Margareta:Ellie segítened kell!
(Ellie nem hitt a szemének. A 160 centis, vállközépig érő, barna hajú Margareta Fay állt előtte. Szakadt farmernadrágban, s koszos pulóverben. Szemüvege párás volt és ujjlenyomatok voltak rajta)
Ellie:Te meg mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy kiiratkoztál?
Margareta:Valaki üldöz engem Ellie. Nem hagy békén! Az egész akkor kezdődött amikor idejöttem. Azóta nincs nyugtom egy nap sem.
(Margareta erősen markolta Ellie kezeit aki úgy érezte, hogy nyomban lefagynak csülkei Margareta jéghideg szorításától. Margareta remegett)
Ellie:Mi történt? Mi a baj?
Margareta:Itt nem beszélhetek. Találkozzunk negyed óra múlva a női mosdóban.
Ellie:Micsoda?! Mi a...
(Margareta egy szempillantás alatt köddé vált Ellie szemei előtt ahogy félve olvadt bele a tömegbe. Ellie lábai pedig földbe voltak gyökerezve. El sem hitte, hogy Margareta áll előtte. Olyan volt, mint egy kísértet. Mégis hús és vér volt.)
.....
(Patricia már hegyen völgyön át járt mikor végre beleomolhatott hőn szeretett férfija karjaiba. Egy közeli, de mégis eldugott parkban találtak mendéket a szerelmesek egymásnak. Mark a padon ült. Patricia most már az ölében.)
Patricia:Annyira hiányoztál.
Mark:Te is nekem édesem.
(Mark Costello volt az iskola testneveléstanára. Sportos, szexis, szőke, kék szemű, magas, izmos és azt hiszem, hogy ennyi bőven elég is róla ahhoz, hogy bárkit az ujja köré tudjon csavarni. Na és a szövege. A romantikus fogalmazásai egyenesen megolvasztották Patriciat. Egyszerű következtetés: Patricia is bűnözött... a tesitanárral kavart.)
Mark:Pedig úgy elvittelek volna ebbe a bálba.
Patricia:Még zene sem volt.
Mark:Mert az csak tíz körül kezdődik. Addig megvárják amíg mindenki beszállingózik. Meddig maradhatsz?
Patricia:Azt mondtam a bátyámnak, hogy én is ott leszek, de Abigel-lel, szóval valahogy vissza kell majd battyognom, hogy senki ne vegyen észre, de ugyanakkor Abigel-t is meg kellene találnom.
Mark:Akkor ma nem jösz fel hozzám?
Patricia:Majd legközelebb.
Mark:Mikor legközelebb?
Patricia:Fogalmam sincs. Majd valahogy kitaláljuk.
Mark:Jólvan, de már nagyon vágyom rád. Vágyom arra, hogy jól megdughassalak.
Patricia:Én is vágyom arra, hogy jól megdugj.
Abigel:Uram. Atyám.
(Abigel nem hitt a szemének. Lucy és Kate és most Patricia és Mark. Túl sok infó volt ez egy estére. Elsuttogott még néhány halk káromkodást aztán leült az egyik fa tövébe a park közelében úgy, hogy Patricia és párja ne láthassák őt.)
...
(Ellie megnézte mobilján az időt. Húsz perc telt el Margareta felbukkanása óta és azóta, hogy úton-útfélen a lányokat kereste, de nem találta egyik sem, sehol. Ígyhát Ellie-nek egyedül kellett bemennie a női mosdóba. Amint belépett a mosdóba egy olyan sokkoló látvány tárul elé, amelyet még legvadabb rémálmaiban sem látott. A fejnélküli Margaret Fay teste a mosdó közepén hevert. A mosdó úszott a még nyakból ömlő vértől, s Margaret kezén látszott, hogy a fal egyik szegmenséből csúszott a földre, csíkot húzva ezzel a csempén. De nem akármilyen csíkot. A csepén ugyanis a saját vérével ez állt:,, Elkéstél Ellie! TE LESZEL A KÖVETKEZŐ!")
Ellie:Ááááááááááááááááá!
(Ellie torkaszakadtából ordított, s kirohant a terembe. Földrerogyott, s ott is csak üvöltött, sikított ahogy csak tudott. Néhányan betódultak a mósdóba. Többen elkezdtek rókázni, sírni, sikítani és fújozni. Mindez nem segített már semmin.)
....
(Nemsokkal később Ellie az iskola épülete előtt ült a földön, s közben Lucy simogatta vállát. Ellie megállás nélkül zokogott.)
Ellie:Margareta Fay tölem kért segítséget és én nem segítettem neki. Most én leszek a következő.
Lucy:Mégis ki művel ilyet?
Ellie:Borzasztó látvány volt.
Lucy:Elhiszem. De hogy került ide Margareta? Már vagy egy hónapja kiiratkozott innen.
(Ellie pólója ujjával megtörölte orrát, de váladékának folyása csak nem akart elállni.. könnyeivel egyetemben)
Ellie:Fogalmam sincs. Kerestelek titeket is! Nem voltatok sehol!
Lucy:Én sem tudom hol vannak a többiek. Én is őket kerestem, de nem találtam sehol.
Ellie:Kerestelek a teremben, de nem voltál sehol.
Lucy:De ott voltam.
Ellie:Nem! Nem voltál ott!
(Ellie vörös szemekkel Lucy-ra néz)
Lucy:Én is a teremben voltam.
Ellie:Ez nem igaz! Hol a fenében voltál?!
(Lucy nagy levegőt vesz majd kifújja azt)
Lucy:Na jó. Kate-tel voltam.
Ellie:Mit kerestél te Kate-tel?
Lucy:Kate-nek viszonya van az apukámmal és emiatt volt egy vitánk.
Ellie:Micsoda?
Lucy:Ennyi az egész. Emiatt nem voltam a teremben.
Ellie:Ez borzasztó.
Lucy:Nekem mondod?
(Ellie és Lucy látták amint a hullaszállítók elviszik Margareta Fay tesét, de azt is amint mégegy testet tesznek be a kocsiba)
Ellie:Meghalt még valaki?
Lucy:Fogalmam sincs.
(Andrew igazgató úr a közelben álló rendőrautók sokaságának egyike előtt áll, s egy rendőrrel beszélget. Lucy és Ellie minden szavukat hallja. A diákok eközben lassan szállingóznak haza az épület környékéről. Mindent a kék és piros lámpák villogó fénye terít be. Bevilágítja ezt az éjszakát.)
Gideon rendőrtiszt:...mégegy holttestet találtunk betuszkolva az egyik wc fülkébe, a női mosdóban. Az iratai szerint Albert Wilson. Van valami kapcsolata az iskolához?
Andrew:Itt dolgozott.
Gideon:Van még egy nagyon érdekes dolog.
Andrew:Micsoda?
Gideon:A meggyilkolt lány fejét... valaki elvitte. Nem találjuk sehol.
(Ebben a pillanatban Lucy és Ellie elszörnyedve néznek egymásra)
Ellie:Mégis ki a fene vihette el Margaret fejét? És miért?
------

5.rész A titkok azért vannak, hogy kiderüljenek

Az előző részek tartalmából:
-
Lucy:Most miért vagy ilyen velem?!
Penny:Te csak egy játékszer voltál. Csak egy tárgy, amit akkor használhattam, amikor csak akartam.
-
Andrew:Milyen nevetséges.
Esther:Szerintem nem. Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha erről az iskoláról beszélünk.
-
(Ellie belépett az osztályba, majd megpillantott egy félbecsukott papírlapot az asztalán. Felemelte a papírt, majd kinyitotta azt...)
Ellie:Ismered a mondást Ellie! A hitetlenek megbűnhődnek. Addig meg csak rettegj, mert úgyis el leszel kapva.
-
Kate:Te is szoktad látni, azt a hajléktalan férfit a parkban ugye?
Lui:Igen.
Kate:Nos, ő az apám.
-
(Lucy karjai közé egy újságcikket sodort a szél amire hirtelen pillantást vetett majd ugyanezen pillantása meg is állt a papíroson. A fülszöveget kezdte el halkan olvasni. Szavai elvesztek a szélben)
Lucy:Fekete mágia és démonidézés. Rejtélyes betegség szedi áldozatait az iskolában. Iskolai újság.
-
(Lucy zsebében ekkor hirtelen megrezzent a mobilja. Gyorsan előkapta, s a pad alá csúsztatva a készüléket, megpróbálta elolvasni a kapott szöveges üzenetet: Mindenkinek vannak mocskos titkai. Főleg, ha előre, jobbra, vagy balra nézel.
-------
(A lányok az ebédlőben ültek. Az asztalnál Lucy és Ellie egymás előtt ültek, de nem néztek egymásra és csak piszkálták a babfőzeléküket. A többiek gyanakodtak, s azonnal kérdezősködni kezdtek.)
Abigel:Mi történt?
Lucy:Ez is...
Ellie:...az is...
Patricia:...filóztunk ezen is azon is, de nem sikerült rájönnünk.
May:Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Abigel:A tegnap délutáni akció óta egy szót sem szóltok.
Lucy:Már elmeséltük, hogy mi történt.
Abigel:Ja. Annyit, hogy Ellie és te felmentetek a harmadik emeletre. Bementetek az utolsó terembe és megállt a tudomány.
Patricia:Ez az! Több infót! Ki vele! Mi történt?!
(Lucy megtörte a jeget, Ellie pedig dühös tekintetet vetett rá)
Lucy:Találtam valamit.
Abigel:Micsodát?
May:Egy hullát?
Lucy:Egy újságcikket.
Patricia:Milyen újságcikket?
Lucy:Tudom elég hülyén hangzik, de fekete mágiáról, démonidézésről és titokzatos betegségekről szólt amelyek miatt diákok haltak meg ebben az iskolában.
Patricia:Micsoda?!
Abigel:Én ezt nem értem. Hol találtad?
May:Ez király!
(Ellie feláll az asztaltól)
Ellie:Nekem ebből elegem van!
Lucy:Mi a baj?!
May:Begyulladtál Ellie?
Ellie:Szellemek, démonidézés, fekete mágia, gyilkosok, vér, mászkáló árnyak, hangok, rejtélyes betegségek... ez az egész hülyeség akkor kezdődött amikor te ide jöttél.
Abigel:Mindannyian most kezdtünk.
Ellie:Tiltakozom! Ami tegnap történt az tudom furcsa és megmagyarázhatatlan, de ha bele szakadok is találni fogok egy tudományos magyarázatot amivel leírhatom a tegnap történeteket.
May:Mert?! Mik történtek tegnap?
Ellie:Majd Lucy elmeséli.
(Ellie ezzel faképnél hagyta a lányokat. Lucy pedig dalolni kezdett a többieknek, mint a pity. Azok meg csak tátott szájjal hallgattak. Ugyanekkor az ebédlőben Lui és Kate közlekedett tálcákkal a kezükben, rajta kenyérrel, egy pohár narancslével és egy tányér babfőzelékkel)
Kate:Tegnap nagyon megijedtem. Szerencsénk volt, hogy anyám nem volt otthon.
Lui:De nem úgy volt, hogy szembesíted apukád anyukáddal?
Kate:Tudom. Az elején olyan bátorság lett urrá rajtam, de amikor hazaértünk és megtaláltam a cetlit a konyhaasztalon, hogy anyu későig dolgozik, megnyugodtam.
Lui:Akkor most változtak a terveid?
Kate:Azt akarom, hogy apu újra az életem része legyen. Akarom őt. Abban viszont biztos vagyok, hogy a házsártos jóanyám valahogy elüldözné őt otthonról mihánst meglátná.
(Lui és Kate elértek egy üres asztalhoz a sarokban. A távolból Kate még látta mikor helyet foglalt, hogy néhány asztalnyival arrébb Dina, Lexi és Aurora nevetését és mutogatását.)
Lui:Joga van ahhoz, hogy az életed része legyen.
Kate:Tegnap olyan jó volt. Kikupáltam. Megtisztálkodott a fürdőben és előturkáltam neki néhány ruhát.
Lui:Tudom. Ott voltam.
Kate:De ugye mennyire jobban nézett ki utána.
Lui:Igen. Valóban sármosabbá vált.
(Kate elmosolyodik majd közelebb hajol Lui-hoz)
Kate:Ezt már meg akartam kérdezni. Te a fiúkhoz vagy a lányokhoz vonzódsz?
(Lui félrehúzza majd elharapja száját)
Lui:Fogalmam sincs.
Kate:Hogy?
Lui:Nem tudom. Egyszerűen el vagyok veszve. Még magammal sem vagyok tisztában, nem hogy azzal, hogy kikhez vonzódom. Többnyire ezért...
(Lui szavai elakadtak. Felemelte jobb kezét, s csuklóját Kate felé tartotta. Öt frissen beforrott vágás. Kate elszörnyedt.)
Kate:Te jó ég! Vagdosod magad?!
Lui:Gyűlölöm magam!
Kate:De miért?!
Lui:Úgy érzem, hogy egy senki vagyok. Egy olyan valaki aki értéktelen ezen a világon. Meg akarok halni. Nem is akarok létezni.
Kate:Ne mondj ilyeneket. Te csodálatos vagy! Ha nem adsz nekem bátorságot akkor talán soha nem lett volna merszem a saját erőmből beszélni a hajléktalan apámmal aki már több éve az utcákat járja és a kukákban turkál, hogy kihúzza valahogy. Te egy zseniális dolog vagy! Segítettél visszaszerezni azt ami a legfontosabb nekem a világon!
(Kate átnyúl tálja felett, s két kezével szorosan megmarkolja Lui sebes kezét. Tekintetük újra találkozik.)
.....
(Az ebédszünet után a diákok elhelyezkedtek osztálytermeikben, hogy folytathassák a kínok kínját vagyis azokat a tanórákat amelyek még rájuk vártak. A történelemtanárnő, a szigorú Mrs. Kelly már az asztalnál ült a kilencedik osztályban. A csengő még nem szólalt meg. Kelly tanárnő épp papírokat rendezgetett miközben Ellie már az első padban előkészülve várta, hogy elkezdődjön az óra és hogy folytassák az ezelőtti órán elkezdett őskort. Abigel és May Ellie mögött ültek. Ellie mellett a szótlan Patricia aki a telefonját nyomkodta. Lucy pedig az az ablak felöli, bal oldal leghátsó padjában ült. Lui és Kate is beértek az osztályba. Margareta Fay hiányzása pont kapóra jött Kate-nek aki így el tudott ülni a sátáni Dina mellől egy vékony, alacsony, de sportos és egész jóképű Justin nevezetű srác mellé. Justin rövid barna haja fel volt zselézve. Kicsit hasonlított egy punk zenekar énekesére. Mostmár csak az volt a cél, hogy Justin ne vegye tolakodónak Kate közeledését és hogy megengedje neki, hogy elfoglalja ex-padtársnője helyét. Lui eközben beült Lucy mellé. Kate eközben megállt a jobb oldali padsor leghátsó asztalánál és egy gyors, célratörő, erőltetett mosolyot libbentett.)
Kate:Szia. Ide ülhetek melléd?
(Justin elmosolyodott. Kissé meglepődött, de örült Kate-nek. Valahogy más volt, mint a többi srác. Nyugodt volt. És nagyon szép, egyenletes, tökéletes, nem is... inkább már hibátlan fogsorral rendelkezett ez a hapsi.)
Justin:Dehogy.
(Kate behuppant Justin mellé)
Justin:Azt hittem, hogy te a menő csajokhoz tartozol. Legalábbis pár napja még velük lógtál.
Kate:Pont ez az. Pár napja. És lógtam. Múlt idő.
Justin:Macskaviadal?
Kate:Olyasmi. Ez sokkal bonyolultabb.
Justin:Tégy próbára!
Kate:Semmi extra, csak a szokásos ,,ejtve vagy" klisés téma.
Justin:Akkor nem is olyan bonyolult.
Kate:Tudom. Csak azért mondtam, mert nem szerettem volna róla beszélni.
Justin:Áh. Akkor mondhattad volna azt.
Kate:Tudom. De nem akartam bunkónak tűnni.
Justin:Nem tűntél volna annak.
Kate:Rendben. Ezt megjegyzem.
(Kate elmosolyodott, s a közben megszólalt a csengő. Mrs. Kelly nem habozott. Gyors felállás, jelentés, névsorolvasás és már kezdte is az órát. A teremben megfagyott a levegő. Mrs. Kelly szigorú volt, hangos, kimért, kemény és rideg. A kedvenc tevékenysége volt, hogy miközben a történelemről mesélt folyton az osztályteremben flangált. Körüljárt minden padot. Körülnézett minden asztalon, de nem nézett végig a diákokon. Mindenkit egyenlő bánásmóddal kezelt. Amit Mrs. Kelly-ről tudni kellett az az, hogy ő soha nem kivételezik! SOHA! Most a tábla előtt magyarázott)
Mrs. Kelly:Az őskőkorban a kőeszközöket ütögetéssel, töréssel, vagyis a pattintás módszerével állították elő. Ezért hívják pattintott kőkorszaknak. Az ezt követő csiszolt kőkorszak már felülmúlta az eddigi eszközöket. A csiszolás módszerével lándzsahegyeket és baltákat is képesek voltak elkészíteni ami lehetővé tette a könnyebb...
(Hirtelen mindeki a tanári asztal előtt álló széken lógó fekete bőrtáskára nézett. Mrs. Kelly táskája zenélt. Illetve a tartalma.)
Mrs. Kelly:Ez meg hogy lehet?! Mindig ki szoktam kapcsolni!
(Mrs. Kelly ledöbbenve lépett a táskához majd belenyúlt abba, s kivette belőle mobilját)
Mrs. Kelly:Elnézést, egy pillanat!
(Az osztály kissé mozgolódni kezdett miközben a tanárnő megnyitotta a kapott SMS-t, s érezte ahogy szíve kihagy egy dobbanást. Az üzenetben ez állt:,,Tudom, hogy mit tettél. Hányok tőled, és mindenkinek el fogom mondani!!!". Mrs. Kelly kezei remegni kezdtek, pupillái kitágultak majd kiejtette kezéből a telefont ami hatalmas csattanással ért a földre megszakítva ezzel az osztály hangzásbeli harmóniáját)
....
(A délutáni órák után Abigel, May, Lucy és Patricia az iskola folyosóján sétáltak.)
Abigel:Hálelúja, vége a mai napnak is.
Patricia:Nekem mondod?
May:Ellie hol maradt?
Abigel:Beült a tizenkettedikesekhez. Plusz feladatokat csinál fizikából.
May:Aztán miért?!
Abigel:Tudja a franc.
(Lucy a lányok mögött lépkedett, s közben mélyen elveszve magában a padlót bámulta)
Patricia:Vagy csak tetszik neki valaki.
Abigel:Te mit gondolsz Lucy?!
(Lucy hirtelen felkapja a fejét)
Lucy:Micsoda?!
Abigel:Szerinted miért maradt bent Ellie?
Lucy:Nem tudom.
Patricia:Pasizik.
May:Előbb bepasizik mint mi.
Patricia:Vagy becsajozik.
May:Ezt meg hogy érted?
Patricia:Hát te leszbi vagy nem?!
May:Mi van?! Én nem vagyok semmi sem!
Abigel:Nem a lányokat szereted?!
May:Nem vagyok leszbi.
Patricia:Pedig elég sokszor tettél már megjegyzést ilyesmikre. Lányokra. Szép lányokra.
Abigel:Szexi lányokra. Hogy milyen szexik. Hogy mennyire szexik. Hú de szexik.
(Patricia elneveti magát Abigel mondókáján. May dühösen reagál.)
May:Jól van akkor leszbi vagyok, na és?! Nektek mi a fasz problémátok van azzal?! Ez az én életem!
(May leelőzve a lányokat faképnél hagyja mindannyiójukat)
Patricia:Húha. Jól bírja a kritikát.
Abigel:Lehet, hogy ezegyszer túl messzire mentünk, nem gondolod?
Patricia:Szerintem nem. Majd megnyugszik.
....
(Kate Romeo ölében ülve szenvedélyesen csókolja álmai férfiját az iskola közelében parkoló kocsi vezető ülésén)
Kate:Ma lesz a nagy nap. Kikupáltam és már csak meg kell mutatnom anyámnak, hogy apu még mindig mennyire jó pasi. Talán, ha szerencsém lesz újra össze jönnek.
Romeo:Akkor mégis bemutatod?
Kate:Mindenképp. Egy kicsit ingatag voltam az álláspontommal kapcsolatban, de már biztos vagyok benne. Most, hogy újra találkoztunk már mindent sokkal tisztábban látok.
Romeo:Akkor jó.
(Romeo elmosolyodott, s ugyanakkor rá is fagyott arcára a mosoly amint látta a visszapillantó tükörben, hogy Lucy épp néhány vele egykorú lánytól búcsúzik el a távolban, s megindul a kocsi felé.)
Romeo:Te jóságos ég!
Kate:Mi az?
Romeo:Itt a lányom.
Kate:Lucy?
Romeo:Most mi legyen? Most mi legyen? Ülj hátra!
(Kate rögvest kiszáll a férfi öléből majd a kocsi hátuljába kúszik)
Kate:Most mi lesz?
Romeo:Ott van egy pléd melletted.
(Kate rámarkol az ülésen fekvő plédre)
Romeo:Segítek.
(Kate Romeo segítségével betakarja magát, s elterül a hátsó ülésen. Romeo rendbe teszi magát, s közben letörli szája széléről a szájfényfoltokat. A következő pillanatban Lucy már be is huppan Romeo mellé az anyósülésre)
Lucy:Szia apa.
(Lucy és apja puszit váltanak)
Lucy:Milyen fura szag van?
Romeo:Milyen szag?
Lucy:Nem tudom, olyan parfümszag.
Romeo:Nem tudom miről beszélsz.
Lucy:Mindegy.
(Lucy fogja válltáskáját majd a hátsóülésekre hajítja)
Kate:Áú!
(Lucy hátrakapja a fejét)
Lucy:Mi volt ez?
Romeo:Mi mi volt?
(Lucy a hátsóülésen egy pléddel letakart valamit lát amit azonnal megmarkol, s ama plédet, mint leplet lerántja Kate-ről. Lucy, amint megpillantja az üléseken fekvő lányt, tátott szájjal és meglepődött hangnemben reagál.)
Lucy:Te meg mi a fenét keresel a kocsinkban?!
............
(Először Lucy pattan ki a járműből majd Romeo és Kate is)
Lucy:Mi a fene folyik itt?
(Romeo és Kate a kocsi külön-külön oldalán állnak, szótlanul)
Lucy:Megkérdezem. Mégegyszer. Szépen lassan... Mi..a..fene..folyik..itt?
(Kate szó nélkül átsétál a vezető oldalra majd megöleli Romeot. Romeo viszonozza Kate ölelését. Lucy elképed)
Lucy:Ez meg micsoda?
Kate:Együtt vagyunk Lucy.
Lucy:Mi van?!
Lucy:Mi?!
Lucy:Ti ketten?!
Lucy:És hogy?!
Lucy:És mi?!
Lucy:És mikor?! És hogy?! Micsoda?! Mii?! Mi van?! Mii?!
(Lucy kétségbeesett arckifejezéssel néz apjára)
Lucy:Ugye ez csak valami vicc.
Romeo:Ez nem vicc, de szeretnénk ha erről nem beszélnél senkinek.
Lucy:Ugye most csak hülyéskedsz! Mondd hogy hülyéskedsz! Kérlek mondd hogy hülyéskedsz!
Kate Szeretjük egymást.
Lucy:Micsoda?!
(Lucy elképedve ráz fejet majd elkezd futni az ellentétes irányba. Kate utánafut)
Kate:Lucy! Beszéljük meg!
Kate:Lucy!
(Lucy átmegy a suli előtti úton majd átvág a suli előtti parkon, de nem tudja lehagyni Kate-t aki sebesen a nyomában van)
Kate:Lucy! Az általánosban versenyszerűen futottam, nem tudsz lehagyni! Beszéljük meg!
(Lucy lihegve megáll mire Kate utoléri, de csak annyit mond)
Lucy:Könyörgöm hagyj egyedül!
(Kate ajka kikerekedik, közben Lucy lihegve továbbsétál, s faképnél hagyja a lányt)
......
(Ellie a leghátsó padban ült. A 12.-esek egymással levelezgettek, volt aki aludt és olyan is aki a körmeit lakkozta. A fizika óra számukra nem jelentett semmit. Ms. Johanna tanárnő, a rövid, egyenes, barna hajú, egyszerű ruhákban járó-kelő nő egy vastag füzetet vitt hátra Ellie-nek. A tanárnőn látszott, hogy már túl van talán nem is egy szülésen, de még mindig ragyog, bármilyen smink segítsége nélkül is. Amint Johanna odaért Ellie-hez az már ragyogó szemekkel várta a neki szánt feladatsorokat)
Johanna:Bejelöltem ebben a munkafüzetben néhány feladatot. Vagy úgy huszat, harmincat.
(Johanna elmosolyodott, imádott feladatokat osztogatni. Imádta a fizikát. Ellie ezzel szemben egy kicsit kétségbe volt esve. Nem számított több tucatnyi feladatsorra. Ötre hatra talán, de ennyire...)
Ellie:Rendben.
(Johanna átadta a nagy könyvet Ellie-nek aki azonnal lapozgatni kezdte. Johanna visszament a tanár asztalhoz majd figyelmere szólította fel az osztályt, s elkezdte előadását. Ellie továbbra is a termetes munkafüzetet fosztorgatta, de egyik pillanatról a másikra egy éles fájdalom nyilalt az ujjába. Elkapta mutatóujját, s meglátta, hogy abból hirtelen elkezdett csorogni a vér. Gyorsan a szájába tette ujját, összeszorította szemöldökét a szúró fájdalomtól, s észrevette, hogy valaki egy pengét erősített az egyik oldal széléhez... és persze egy üzenetet... pirossal... így szólt: ,, Most még csak egy szúrás, de legközelebb egy vágás!")
(Ellie szemei kikerekedtek, s egy pilanatig szinte levegőhöz sem jutott)
....
(Andrew igazgató épp egy telefonbeszélgetést intézett irodájában. Az alacsony, izmos alkatú, az ötvenes éveit taposó ősz hajú férfi asztalánál ült mikor Mrs. Kelly berontott hozzá.)
Andrew:Elnézést, de telefonálok!
(Andrew mellkasára szorította a kagylót)
Mrs. Kelly:Szerintem ez sokkal fontosabb annál a telefonhívásnál.
(Mrs. Kelly nem tett mást csak előkapta táskájából telefonját, megnyitotta azt a szöveges üzenetet amelyet nemrég kapott, s Andrew igazgató szemei elé tartotta aki meglepődött a szöveg elolvasását követően. Andrew visszaemelte füléhez a kagylót majd így szólt)
Andrew:Ne haragudjon, később visszahívom.
(Andrew letette a kagylót)
Andrew:Mi ez?
Mrs. Kelly:Szerintem maga nagyon is jól tudja, hogy mi ez... és hogy honnan is jött valójában, hisz mind a ketten tudjuk nagyon is jól, hogy mi folyik itt valójában.
...
(A következő pillanatban Andrew egy hatalmas kulcscsomóval állt a földszint folyosójának lépcső melletti ajtajánál. A gondnok szobája előtt. Andrew erőteljes kopogással az ajtón jelezte jelenlétét, de nem nyitott ajtót senki sem)
Andrew:Albert! Odabent van?!
Mrs. Kelly:Biztos már megint pinázik.
Andrew:Ha elkapon én biztos, hogy...
Mrs. Kelly:Csendet! Én nem beszélnék ilyen hangnemben a folyosón. Bárki erre járhat... ezek után meg főleg.
(Andrew a kulcscsomóján keresgélte azt a kulcsot amely nyitja az ajtót... elsőre sikere lett. Rányúlt egy általa ismerős kulcsra majd a zárba helyezte, s már bent is volt Mrs. Kelly-vel együtt a pedellus szobájában)
Andrew:Nincs itt.
Mrs. Kelly:Hát persze, hogy nincs.
(Mrs. Kelly azonnal a közeli íróasztalhoz rohant, hogy megnézze a bekapcsolva hagyott asztali számítógépet. Andrew pedig az egyik falra akasztott polcon fekvő mappák között kutatott. Az egész szoba akkora volt, mint egy szekrény. Négyen vagy öten ha elfértek benne.)
Mrs. Kelly:Áhá! A kis kurafi!
(Mrs. Kelly rányúlt egy olyan programra amely kilistázta a program összes elküldött szöveges üzenetét. Ez a program egyuttal le is blokkolta a kimenő SMS küldö minden adatát... legalábbis egy egyszerű ember számára... de nem Mrs. Kelly és Andrew számára.)
Mrs. Kelly:Itt vannak az SMS-ek... az enyém is amit nekem küldött ez a kis szemét.
(Andrew abbahagyta tevékenységét majd odaugrott Mrs. Kelly mellé, s a monitort pásztázta)
Andrew:Hah.
Mrs. Kelly:Nézd meg a szekrényt! Ki tudja mit rejteget még itt ez a kis nyomorék.
(Andrew a szoba végében álló szekrény felé ment rendületlenül, s egy rántással kinyitotta annak ajtaját...)
Andrew:A kurva életbe!
(Andrew hangja felborzolta Mrs. Kelly hátán a szőrt, ugyanakkor sokkoló élményt tárt a szobában tartózkodók elé. Albert, a magas, vékony, de ugyanakkor, sármos, barna gondnok hullája dőlt rá Andrew-ra aki azonnal le is lökte magáról a véres tetemet. Mrs. Kelly állát a földről lehetett volna felszedni... Mindketten meglepődtek... és nem is akárhogyan...)
.----------------------